Az elmúlt két évben nem csak az írás, az ihlet került el, hanem az olvasás se ment.
Most hamarosan végére érek egy két kötetes könyv első részének (388 oldal), és ez csodálatos érzés, hogy végre olyan mélyen el tudok merülni egy történetben, nem hallom meg a külső zajokat, még az óra ketyegése is eltűnik, csak a történet van, a szereplők, a középkori helyszínek... ez nagy örömöt szabadított fel bennem.
A képekhez az AI segítségét kértem, az idézet pedig a saját mostani gondolatom.
S ezt az euforikus érzést tetézte, amikor ma reggel fürdés után mérlegre álltam. Az utolsó mérés óta 2,5 kg-mal mutatott kevesebbet. Igaz, ez még a ruháimon nem látszik, de valami elindult. A székjóga, az időszakos böjt, újra napi rendszerességgel fogyasztom a méz-fahéj kombót, és egy drága italt is iszom étkezés előtt. s most már köröket gyors gyaloglok a játszótér körül. Melyik hatása? Talán együtt mind... remélem, hogy lesz kitartásom végig csinálni. Erősítenem kell magam, és fogynom is kell, hogy bírjam a törökországi körutat városokban, csodás helyeken gyalogolva...
Az AI-t megkértem, hogy Isztambult és Kappadókiát is kissé misztikusa ábrázolja... így vissza visz abba az időbe, ahol Aisa (az Aisa mágikus valósága c. könyvem főhőse) járt a 15. században. Most útja egy részét járom végig a 21. században, amit ő a könyvben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése