Sokan értékelik az évet, s
bennem is összeállt, hogy sikerült jól keresztül húznom az előrejelzéseket.
Mindig vannak nehézségek, de ami ebben az évben történt velem, az szerintem egy
sikeres, tanulságos, bakancslistás év volt. Pedig az előrejelzések nagyon nehéz
évet jósoltak.
Mert mi is történt?
- Írás terén, megjelent két általam
szerkesztett antológia, a harmadik most van folyamatban, januárban jelenik meg.
Napvilágot látott az ibizai útinaplóm második kiadása. Karácsony előtt megvettem
az első két könyvem raktári példányait, ami már szinte el is fogyott. Számos
írót, költőt, festőt ismertem meg nem csak Dunakeszin, Fóton, hanem Heves és Nógrád
megyékben is, amikor is összeállt a Palócvarázs antológia. Több cikkem,
interjúm megjelent a Dunakeszi Polgárban, Dunakanyar Régióban.
- Rendezvény- és kiállításszervezés terén számos
könyvtári programot szerveztem, bonyolítottam le, többnek voltam moderátora is.
2024 januárjában a magyar kultúra napján a Sors-szemcsék antológia bemutatója
városi rendezvény volt Dunakeszin, októberben pedig a Palócvarázs antológia
bemutatója Gyöngyösön zajlott le. Kipróbáltam magam vetített képes előadásban
is, három helyen mutattam be az Ibiza a mágikus sziget c. útinaplómat ilyen
formában.
- Média megjelenések. Volt velem interjú a Dunakeszi Polgárban,
kétszer is szerepeltem a Telekeszi TV-ben, a Dunakeszi Polgár és a Dunakeszi Poszt is tudósított a dunakeszi antológia bemutatójáról, a Heves Megyei Hírlap is tudósított
a gyöngyösi rendezvényről.
- A túravezetések lassan elfogynak, de azért az idén is volt benne részem, amikor 68 főt vezettem az Ilona-völgyben, unokákkal is túráztam a Mátrában és a Dunakanyarban.
- Unokák. Szerveztem unokás programokat és volt sok-sok unokás
napom.
- Koncert is akadt, tomboltam Stingen.
- Képzés. Részt vettem egy ayurvédás tanfolyamon, és igazán büszke voltam magamra, hogy egyedül autóval utaztam a helyszínre a fővárosban. Kellett egy kis ismétlés a spirituális utamon. Végigcsináltam egy léböjt kúrát is.
- Utazások, bakancslisták, gyógyulások. Kétszer is sikerült 5-5 napot Zsóriban tölteni, gyógyvíz, kezelések. Kétszer jutottam ki Horvátországba. Bakancslista volt, hogy vitorlázzak. Hajón már sokszor ültem, vezettem is, de a vitorlázás még hiányzott a hajómániámnak. A második utat ajándékba kaptam a családomtól. Bakancslista volt Velence is, ahová egy szervezett csoportos utazással jutottam el. S fantasztikus élményeket adott kalandor énemnek egy csodás felvidéki kis város, Selmecbánya is. Az útinaplóm megjelenése után 11-en jelezték, hogy szívesen jönnének velem Ibizára. Össze is állítottam egy komplett programot, költségekkel, reméltem, hogy legalább 3 főt komolyan érdekel majd, de az utazásból nem lesz semmi, mert nem kaptam semmilyen visszajelzést. Ez is jel volt. Ezután már nem szervezek ilyent, hanem csak utazok, és élvezem, hogy nem az enyém a felelősség, és be is fizettem egy törökországi körútra, melyre 2025. áprilisában fogok majd menni.
- Felújítás, ingóság. Sikerült felújítani a
gyerekkori szobámat, és az előszobát, amit be is bútoroztam. Ezt most olyan
nagyon élvezem, hogy a házból sem esik jól kimenni. 😄A sors azért adott
feladatot még eleget. Először a tévét kellett cserélni, majd a hűtőt, porszívót,
most meg a mosógép adta meg magát. De ez végül is jó, hogy addig történtek,
ameddig még van munkám.
- S szépen, csendben nyugdíjas is lettem, de még dolgozom márciusig, s pár hónap pihenő után ismét keresek majd valamilyen tevékenységet úgy még másfél-két évre, amivel kiegészítem a nyugdíjat, s hogy tudjak még utazni.
- Megismertem néhány olyan embert, akik fontosak lettek nekem, s engem is másként látnak, mint a többség.
- Munka. S ennyi minden mellett kemény évet dolgoztam egy nagyon stresszes munkahelyen, feladva a fogadalmam, hogy többé nem ülök be irodába. Beültem, mert nyugdíj előtt nem nagyon volt más választásom... De ott is igyekeztem helyt állni...
Én mindig hittem a csodákban, és a szabadságvágyam még ma is erős. Motorozni nem tudok, bár fiatalkoromban sokat motoroztam, ám hátul ülve, de örülök, hogy amik 45 éves koromig kimaradtak az életemből, azokat az utóbbi 20 évben sikerül megélni, átélni, élményeket gyűjteni, és 64 évesen is tudom értékelni. Hálás vagyok a lehetőségekért és a bátorságomért, hogy merek élni velük. Köszönöm. Most átélem Jon Bon Jovival is ezt a bizonyos életérzést... Tartsatok velem!
https://www.youtube.com/watch?v=UkPPECajzmo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése