Átállás

Április 1-től nyugdíjas vagyok, de még nem sikerült feldolgozni néhány dolgot. Részben mert két hétig tüdőgyulladással indítottam a munkamentes napokat, majd pedig egy törökországi körútra mentem.

Most pedig pihenem kifelé mind a kettőt…

Mióta újra Magyarországon vagyok, minden éjjel felébredek, és azt érzem, hogy nem tudom, hol vagyok. Az álmok sajnos kiúsznak, bár foszlányok megmaradtak. Idegen helyeken járok az álmokban, volt, ahol idegenvezetőm is volt, akit Tomnak hívtak. Sokszor lámpát kellett gyújtanom, mert körbe tapogatózva kevés volt, hogy meggyőződjek róla, a fóti ágyamban fekszem. Többször maradtak bennem megmagyarázhatatlan érzések...

Azt sejtettem, hogy az átállás nem lesz könnyű, hiszen sok rétű tevékenységet, aktív életet éltem. Utóbbit most sem szeretném abbahagyni, viszont új szokásokat, célokat kell találni.

Az, hogy reggel már nem kell felkelni, hogy munkába menjek, az megy, bár még sokszor felébredek. Az irodai munka nem hiányzik, a szervezés viszont igen. Most igyekszem átalakítani a napokat, új időbeosztás, új tervek, de elsősorban a lelkemnek és a testemnek van szüksége valamire, amit meg kell találjak.

Vissza kell térnem a spirituális utamhoz, mert az utóbbi két évben sajnos a rezgésszintem is csökkent, és az univerzális kapcsolódásom is eldugult.

Az van, hogy a régi könyvek, ismeretek, módszerek, spirituális emberek már nem elégítenek ki. Igyekszem megtalálni, mi az, amire most szükségem van. A hitem sokszor volt próbára térve, meg is tépázódott, most elsőnek ezt kell újra megerősítenem.

Nagyon bízom benne, hogy az írás újra része lesz az életemnek, mert mindig is volt bennem egyféle hiányérzet. Amikor leültem blogot írni, és hipp-hopp 4-5 oldalnyit írtam le akár egy fél óra alatt… ez a könnyedség sajnos eltűnt. Számos író ember, csoport, lehetőség került elém. és nehéz megélni, hogy nem megy az írás…

Meg kell terveznem a napokat, hogy szokássá váljon, hogy a meditáció, a testmozgás, az írás és az olvasás, közösségi aktivitás is újra része legyen.