It's my life

A baleseteim óta nem írtam új blogot. Az elcsendesedés időszaka volt, ismét átértékeltem sok dolgot, és ismét belépek majd egy új kapun...

2020 az alkalmazkodás éve

 

2020 az alkalmazkodás éve

Hétfőn beutaztam a Nagyfaluba. Budapest most már emberi léptékkel is közelebb került hozzám, így hát itt az ideje, hogy jobban eligazodjak, otthonosabban mozogjak benne. Jelentkeztem a Synexus egyik vizsgálatára. Nem lettem okosabb tőle, nem is foglalkoztak velem, mert nem értem el valami határértéket, mégis most jó volt vonatozni, buszozni, talán a Margit-hídon most mentem át először életemben. Vágyom a Margit-szigetre, mert még nem voltam. Talán az is összejön valamikor.

Most előbbre teszem a zenét, mert érdemes hallgatni, míg olvastok. 

A lényeg, hogy bár rajtam is maszk volt, arra volt jó, hogy nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek, s eltakarta, ha mosolyogtam, vagy legörbült a szám széle.  Mindenkin maszk volt a vonatokon, buszokon, úton-útfélen. S nem akármilyen ám, hanem a többségen design-os, jobbára szabott fekete, vagy fehér. A sok fekete maszkos emberek nekem eszembe juttatták a ninja filmeket. Ott tartunk, hogy egyes ruhákhoz már ajándék maszkot adnak, ami passzol a ruhához. A buszon láttam, hogy piros blúzhoz piros volt a maszk is, fehér inghez fehér a maszk is. Az én egyszer használatos kék maszkom sem rítt ki a tömegből, mert azért a szegényebbek azt viselték.

Olyan, mintha egy új ruhadarab született volna, amit rendszeresen viselünk, akár egy fehérneműt.

Kötelező… tudjuk, hogy nem ér semmit a vírus ellen, mégis kötelező eltakarni az arcunkat.

Visszafelé kipróbáltam az emeletes vonatot. Szuper is volt, ami meglepő, hogy a 4 vagonos kisvonaton 3 jegykezelő ment el mellettem és egy biztonsági őr 15 percen belül. Ezen nem igen fognak bliccelni, az biztos. Igaz 160-nal nem ment, amit láttam kiírva, volt, hogy elérte a 100-at... kényelmes, különleges... :)😀😎😉

 

Egyre jobban az látszik, hogy a 21. században már nem működik sok minden, amit korábban tanultunk, alkalmaztunk. Ez az év ezt jól megmutatja, hogy ha valakinek nincsenek készségei, képességei, az nehezebben alkalmazkodik az új helyzetekhez. A vonaton ülve az alábbiak jutottak eszembe:

 

Amikor a béka s....e is magasnak tűnik...

Az, hogy ez a karantén milyen sokat ártott a világnak az köztudott, s az is, hogy milyen sok embernek tett keresztbe. Kivéve azokat, akik olyan szolgáltatást nyújtottak, amin lehetett ez időben keresni.

Személyemet nagyon mélyen érintette, hiszen egy nagy váltás (munkahely, lakóhely) után azonnal jött, és mindentől elvágott. Mindig kerestem a lehetőségeket, de most elakadtam.

Ezért kezdtem tanulni, hogy ez is egy lépés legyen, hogy kijöjjek ebből a helyzetből. Hasznos is, mert változom, sok mindenben megváltozott a nézőpontom is.

Mégis a tanulás közben is jönnek olyan mélypontok, amiket megélek, amikkel szembesülök, amikor úgy érzem, hogy a béka feneke is magasan van, és ismét fel kell tornázni magam.

Azt hiszem, a sok tanulás, a sokféle megközelítés megerősített sok mindenben, de a számmisztika az, ami nekem a legtöbbet adott, segített, és most ismét ehhez nyúlok.

A 18 éves sorsciklusról már sokat írtam, s tényleg nagyon ismétli magát a sors, vagyis a sorgörbét figyelve, hasonló események, lehetőségek jönnek az utamba.

Már foglalkoztam ezzel a témával egy blogsorozatom végén, 2020 februárjában, még a karantén előtt, ezért nem írom le újból.

http://lenabelicosa.blogspot.com/2020/02/az-elveszett-lelek-magara-talal-4.html

 

De nagyon szembeszökő a dolog. 2002-ben is átéltem ugyanezt, de átlendültem, és sorsváltoztató döntéseket hoztam. Valójában év elején most is ezt tettem, de egy szándékos vírus, karantén mizéria megállított. Tényleg magamba fordultam, és sok mindent átértékeltem. S érzem, hogy itt van már az az energia, amit meg kellene lovagolnom, de még sem látom, hogy mit is kellene csinálnom.

Egy megszokott környezetben könnyebben kitaláltam, feltaláltam magam, most nem érzem. Nincsenek még új barátok, új közösségek, kapcsolatok körülöttem, s valahogy nem értem, miért.

 Vajon kell-e megint kérdeznem azt, hogy miért? Valószínűleg nem. Elfogadtam a helyzetet, de azt is érzem minden porcikámban, hogy történnie kell valaminek 1-2 hónapon belül.

 Azt gondoltam, az írás majd segít, ezért újra több blogot írtam, de nem igazán olvassák, nem jut el ahhoz, akihez talán kellene, így most az írást is hanyagolom, ahogyan a szervezéseket, idegenforgalmi tevékenységeket, mert ezt most befagyasztották. Meg kell találnom azt az életterületet, ahol újra lelkesedni tudok…

Egyre inkább érzem, hogy tényleg idős lélek lehetek. Annyi mindent csináltam már ebben a földi életemben, hogy talán ezért is nem tudom, mi lenne az új dolog, amit még ki kellene próbálnom.

Sokféleképpen írtam már ezt magamról. De valóban mindig kívülálló voltam gyerek korom óta egy kicsit. Tudásom egy része biztos az iskolarendszernek köszönhető, de vannak, amiket előző életekben gyűjtöttem össze.

 S ugyan ez van a párkeresés terén is. Vajon miért megy ilyen nehezen?

Az tény, hogy a nem őszinte embereket kerülöm, s sajnos előbb utóbb ráérzek azokra a dolgokra, amiket nem szeretnék a férfiakban.

Az is igaz, hogy engem sosem az anyagi biztonság, a csillogó életvitel vonzott, még ha akartam is, a sors megtanított arra, hogy engedjem el. Fontos, hogy annak a valakinek az értékrendje, a világról alkotott véleménye hasonlít az enyémhez. Nem az anyagi javak felhalmozása izgat, hanem a lét, az élet értelme. Tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül, de a mai világban az értékrendek eléggé felborultak.

Azt olvastam nem rég, hogy az idős lelkek vonzzák a segítségre szoruló lelkeket. Ebben is van valami.

Nálam két kapcsolat volt, ahol az alkohol problémák domináltak, de nem sikerült megoldani. A házasságomban, ha nem lépek ki, biztos bele is betegedtem volna.

Ismét kiolvastam néhány könyvet. Legutoljára Dean R. Koontz: A Sötétség szeme c. könyvét. Az író elérte, hogy már a kedvenc íróim között tartom számon. Tavaly fedeztem fel, amikor még Erdőtelken olvastam tőle a 4 részes Jane Hawk sorozatot. Azóta a régebbi könyvei is sorra kerültek.

A Sötétség szeme most azért fontos, mert a karantén idején keringett az interneten belőle egy részlet, a Wuhan-400 Kínából eredő vírussal kapcsolatban.  

Most, hogy az egész könyvet elolvastam, ez csak egy rövid epizód.

Az azonban, hogy 1996-ban írta a könyvet, és hogy egy amerikai kutatóintézetben sok mindennel kísérleteznek, vírusokkal is, az nagyon is elhihető.

A könyvben csak a végén kerül szóba az egész. Egy iskoláscsoport túlélő táborba megy a hegyekbe télen. Balesetnek állítják be, hogy mindenki meghalt. Az izgalmas cselekmény során kiderül, hogy az egyik gyerek nem halt meg. Az anyja el kezdi keresni.

Egy kínai kutató viszi az amerikai laborba a Wuhan-400 vírust. Az amerikai kutatók foglalkoznak vele. Az egyik kutató felelőtlenül megfertőződik és kiviszi a vírust. Néhány órán belül meghal, de előtte az egész kiránduló csoportot megfertőzi. Mindenki meghal 1 gyerek kivételével. Ez a vírus csak emberekre hat, és mindenkire halálos a könyv szerint. A kisfiú azonban túlélte, 14x fertőzték újra és túlélte, kísérleteztek vele. Ezek hatására telekinézisre lesz képes.

Az, hogy ez 2020-as vírusmizéria elindult, ötlet szinten Wuhanból indulva, de amerikai háttérrel bizony hihető.

Nemrégen olvastam, hogy már az 1960-as években is létezett a Covid. Azóta gondolom manipulálták rendesen…

Máshol a fű mindig zöldebb!

Ma ismét egy könyvajánlót hozok. 

Újabb személyiségteszten vagyok túl. Ezúttal az Enneagram segítségével vettem górcső alá a saját személyiségemet.

A könyv címe: Don Richarc Riso és Russ Hudson: Az ENNEAGRAM bölcsessége – útmutató a 9 személyiségtípus lelki és szellemi fejlődéséhez.

Itt is csak a rám vonatkozókat olvasom el, mert annyi könyv akad a kezembe, hogy lehetetlen minden betűjét elolvasni.

A személyiségemet valóban képzem több irányból is. S fantasztikus dolgokkal szembesülök.

A könyv szerint tehát kilenc személyiségtípus van.

1.      A reformer
2.      A segítő
3.     Az eredményes
4.    Az induvidualista
5.    A vizsgálódó
6.    A lojális
7.    A rajongó
8.    A kihívó
9.    A béketeremtő

Ahogy a korábbi 4 személyiségtípusba sorolásnál voltak átfedések, biztos, hogy itt is vannak.

De előbb írok az Enneagramról.

Találtam a neten is egy tesztet. Kíváncsi voltam, hogy ugyanaz jön-e ki, mint a könyvbeli teszttel. Nekem nem volt egyértelmű.

Sok mindent lehet találni a neten róla. ez a teszt. S egy oldal, ahol az egyes személyiségtípusokról hasonlóan írnak, mint a könyvben.

http://emberikapcsolatok.hu/teszt/

http://maga-a-valosag.com/?page_id=966

„Az enneagram az emberi természet kilenc alapvető személyiségtípusát és ezek komplex kölcsönös összefüggéseit ábrázoló mértani alakzat.”

Ha sikerül besorolni magunkat valamelyik személyiségtípusba, az forradalmi áttörés lehet.

Van azonban a személyiségtípusok megismerésének veszélye is, hiszen beépülhet az énképünkbe, és ez a további fejlődésünk gátja is lehet.

Ezért a korábbi bejegyzésemben ecsetelt személyiségtípust, ahogyan az Enneagram teszt alapján kijött típust is fenntartással kezelem, még ha sok mindenben magamra ismerek is.

Biztos, sok okos dolgot meg lehet tudni az Enneagram módszerével, mégis most csak felhívom rá a figyelmet, magam nem fogok nagyon elmerülni benne, csak a rám vonatkozó infókból igyekszem kihámozni, ami most fontos lehet.

Mivel a szlogenem, hogy SEMMI SEM TÖRTÉNIK VÉLETLENÜL! Ez a könyv sem véletlenül akadt a kezembe.

A könyvbeli teszt alapján a 7. Rajongók táborát erősítem.

A blog címe a 7-es típus figyelmeztető jele is egyben. Az egyik legnagyobb kísértés az a hajlam, amikor elégedetlenné válnak azzal, amit épp tesznek, vagy átélnek. Tanulandó, hogy az adott helyzetben, pillanatban legyenek teljesen jelen, mert ha más felé kacsingatnak, lemaradhatnak egy lehetőségről.

Egy rövid jellemzés: generalista, sokoldalú, csodagyerek, műkedvelő, ínyenc, energiabomba, tevékeny, élvezetkereső, spontán szerzésre vágyó, szétszórt. Lelkesek, optimisták.

Mindenért rajonganak, ami felkelti a figyelmüket.

S 9 fokozata ennek a személyiségtípusnak is, melyből az első 3 az egészséges, a következő 3 az átlagos, az utolsó 3 pedig az egészségtelen kategóriába esik. Most csak a címszavakat írom le, de komoly jellemzés is van a könyvben.

Egészséges

1.       örömteli, elégedett
2.       várakozó, rajongó
3.       realista produktív

Átlagos

4.       szerzésre vágyó, fogyasztó
5.       csábulékony, szétszórt
6.       én központú, túlzó

Egészségtelen

7       7.     kielégíthetetlen, menekülő
8.       mániás depressziós, meggondolatlan
9.       legyőzött, bénult

Társadalmi szerep: az Energiabomba, katalizátor. Ez eddig nagyon jellemző volt rám, most csak azért emeltem ki, mert a leírtak szerint is van mit elgondolkodni, még ezen a területen is.

Számos tanács olvasható a könyvben, hogyan használjuk erősségeinket és gyakoroljuk azokat, amikben fejlődni kell.

Ki lehet az én párom? 2.

A könyvet tovább olvasva elindult bennem néhány gondolat, hogy mennyit változtam magam is.

Szerintem, ha a tesztet mondjuk, huszonéves koromban töltöm ki, biztos más lett volna az eredmény.

Akkoriban még betartottam minden szabályt, zárkózott, a rendet és a biztonságot kerestem. Mély kötelességérzet, lelkiismeret, alapos, óvatos, rendes, megbízható, kötelességtudó, önzetlen, karitatív, stb. jelzők voltak rám jellemzőek. Ma is megvannak ezek is, de időközben sok olyan jellemzőt vettem magamra, amiket vagy elnyomtam annak idején, vagy azóta alakultak ki. Ma már feszegetem a határaimat, s nem fogadok el mindent, ami próbál nagyon beszabályozni. A kalandos énemnek is teret adtam, de minden fontos tulajdonságom megvan ma is.

Ki lehet az én párom?

A nagy tanulásom közepette kezembe akadt Helen Fisher: Te vagy az én párom c. könyve.

Kíváncsi voltam a benne lévő párválasztási személyiségtesztre, amit meg is csináltam.

Előbb azonban néhány gondolatban összefoglalom, ahogyan ő csoportosítja biológiailag az embertípusokat hormonok szerint párkereséssel összefüggésben.

A kötődés típusai egy párkapcsolatban

A kötődés típusai egy párkapcsolatban

A kötődést most nem a gyerek-szülő kapcsolatra értem, hanem a felnőttkori párkapcsolatokra.

Voltak tapasztalataim, ami azt mutatja, hogy többféle kötődés is létezik.

Az viszont biztos, hogy ezek a kötődések visszavezethetőek a gyerekkori kötődéshez.