2022. november 28., hétfő

A 9-es személyes évem margójára

„Tapasztald meg az elengedés, a lemondás energiáját, és add meg magadnak a lehetőséget a következő év újrakezdéséhez!”

November 28-án ér véget a 9-es személyes évem. S véget ér az az év is, amikor az éveim száma 7. Ami nekem mindig nagyon kiemelkedő szokott lenni. A korábbi 8 év történéseit asszimiláljuk a 9-es évben, s bár kiemelkedő sikerek nem szoktak történni, mégis sok minden jött az életembe, belső sikeres munkámnak hála. Sok mindent kellett elengedni, és tényleg dolgoztam is rajta elég rendesen, amit a vállaim fájdalma is igazolt.


2022. november 4., péntek

Írás és a marketing

Megjelent végre nem szerzői kiadásban az első könyvem, bekerült a könyvesbolt hálózatokba, most kellene írnom igazán, és erre valami blokk alakult ki nálam. Valami baj van. Még blogot sincs kedvem írni, pedig azt érzem, hogy most jött el az írással kapcsolatban életem lehetősége, én meg ülök a gép vagy a füzetem felett, ha írok is valamit, azt érzem, hogy erőltetett.




2022. október 24., hétfő

Októberi ÍróTesóm Julia RedHood

 

Most, hogy újra visszatértem a regényem megjelenésével az írók világába, találtam egy jó kis csoportot a Facebookon. ÍróTesók a neve.

Havonta kerülnek össze írótesó párok, akik egymás munkásságát népszerűsítik.

Októberben az írótesóm Julia RedHood. Most őt mutatom be a kedves olvasóknak.

 


2022. október 12., szerda

Tíz év után

Október 5-én volt tíz éve, hogy visszajöttem Magyarországra. Rengeteg minden történt azóta, most mégis Spanyolországról írok. 

Keddre virradó éjjel álmomban Barcelonában jártam, s ez biztos nem véletlen. Amikor Spanyolországban éltem sajnos csak a kikötő környékét és reptér környékét ismertem meg ebben a csodás városban. Remélem,  hogy lesz lehetőségem egy igazi városlátogatásra is. A fotó az egyik kedvenc napnyugta San Antonioban. 


2022. szeptember 16., péntek

Hogyan érjük el a természetes állapotot?

Öt hónapja nem írtam blogot, de most ismét kikívánkozott egy írás, ami bekerül a könyvembe is a Szellemi törvények fejezetbe. 

Ismét egy könyv inspirált írásra, mivel magam is küzdök olyan problémával, amit valamiért nem sikerül megoldani.

Esther és Jerry Hicks: A Bőség Törvénye című könyve került a kezembe. (A Vonzás Törvénye c. könyvükről már írtam)

 


Sokszor megfogalmaztam, meg is tanultam a vonzás törvényének azt a tanítását, hogy a teremtéshez három dologra van szükségünk.

1.      Gondolatokra, amit szeretnénk elérni.

2.      Érzésekre, átélni, mintha már meglenne.

3.      Hitre, hogy hiszünk abban, hogy tényleg megvalósul.


Nekem két olyan terület van jelenleg, amik nem működnek megfelelően. Az egészség és az anyagi jólét, de most csak az egészséggel foglalkozom. Sokat dolgoztam, dolgozom magamon, ám igazán még sem sikerült elérni azt az állapotot, amit szerettem volna.

 Az egészség témája

Nem titok, hogy mozgásszervi gondjaim vannak, a válltörésem óta pedig állandó fájdalmakkal küzdök mindkét vállamban. Sok praktikát (külsőleg és belsőleg, mozgásilag) végigcsináltam, és szembenéztem azzal is, hogy milyen lelki okok vannak a háttérben. Mindig sok volt a teher, amit cipeltem, és ezek szerint még mindig cipelek, pedig az eltelt években rengeteg dolgot sikerült már elengednem, s még nagyon sokat kell is.

Az 1. pont az könnyen megy. A 2. azonban már nem annyira. Hogyan lehet átérezni valamit, amikor kínzó fájdalom gyötör? A könyvben erre is van válasz.

 „Ha fájdalmaink vannak, hogyan ne vegyünk tudomást róla? Hogyan terelhetjük el figyelmünket a fájdalomról elég ideig ahhoz, hogy arra összpontosíthassunk, amit akarunk?

Nagyon nehéz nem gondolni a fájdalomtól lüktető testrészre. A legtöbben nem gondolkodtok világosan arról, hogy mit akartok, amíg meg nem élitek, amit nem akartok. Ha szembesültök azzal, amit nem akartok, akkor támadást indítotok ellene, s ennek szentelitek a figyelmeteket. A Vonzás Törvénye szerint még inkább ezt vonzzátok magatokhoz.

A javaslat az: Figyelj azokra a pillanatokra (vagy időszakokra), amikor nem érzed olyan erősen a lüktető fájdalmat – akkor összpontosíts a Jóllétre.

Módot kell találni arra, hogy a tapasztalat történéseit különválaszd a tapasztalatokra adott érzelmi reakcióktól.

Lehetnek fájdalmak úgy is, hogy félsz, de úgy is, hogy közben reménykedsz. A fájdalomnak nem kell szükségszerűen előírnia a hozzáállásodat vagy a gondolataidat. A fájdalmon kívül gondolhatsz másra is, és ha így teszel, a fájdalom alábbhagy. Ha viszont a fájdalom már megjelent, és csak a fájdalomra figyelsz, azzal még inkább fenntartod, amit nem akarsz.”

Ez bizony tényleg így van, hiszen saját tapasztalat. Volt, amikor sikerült a gondolatokat elterelni a fájdalomról, és utána nem is éreztem a fájdalmat, de sajnos gyakran visszaesek, és a fájdalom olyankor újult erővel támad.

A fájdalmak közepette is meg kell látni a dolgok jobb oldalát, és ahhoz jó érzést okozó gondolatokat kell keresni. Ezt kell gyakorolni.

 Mi is a természetes állapot, vagyis a Jóllét?

„Jóllét, tökéletes egészség és hibátlanul működő test jellemzi természetes állapotodat – ha pedig bármi mást tapasztalsz, annak csupán annyi az oka, hogy gondolataid mérlege az általad kívánt dolgok helyett azok hiánya felé billen.”

Ha azt tapasztaljuk, hogy ez nincs meg, akkor ellenállás jelent meg a rezgésünkben. Az ellenállás akkor jön létre, ha valamilyen kívánt dolog hiányára összpontosítunk. Az ellenállást olyan gondolat okozza, amely eltér Forrásunk meggyőződésétől.

Az elfogadást akkor tapasztaljuk, amikor az adott pillanatban gondolataink megegyeznek Forrásunk meggyőződésével.

Alapvetően ez az ellenállás okozza a betegségeket, és ha már a betegség megjelent, akkor a betegséggel szemben tanúsított ellenállás tartja azt fenn.

A nem kívánt dolgokra irányuló figyelem tartja fenn a nem kívánatos dolgokat a tapasztalatunkban, az lenne a jó, ha kívánt dolgokra irányulna a figyelmünk.

Értem ezeket a tanokat, mégis érzek egyféle ellentmondást. Az egészség hiányára összpontosítok vagy az egészségre?

Ha arra gondolok, hogy egészséges vagyok, s nem tudom átérezni, hiszen nem vagyok az. Vannak pillanatok, amikor azonban sikerül, s hiszek is benne, ám valamiért visszakerülök abba az állapotba, hogy ismét azt érzem, hogy egyre inkább fáj.

Mit csinálok rosszul? Most miért nem sikerül, amikor már volt olyan példa az életemben, hogy meggyógyítottam magam?

Hogyan tudom átállítani a gondolataimat?

„Olykor úgy véled, hogy az egészségedre gondolsz, holott nagyon aggaszt a betegséged. Erről a rezgésbeli eltérésről csak úgy bizonyosodhatsz meg, ha figyelsz a gondolataidhoz mindig társuló érzelmekre. Sokkal könnyebb érzéseidet követve eljutnod az egészséget elősegítő gondolatokhoz, mint ha megpróbálnád odaképzelni magad.

Határozd el, hogy mindenáron jól fogod érezni magad, irányítsd ennek megfelelően a gondolataidat, és fel fogod fedezni, hogy tudtodon kívül a sértődöttség, érdemtelenség és tehetetlenség érzései bujkáltak benned. Most már azonban, miután elhatároztad, hogy figyelsz az érzéseidre, ezek az ellenállást keltő, megbetegítő gondolatok nem maradnak észrevétlen előtted. Nem természetes számodra a betegség állapota, és nem természetesek a benned megbúvó negatív érzelmek sem, mert lényegében olyan vagy, mint Benső lényed: egészséges vagy, és jól, nagyon-nagyon jól érzed magad.”

Sokszor foglalkoztam már ezekkel, s úgy látszik, hogy nagyon lassan tudom alkalmazni ezeket a tanokat valamiért. Talán másoknak könnyebben megy.

 Összefoglalva:

  •           meggyógyulunk, ha a rezgésünk összhangba kerül a Jóléttel
  •           megnövekszik az egészség utáni vágy a betegség miatt - VÁGY
  •        olyan könyveket kell olvasni, vagy műsorokat, filmeket nézni, amelyek örömöt okoznak, és ezáltal eltereljük a figyelmet a betegségről. Az öröm, vagy vidámság, amit ezen közben érzünk, azt jelzi, hogy kevésbé utasítjuk el a Jóllétet. -ELFOGADÁS
  •           A Jóllétet bárki elérheti minden körülmények között, ha képes számítani rá.
  •     Nincs olyan állapot, amiből ne lehetne meggyógyulni, azonban ha a korai szakaszokban eszmél rá valaki, akkor gyorsabban megy.

A könyv még számos kérdésre választ ad. Saját magamnak is feladat, hogy még jobban tudjam alkalmazni ezeket a téziseket, főleg, hogy már többször is leírtam őket a blogjaimban.

Egy érdekes témát még beidézek. A kérdés az, hogy befolyásolja-e a táplálkozás és a testmozgás az egészséget?

 „Vannak, akik nagyon tudatosak a táplálkozás és testmozgást illetően, s sokan egészségesnek is látják őket. Ugyanakkor akkor vannak olyanok is, akik hatalmas erőfeszítéseket tesznek a táplálkozás és a testmozgás terén, éveken keresztül igyekeznek eredményeket elérni, még sem sikerül megőrizniük fizikai jóllétüket.

Tényleges tetteid sokkal kevésbé számítanak, mint az, hogy milyen gondolataid vannak, hogyan érzed magad, mennyire van egyensúlyban a rezgésed, és milyen történetet mesélsz.

Ha rászánod magad, hogy megtaláld rezgéseid egyensúlyát, fizikai erőfeszítéseid csodás eredményekkel fognak járni, ám ha előbb nem gondolkodsz rezgéseid egyensúlyáról, a világon semmivel sem ellensúlyozhatod Energiád zavarát. Az összhang állapotában számodra előnyös, míg az összhang hiányában számodra káros viselkedésre érzel ösztönzést."



 

2022. április 26., kedd

Női életút és női energia

Mostanában, vagyis kb. egy jó fél éve foglalkoztat az, hogy miért is vagyok női testben, és hogy igaz-e az, hogy előző életeimben is mindig csak nő lehettem?

2022. március 13., vasárnap

Tisztábban látni...

Új könyvet szerkesztek, és ehhez kb. 3000 blogbejegyzésemből csemegézek 2005-2022 között. 

Eszméletlen jó érzés, mikor újra olvasom egy-egy írásomat mondjuk 10-12 évvel vagy néhány hónappal ezelőttről is. 

Azonban már nem működik a "Nem mondhatom el senkinek. Elmondom hát mindenkinek." híres szlogen. S nem kíváncsiak már az ismerőseim a mondanivalómra. 



Sajnálom,  hogy elhagytam a régi bloghelyemet, arra sokan fel voltak iratkozva, s csodás érzés volt, mikor felkerült egy-egy bejegyzésem, 5 percen belül sokszor láttam 10-15 zászlót is a statisztikában. S ezek mindig több országot jelentettek. Csak már nem volt gazdája, egyre kevésbé működött jól, s nem volt telefonos kinézete sem. 

Sajnos a blogspotra egyetlen követőm sem lett, és hiába osztom meg a FB-on, nem veszik a fáradtságot, hogy ráklikkeljenek a blogomra. Hiába lájkolja valaki, az nem jelenti azt, hogy a bejegyzést meg is nyitotta. A belső statisztika szerint 50 ember sem nyitotta meg az egyes posztokat. 

Január, februárban igyekeztem számos fontos bejegyzést is tenni. Az utolsó a váci beszámolóm volt, amit ha csak a FB-ra tettem volna, 100-nál is többet lájkolták volna, de hogy a blogba tettem 30 ember nyitotta meg a bejegyzést. Láthatóan nem történt változás, ezért befejezem itt a blogírást, bármennyire szeretem is. 

El kell fogadni, hogy már annyian írnak, hogy az én irományaim nincsenek versenyben a celebek és egyéb csoportok bejegyzéseivel. Lehet, hogy rövidebben még írok a FB-ra, meglátjuk. 

Elég sok mindent változtattam ebben az évben. 

- Abbahagytam a vérnyomáscsökkentő szedését. Nem mérgezem magam tovább. 

- Abbahagytam a csoki evést. Nyilván néha van kivétel, de amennyire része volt az életemnek,már nincs. 

- Egyre több zöldséget eszem, pedig nem szerettem, s igyekszem a gyümölcsfogyasztást is gyakrabbá tenni, pedig az sem volt a kedvencem. 

- 61 évesen el kezdtem edzésre járni. Részben, kell a mozgás, és mert most az egészségem lett a legfontosabb. 

- Abbahagytam a lottózást is. Lehet, hogy így az esélyt sem adom meg. Anyumra gondolok, élete végéig lottózott. S sosem volt pár ezer forintnál nagyobb nyereménye. S mivel azt is látom, hogy mennyire csalnak, nem látom értelmét. 

- Véget vetettem a párkapcsolatomnak is, hiába bíztam benne, hogy ez végre igazi lesz. Ismét tévedtem. Talán mégis egyedül kell élnem. Most ezt is elfogadtam. 

- S abbahagyom a blogírást is, mert nincs értelme, ha nem kíváncsi rá senki.  Akkor írom ismét magamnak a gépen. 

Két belső statisztika, az egyik 2012-ben írt néhány blogomról, és itt az utolsó 5 bejegyzésemről. A képernyő fotók, 2022. március 13-án 13.50-kor készültek. 




Most olvastam egy 12 évvel ezelőtt bejegyzésemet, miután visszatértem Ibizára Magyarországról, elég kemény időszakban,  hiszen 2012-ben már nagy volt a válság, főleg Spanyolországban. Annak az évnek a végén haza is kellett jönni, s nemcsak azért, mert anyum balesetet szenvedett és ápolásra szorult, hanem mert a megélhetés sem volt biztosított. 

http://lenabelicosa.blogger.hu/2012/03/30/irjam-le-vagy-ne-irjam

2011 márciusában is volt egy álmom,amiből még akkor éjjel novellát írtam, majd publikáltam. 

http://lenabelicosa.blogger.hu/2011/03/11/a-tulelok

Utána még sok álmom volt, és mindig katona voltam az álomban. 

http://lenabelicosa.blogger.hu/2011/03/14/felelmetes-almok

S most 2022. februárban és márciusban is félelmetes álmaim vannak. Az orosz-ukrán konfliktus előtt is voltak, de amit február 27-én írtam le álmot, még a háborút is űbereli. Néha már arra gondolok, hogy nem akarok álmokat... de jönnek. 

S még egy blogom 2015-ből. 7 éve a migránsok volt a téma... mindig kell egy ellenségkép - sajnos. 

http://lenabelicosa.blogger.hu/2015/09/18/ki-az-ellenseg

Köszönöm minden olvasómnak, akik követték az írásaimat, s azon keresztül az életemet. A FB-on még leszek, de ide már nem tervezek írni egy ideig. 

https://www.youtube.com/watch?v=MrHxhQPOO2c






KIEMELT BEJEGYZÉS

A világ tényleg annyi, amennyit látunk belőle? - 'SEMMI SEM TÖRTÉNIK VÉLETLENÜL!'

A világ tényleg annyi, amennyit látunk belőle? - 'SEMMI SEM TÖRTÉNIK VÉLETLENÜL!'

Népszerű bejegyzések