Javítom, rendezgetem a
füveskönyvem anyagát, végre van rá időm. S azt olvasva szembesülök sok
mindennel, főleg azokkal, amiket az írásaimnak köszönhetek.
Elém került egy 2019-ben írt
posztom is, melynek címe „A hatalom árnyékában” volt.
Nem gondoltam, hogy ismét
hasonló helyzetbe kerülök, de kerültem. Az írás minden vonzatában aktuális.
Itt el lehet olvasni:
https://lenabelicosa.blogspot.com/2019/12/a-hatalom-arnyekaban.html
És egy kis ízelítő belőle. S
lejjebb pedig összefoglalom a mostani helyzetet is, mert ha nem írom ki, amik
most kikívánkoznak, akkor megbetegítem magam. Ismét az a helyzet állt elő, hogy
nem mondom el senkinek, elmondom hát mindenkinek!
Amikor egy nehéz élethelyzet jön az
utamba, mindig felteszem magamnak a kérdést, hogy mi is a feladatom?
Ezt tettem ismét. Azt mindig
gondoltam, hogy a közért kell dolgoznom, mert akárhányszor letértem erről az
útról, (mert valljuk be, ez egy hálátlan feladat, és ha nem is értékelik, de ha
már bántanak és akadályoznak, akkor egy idő után besokall az ember) de a sors
mindig visszatett erre az útra.
Azonban mindig csak a pofonokat
kaptam. Először magamban kerestem a hibát, mit csinálok rosszul? Próbáltam
másképp csinálni, azonban mégis mindig az lett a végkifejlet, hogy próbáltak
félreállítani, ellehetetleníteni stb.
Akármilyen jól, becsületesen
dolgoztam, erre valamiért sosem volt szükség. Azt vettem észre, hogy egy idő
után fenyegetést jelentettem a hatalom számára…
Miért is? (Egy cikkben jól
összeszedte valaki, én csak magamra értelmezem most.)
1. Őszintén megmondom a véleményemet. (Igen ám, de ha ragaszkodom az
általam vélt igazsághoz, ezt mások támadásnak érzékelhetik.)
2. Nyitott és bátor vagyok, és
szeretek új dolgokat kipróbálni. Más a mentalitásom, hozzáállásom, kíváncsi
vagyok mások véleményére is. (Nem mindenki szereti látni, hogy nem csak
álmodozom, hanem meg is valósítom az álmaimat.)
3. Újító szellemű vagyok. Nem az a típus vagyok,
aki másokat követ, sokszor vagyok magányos farkas, úttörő egy úton,
koncentrálok a megoldásra. (Ez is feszélyez másokat, s el kezdenek ítélkezni
felettem, bírálni engem.)
4. Egyenesen fogalmazok. Mind írásban, mind szóban
kifejezem magam, ami sokszor sajnos félreértésekre ad okot, mert ki örül annak,
ha szembesítik valamivel? Az őszinteségemből nem engedek, s ezt bizony
ijesztőnek találják, és sebezhetőnek érzik magukat a közelemben.
5. Erős akaratú vagyok. Sok mindenbe belevágok, és
soha nem hátrálok meg. Sokszor kerülök a padlóra, de mindig talpra állok.
Hajlandó vagyok átlagon felüli erőfeszítést tenni a céljaim elérése érdekében,
és ez másokat elbizonytalanít a saját sikerességükkel kapcsolatban.
6. Kedves és túl érzékeny vagyok. Ez igaz, és ezen nem is tudok
változtatni. Mások negatív hozzáállása sajnos ez miatt sokkal intenzívebben
csapódik le nálam. Azt hiszem, hogy itt még van tanulnivalóm, hogy kik
érdemesek a bizalmamra.
7. Bölcs vagyok. Már képes vagyok nagyobb
összefüggéseket is meglátni, távolabbra tekinteni, s ez is zavar másokat. El
fogja őket a kisebbrendűségi érzés, amikor látják, hogy higgadt maradok, s
megtalálom a megoldást, s nem ránt magával a fejetlenség.
A mai világban nincs szükség a
becsületes munkára. Ez van.
Az íráshoz van egy kis affinitásom.
Már sok lehetőséghez jutottam általa, de sok pofont is az írásaimnak
köszönhetek, mivel az írás is hatalom, és sajnos sokszor másképp értelmezik,
mint amit én közölni akarok. Nem hiszem, hogy meg kellene változnom. Az írás
az, amivel a jelenlegi helyzetben tudok élni.
Szóval már korán megmutatkozott
nálam, hogy a szervezés életem fontos része. Középiskolásként, majd
„falumenedzserként” – ahogy egy újságíró ismerősöm nevezett el 1999-ben, majd
közösségszervezőként, illetve civil aktivista, közművelődési és idegenforgalmi
tevékenységeim során. Minden területen sok mindent értem el, s bár az elismerés
mindig elmaradt, mindig mentem tovább az úton.
2003-ban azt mondta az asztrológus
barátom, hogy jó, hogy ennyit dolgozom a közért, de ameddig nem lesz hatalom a
kezemben, mindig meg fognak állítani.
Milyen igaza volt, benne van a
horoszkópomban, tehát ezt az életet én választottam magamnak. Rájöttem, hogy ez
az életfeladatom. Szembesíteni másokat az igazsággal. Hú, ez jó nagy feladat,
és mindig megszívom. De már mindenemet elvesztettem, most már nem nagyon van
mit.
S én mégis mindig talpra álltam.
Megértettem végre, hogy miért is
kerülök mindig ugyan abba a helyzetbe, az nem azért van, mert rosszul végeztem a dolgom,
hanem azért, mert az a feladatom, hogy megmutassam az igazságot, hogy
rámutassak a hiányosságokra, a feladatokra, s ez biztos nem tetszik.
2019. karácsonyán nagy döntést
hoztam meg, és feladtam egy művház-könyvtárosi igazgatói állást egy határozott
idejű könyvtárosi állásért és városba költöztem. Sikerült az állás és az
albérlet is, hiszen 2020. február 1-től már az új helyen laktam és dolgoztam. Tudtam,
hogy támogatott volt ez felülről is, hiszen gyorsan összejött. És én a covid
ellenére is igyekeztem tenni a dolgomat egy ismeretlen városban, ahol nem
ismertem senkit. Ahol eleinte dicsértek, elismerték, megköszönték amiket
tettem. Azt gondoltam, hogy végre vége a karmikus terheknek. De 2024
októberétől minden megváltozott, mert egyszer csak tiltó listára kerültem.
Kitaláltam, megvalósítottam három
dunakeszis antológiát. Számos szerzőt, művészt fedeztem fel, akiknek
lehetőséget biztosítottam a könyvtárban való bemutatkozásra, és elindult a
karrierjük, s megjelenhettek az antológiákban. Az antológia sikerét
megirigyelték és bizony elvették tőlem, és megtiltották, hogy a könyvtárba
bármilyen programot szervezzek a továbbiakban. Még meg is lettem fenyegetve…
Örülök, hogy időben elindultam az
önismeret útján, és sok mindent megtanultam, megértettem. Én választottam a nehéz
körülményeket, ahová leszülettem. Sem a családomban, se a házasságomban nem
volt senki, akik támogatott volna bármiben is. Mindent egyedül értem el. Már 20
éve is tudtam, hogy kemény karmákat kell ledolgoznom, mert valamelyik előző
életemben olyan tetteket vittem véghez, melyeknek okozatát most kell
elszenvednem, s számos örökölt karmát is ledolgoztam.
A karma törvényéről már sokat
írtam. Bárki tesz valamit, azt kapja vissza. Ha nem ebben az életében, akkor a
következőben. A karma teszi a dolgát.
Amikor tudatomra ébredtem, ezért
törekedtem arra, hogy ezt az életemet becsületesen, lelkiismeretesen,
megbízhatóan és őszintén éljem le. Ha megbántottam is valakit, az nem
szándékosan történt.
Több megélésem is volt, amikor jól
elbántak velem, most négyet emelek ki, amiről a vers is született, mely már
hetek óta kívánkozott ki belőlem. Az, hogy én elszenvedem a helyzet adta
körülményeket az az egyik dolog. A másik, hogy egyben a karma eszköze is
vagyok. Mind a négy esetben támogathattak, mellém állhattak volna, ám a hatalomhoz
közel állók nem így tettek. Én nem ítélkezem, sőt meg is bocsátok, de ők karmát
szereztek. S tartom a tükröt, hogy amit velem tettek, azt majd ők is át fogják
élni valahol, valamikor, ha nem is ugyanígy, de nem lesz könnyű…
A versben magára ismerőknek lelkük
rajta,
akinek pedig nem inge, ne vegye
magára…!
Lena Belicosa: A karma négy látványos esete
Parád, 2025.05.05.
48 év a Mátra ékszerdobozában
rendezvények programok sodrásában
helyi újság, önkormányzati munka
civil szervezetek alapítása
emberek biztatása tettekre
néptáncosok, lakosok segítése
lokálpatriótaként, térítés nélkül
bízva abban, hogy egyszer majd megtérül
néhány embernek hála, nem így lett
hiába voltam lámpás, elüldöztek
Mátra szomszéd, híresebb falujában
25 év volt többféle munkaviszonyban
Ibiza után új irányba lépés
tárlat-, túra- és idegenvezetés
helyi újság, program-közösségszervezés
melyekkel vittem a település hírét
ám kezdeményezéseimet nem kedvelték
közösségeimet mindig szétverték
rendezvényemet feljelentették
ottlétemet ellehetetlenítették.
Hegyek után, Alföld szélére vitt utam
álmaim munkájának gondoltam
kemény száz km vezetés naponta
nincs segítség, semmi sem volt átadva
igyekeztem helytállni, beletanulni
tele ötletekkel, képzésekre járni
melyre köteleztek, de nem fizették
hamis ígéretek, ármányos beszéd
azt reméltem, nyugdíjig ott maradok
de megaláztak, jobb, ha tovább állok
3T városában támogatott sosem voltam
néhány évig tűrték, ha szerveztem, írtam
több embert megismertem, bevonzottam
sok rendezvényt szerveztem, bonyolítottam
szerkesztettem három antológiát
naívan hittem, helyes ez az irány
jól esett emberek hálás köszönete
azt hittem, ez a jövő ígérete
örültem, hogy a város munkát adott
ám bármit is tettem, mégis letiltott
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése