A hegyek beavatása

 A hegyek nemcsak kövek - Kapuk az ég és a föld között

Vannak helyek ezen a bolygón, ahol a táj nem egyszerűen szép, hanem jelenléte van. Ahol a sziklák nemcsak rideg kövek, hanem a Föld ősi emlékezetének őrzői. Aki érzékeny rá, az pontosan tudja: amikor az ember egy ilyen helyre lép, valami megváltozik a levegőben, a szívverésben, a gondolatok sűrűségében.

Egy reggeli álom és egy hirtelen jött belső sugallat hívta elő belőlem az emléket: életem során mennyi olyan szent hegyvidékre és sziklakapura jutottam el, amelyek nemcsak utazási célpontok voltak, hanem láthatatlan beavatási állomások a saját belső utamon.

A világ négy égtája – Négy szakrális kapu

• Valle Maggia (Lepontini-Alpok, Svájc): A sziklába simuló, gránitból épült ősi kőházak világa. A Föld eleme, a mozdulatlan stabilitás és a hegy mélyének oltalma, ahol az ember visszatalál az eredendő gyökereihez. 2006-ban másztam fel oda. A kép a 3. szinten készült. Fel még csak felmásztam, de azt nem tudtam, hogyan fogok majd lemenni... Ticino kanton, a tessini házak, ahol az őslakosok, ősi hegyi pásztrok éltek évszázadokon át... 

 

• Fogarasi-havasok, Bâlea-tó (Erdély): Tengerszem a felhők határán, több mint kétezer méter magasan. A rideg, égbe törő gerincek és a mély, tiszta víz találkozása – a fenségesség és az alázat tere. 2017-ben mentem fel a Transzfogarasi úton. 2034 méter magasan voltam. A tó környékén a legmagasabb csúcs a Moldoveanu, 2544 m. De látszott a Negoj-csúcs is, de a ködben volt, amit csak elképzeltünk, mert épp nem látszódott. Az Alpok után a Kárpátok tiszta, vad energiája érintett meg. 

 

• Kappadókia (Törökország): A szél és az idő által kifaragott tündérkémények, a barlangok szakrális világa. Egy földöntúli táj, ahol a kő szinte lélegzik, és az ég a barlangok csendjével beszélget. 2025-ben jutottam el oda. Tényleg azt éreztem, mintha egy másik bolygón lettem volna a napfényben fürdő tufasziklák között. S az, hogy hőlégballonból is láttam az egész tájat, az egy életre belém ívódott. S korábban írtam is róla az Aisa mágikus valósága c. könyvemben. Utólag élőben is eljutottam oda. 
  

 

• Montserrat (Katalónia): A Fekete Madonna hegye, az égig nyúló, fűrészfogas szent ormok. A szellemi magasság és a fény kapuja, ahol a horizont kitágul, és a lélek megkönnyebbül. Katalónia spirituális szíve, ahol az ég közvetlenül találkozik a hegyorommal. A Montserratról pedig verset is írtam 2011-ben, amikor még Ibizán éltem. S most 15 évvel később, 2026-ban ide is eljutottam. 

És a hazaérkezés: A Kárpát-medence őrzői

A zarándoklat azonban soha nem érhet véget idegen tájakon: az igazi erő ott van, ahol otthon vagyunk.

Mielőtt a hazai helyekre térnék, még ki kell emelnem egy másik erdélyi területet is. 

• A Békás-szoros sziklaóriásai között átlépni a szűk kapun, ahol a természet ereje szinte tapinthatóvá válik…A gigantikus, égig érő sziklafalak szoritásában állni, sétálni az úton, az az igazi "sziklakapu", a beavatás szorosa, az ember rádöbben a hegyek roppant erejére. 15 évig vártam arra, hogy eljussak oda. 2003-ben készítettem interjút Erőss Zsolttal, Hópárduccal. Amikor mesélte, hogy a hegymászászt itt kezdte, azóta éreztem, hogy el kellett jutnom oda. 2018-ban sikerült. 

 

• A Gellért-hegy szikláin megállni a Duna kanyarulata felett, összekötve az eget a lüktető várossal… Ez is nagyon erős hatással volt rám, ott állni a Duna felett, a város fölé magasodó szakrális szikla, a panoráma, ahol a földi nyüzsgés és a magasság találkozik. 2020-ban már felfedeztem, alig, hogy Fótra költöztem. 

 

• A Pilis ősi, titokzatos ösvényein járni, ahol minden faragott kapu és faág a múlt szakrális üzenetét suttogja…A Kárpát-medence "szívcsakrája", a pálosok ősi fészke, ahol a kapu alatt egy másik dimenzióba lehet léni... 2005-ben kétszer, majd 2007-ben, 2018-ban és 2020-ban is jártam ott. A kép 2007-ben készült a Rám-hegyen, a dobogó szikla utáni töltődéskor... 

 

• Az Ilona-völgyi vízesésnél a Mátra hűs sziklái közt hallgatni a víz örök zuhogását… Novellát, verset és számos blogot írtam róla. több ezer embert vittem oda. S bizony a szerelmese lettem... 

 

• Vagy a fóti Somlyó szelíd gerincéről letekinteni a tágas rónaságra, ahol megnyugszik a lélek. 

 

A hegyek nem követelnek semmit. Csak állnak évezredek óta, és csendben figyelmeztetnek: a legnagyobb viharok közepette is meg lehet őrizni a belső békét, a szilárdságot és a magasságot.