Már március 18-án, Luzsicza István könyvbemutatóján gondolatok, szavak, érzések tolongtak bennem, hogy kiírjam őket. Nem vagyok költő, de szavak, szószerkezetek jöttek, és ezek azt akarják, hogy írjak egy verset. Nos, ez még nem készült el, de ha tényleg megírom, közzé is teszem majd.
Március 21-én volt az utolsó munkanapom, és ez is számtalan gondolatot, érzést indított el bennem.
- Most még át kell állnom, hiszen az óramutató végre hangtalanul halad túl a reggeli fél haton. De még ma is felébredtem... de nem keltem fel 9-ig...
- Fura, hogy nem kell az autóról kaparni a jeget, és nem kell minden reggel dugóznom Fót és Dunakeszi között...
- Nem érzem azt, hogy nincs szükség a munkámra, hiszen ezen a munkahelyen én döntöttem úgy, hogy nem dolgozom tovább március 31 után. Az más kérdés, hogy máshol szerettem volna...
- Most egy kis pihenő után új célokat, kihívásokat keresek, s újra tervezem az életem.
- Attól, hogy nyugdíjas lettem, attól nem leszek otthonülő, azt a fajta szabadságot, amit előhoztam magamból, azt muszáj továbbfejleszteni. Az aktivitásom, szenvedély energiám tovább visz majd utamon...
Sok blogot írtam már a félelemről és a bátorságról is. Jó volt ezeket újra olvasni, főleg, hogy szerkesztem a következő könyvemet, és sokat merítek ezekből az írásaimból is... S az is jó érzés, hogy hiába éltem meg hasonló dolgokat, mindig tanultam belőle, és másképp is cselekedtem...
Két blog táborvezető koromból...
https://lenabelicosa.blogger.hu/2015/04/25/egy-erzes-beklyojaban
https://lenabelicosa.blogger.hu/2015/09/28/egy-felelemmel-kevesebb
S egy érdekes eszmefuttatás 2016-ból
Vagy 2018-ból, amikor voltak hasonló helyzetek, csak akkor még nem voltam nyugdíjas...
A bátorságról is sokat írtam.
Egy érdekes összefoglalás 2017-ből... nagyon tanulságos elolvasni, mint ahogy nekem is az volt újra olvasni. Nagyon remélem, hogy e munka abbahagyása után az íráskedvem, inspiráció, ihlet és az olvasási kedvem is visszatér majd...
Sambhalai megközelítésban is írok róla, mivel épp A harcos szent ösvényét olvasom.
Ezt most be is idézem:
" Általában, amikor bátornak mondunk valakit, azt értjük alatta, hogy az illető nem fél senkitől, hajlandó meghalni egy ügy érdekében és sohasem ijed meg semmitől."
Sambhalai felfogásban azonban teljesen mást jelent.
" Bátornak lenni annyi, mint nem rettenni meg az élettől, hanem ámítás nélkül élni a világban, mérhetetlen kedvességgel és törődéssel fordulva másokhoz... Amikor kifejleszted magadban a bátorságot, a lét elemi minőségeivel teremtesz kapcsolatot..."
Fontos:
- a félelemmentességhez először meg kell tapasztalni a félelmet
- nem félni önmagunktól
- mindazon óriási problémák ellenére, amivel a világ küszködik megengedni magunknak, hogy hősiesek, mégis szelídek legyünk.
Most épp ezt hallgatom.
https://www.youtube.com/watch?v=SNViTir-6bg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése