Véget ért a Fiatos korszakom
Sokan azt mondták, hogy Fiatot csak az vesz, aki tényleg szereti. Nem tudom, mennyire igaz, az azonban tény, hogy háromból két Fityóhoz nagyon kötődtem.
Spirituális gondolatok, fontos felismerések, tapasztalatok életem történeteiben
Véget ért a Fiatos korszakom
Sokan azt mondták, hogy Fiatot csak az vesz, aki tényleg szereti. Nem tudom, mennyire igaz, az azonban tény, hogy háromból két Fityóhoz nagyon kötődtem.
Mit is lehetne írni január elsején? Az utunk megy tovább azon az úton, amelyen épp tartunk valahol.
Nem szoktam újévi
fogadalmakat tenni, ha elhatározok valamit, akkor azt igyekszem megvalósítani.
2022-ben is számos dolgot
elhagytam az életemből úgy is, hogy nem volt fogadalmam.
„Tapasztald meg az elengedés, a lemondás energiáját, és add meg magadnak a lehetőséget a következő év újrakezdéséhez!”
November 28-án ér véget a 9-es személyes évem. S véget ér az az év is, amikor az éveim száma 7. Ami nekem mindig nagyon kiemelkedő szokott lenni. A korábbi 8 év történéseit asszimiláljuk a 9-es évben, s bár kiemelkedő sikerek nem szoktak történni, mégis sok minden jött az életembe, belső sikeres munkámnak hála. Sok mindent kellett elengedni, és tényleg dolgoztam is rajta elég rendesen, amit a vállaim fájdalma is igazolt.
Megjelent végre nem szerzői kiadásban az első könyvem, bekerült a könyvesbolt hálózatokba, most kellene írnom igazán, és erre valami blokk alakult ki nálam. Valami baj van. Még blogot sincs kedvem írni, pedig azt érzem, hogy most jött el az írással kapcsolatban életem lehetősége, én meg ülök a gép vagy a füzetem felett, ha írok is valamit, azt érzem, hogy erőltetett.
Most,
hogy újra visszatértem a regényem megjelenésével az írók világába, találtam egy
jó kis csoportot a Facebookon. ÍróTesók a neve.
Havonta
kerülnek össze írótesó párok, akik egymás munkásságát népszerűsítik.
Októberben
az írótesóm Julia RedHood. Most őt mutatom be a kedves olvasóknak.
Október 5-én volt tíz éve, hogy visszajöttem Magyarországra. Rengeteg minden történt azóta, most mégis Spanyolországról írok.
Keddre virradó éjjel álmomban Barcelonában jártam, s ez biztos nem véletlen. Amikor Spanyolországban éltem sajnos csak a kikötő környékét és reptér környékét ismertem meg ebben a csodás városban. Remélem, hogy lesz lehetőségem egy igazi városlátogatásra is. A fotó az egyik kedvenc napnyugta San Antonioban.
Öt hónapja nem írtam blogot, de most ismét kikívánkozott egy írás, ami bekerül a könyvembe is a Szellemi törvények fejezetbe.
Ismét egy könyv inspirált írásra, mivel magam is küzdök olyan problémával, amit valamiért nem sikerül megoldani.
Esther
és Jerry Hicks: A Bőség Törvénye című könyve került a kezembe. (A Vonzás Törvénye
c. könyvükről már írtam)
Sokszor
megfogalmaztam, meg is tanultam a vonzás törvényének azt a tanítását, hogy a
teremtéshez három dologra van szükségünk.
1. Gondolatokra,
amit szeretnénk elérni.
2. Érzésekre,
átélni, mintha már meglenne.
3. Hitre,
hogy hiszünk abban, hogy tényleg megvalósul.
Nekem
két olyan terület van jelenleg, amik nem működnek megfelelően. Az egészség és
az anyagi jólét, de most csak az egészséggel foglalkozom. Sokat dolgoztam,
dolgozom magamon, ám igazán még sem sikerült elérni azt az állapotot, amit
szerettem volna.
Nem
titok, hogy mozgásszervi gondjaim vannak, a válltörésem óta pedig állandó
fájdalmakkal küzdök mindkét vállamban. Sok praktikát (külsőleg és belsőleg,
mozgásilag) végigcsináltam, és szembenéztem azzal is, hogy milyen lelki okok
vannak a háttérben. Mindig sok volt a teher, amit cipeltem, és ezek szerint még
mindig cipelek, pedig az eltelt években rengeteg dolgot sikerült már
elengednem, s még nagyon sokat kell is.
Az
1. pont az könnyen megy. A 2. azonban már nem annyira. Hogyan lehet átérezni
valamit, amikor kínzó fájdalom gyötör? A könyvben erre is van válasz.
Nagyon nehéz nem gondolni a
fájdalomtól lüktető testrészre. A legtöbben nem gondolkodtok világosan arról,
hogy mit akartok, amíg meg nem
élitek, amit nem akartok. Ha
szembesültök azzal, amit nem akartok, akkor támadást indítotok ellene, s ennek
szentelitek a figyelmeteket. A Vonzás Törvénye szerint még inkább ezt vonzzátok
magatokhoz.
A javaslat az: Figyelj azokra a
pillanatokra (vagy időszakokra), amikor nem érzed olyan erősen a lüktető
fájdalmat – akkor összpontosíts a Jóllétre.
Módot kell találni arra, hogy a
tapasztalat történéseit különválaszd a tapasztalatokra adott érzelmi
reakcióktól.
Lehetnek fájdalmak úgy is, hogy
félsz, de úgy is, hogy közben reménykedsz. A fájdalomnak nem kell
szükségszerűen előírnia a hozzáállásodat vagy a gondolataidat. A fájdalmon
kívül gondolhatsz másra is, és ha így teszel, a fájdalom alábbhagy. Ha viszont
a fájdalom már megjelent, és csak a fájdalomra figyelsz, azzal még inkább
fenntartod, amit nem akarsz.”
Ez bizony tényleg így van, hiszen saját tapasztalat. Volt, amikor sikerült a gondolatokat elterelni a fájdalomról, és utána nem is éreztem a fájdalmat, de sajnos gyakran visszaesek, és a fájdalom olyankor újult erővel támad.
A
fájdalmak közepette is meg kell látni a dolgok jobb oldalát, és ahhoz jó érzést
okozó gondolatokat kell keresni. Ezt kell gyakorolni.
„Jóllét, tökéletes egészség és hibátlanul
működő test jellemzi természetes állapotodat – ha pedig bármi mást tapasztalsz,
annak csupán annyi az oka, hogy gondolataid mérlege az általad kívánt dolgok
helyett azok hiánya felé billen.”
Ha azt tapasztaljuk, hogy ez nincs meg, akkor ellenállás jelent meg a rezgésünkben. Az ellenállás akkor jön létre, ha valamilyen kívánt dolog hiányára összpontosítunk. Az ellenállást olyan gondolat okozza, amely eltér Forrásunk meggyőződésétől.
Az
elfogadást akkor tapasztaljuk, amikor az adott pillanatban gondolataink
megegyeznek Forrásunk meggyőződésével.
Alapvetően
ez az ellenállás okozza a betegségeket, és ha már a betegség megjelent, akkor a
betegséggel szemben tanúsított ellenállás tartja azt fenn.
A
nem kívánt dolgokra irányuló figyelem tartja fenn a nem kívánatos dolgokat a
tapasztalatunkban, az lenne a jó, ha kívánt dolgokra irányulna a figyelmünk.
Értem ezeket a tanokat, mégis érzek egyféle ellentmondást. Az egészség hiányára összpontosítok vagy az egészségre?
Ha
arra gondolok, hogy egészséges vagyok, s nem tudom átérezni, hiszen nem vagyok
az. Vannak pillanatok, amikor azonban sikerül, s hiszek is benne, ám valamiért
visszakerülök abba az állapotba, hogy ismét azt érzem, hogy egyre inkább fáj.
Mit
csinálok rosszul? Most miért nem sikerül, amikor már volt olyan példa az
életemben, hogy meggyógyítottam magam?
Hogyan
tudom átállítani a gondolataimat?
„Olykor úgy véled, hogy az
egészségedre gondolsz, holott nagyon aggaszt a betegséged. Erről a rezgésbeli
eltérésről csak úgy bizonyosodhatsz meg, ha figyelsz a gondolataidhoz mindig
társuló érzelmekre. Sokkal könnyebb érzéseidet követve eljutnod az egészséget
elősegítő gondolatokhoz, mint ha megpróbálnád odaképzelni magad.
Határozd el, hogy mindenáron jól
fogod érezni magad, irányítsd ennek megfelelően a gondolataidat, és fel fogod
fedezni, hogy tudtodon kívül a sértődöttség, érdemtelenség és tehetetlenség
érzései bujkáltak benned. Most már azonban, miután elhatároztad, hogy figyelsz
az érzéseidre, ezek az ellenállást keltő, megbetegítő gondolatok nem maradnak
észrevétlen előtted. Nem természetes számodra a betegség állapota, és nem
természetesek a benned megbúvó negatív érzelmek sem, mert lényegében olyan
vagy, mint Benső lényed: egészséges vagy, és jól, nagyon-nagyon jól érzed
magad.”
Sokszor foglalkoztam már ezekkel, s úgy látszik, hogy nagyon lassan tudom alkalmazni ezeket a tanokat valamiért. Talán másoknak könnyebben megy.
A
könyv még számos kérdésre választ ad. Saját magamnak is feladat, hogy még
jobban tudjam alkalmazni ezeket a téziseket, főleg, hogy már többször is
leírtam őket a blogjaimban.
Egy érdekes témát még beidézek. A kérdés az, hogy befolyásolja-e a táplálkozás és a testmozgás az egészséget?
Tényleges
tetteid sokkal kevésbé számítanak, mint az, hogy milyen gondolataid vannak,
hogyan érzed magad, mennyire van egyensúlyban a rezgésed, és milyen történetet
mesélsz.
Ha rászánod magad, hogy megtaláld
rezgéseid egyensúlyát, fizikai erőfeszítéseid csodás eredményekkel fognak
járni, ám ha előbb nem gondolkodsz rezgéseid egyensúlyáról, a világon semmivel
sem ellensúlyozhatod Energiád zavarát. Az összhang állapotában számodra
előnyös, míg az összhang hiányában számodra káros viselkedésre érzel
ösztönzést."
A világ tényleg annyi, amennyit látunk belőle? - 'SEMMI SEM TÖRTÉNIK VÉLETLENÜL!'