Gondolatok az álmaim, a vírus és egy temetés kapcsán

 Nincs mostanában kedvem megosztani dolgokat, a kommunikációm is jól lecsökkent, ami a covid utóhatása is lehet, de az is lehet, hogy most ezt kell tennem.

Az írást azért nem akarom teljesen abbahagyni, így azért legalább havonta elkövetek egy-egy bejegyzést.

Engedjük el a félelmet!

 

Amikor a világban a félelem az úr, nagyon nehéz elengedni, elfelejteni a félelmet.

Az van, hogy én is alanya lettem a Covid nevű vírusnak, (Legalábbis a teszt szerint covidos vagyok.)  már 10 napja vagyok önkéntes karanténban, és ezt Parádon élem meg. A családom nem kapta el.

7 évad sorozatot néztem végig (Csillagkapu Atlantisz és Gyilkos elmék), nem néztem tévé műsort, nem olvastam semmit sem a coviddal kapcsolatban, teljesen kikapcsoltam az agyamat. Beiktattam zenehallgatást is teljes hangerőn, és a tünetek is gyorsan átmentek rajtam. Amikor azonban elolvastam a neten a covidról valamit, egyből visszaestem egy kicsit.

Így lehet befolyásolni, agymosni az embereket, mert ha félünk, akkor az immunrendszer gyengül.

 

A bizalom értéke

A bizalom mindig is nagyon fontos érték volt a társadalmi és a párkapcsolatokban egyaránt.

Én is sokszor próbáltam ezt felépíteni, de sokszor lett kudarc, csalódás a vége.

Ahogyan a szeretet, a bizalom is a családi indíttatástól is függ.

Ha kisgyerekként nem kaptuk meg azt, hogy bízhatunk a családunk tagjaiban, a környezetünkben, akkor ez egész életre kihathat az emberi kapcsolatok terén, mely lehet párkapcsolat, üzleti, munkahelyi, közéleti, társadalmi kapcsolat.

Mitisír a hogyishívják?

 A címnek nincs köze a kabaréhoz, csupán már 2 hete leírtam, mint címet, hogy majd jön hozzá valami ihlet. Mint a régi időkben, hogy leírtam a címet, és hosszú blogot voltam képes írni hozzá.

Mi az életünk célja?

 

Mi az életünk célja?

„Az élet célja maga a céltudatos élet.” Robert Byrne

Ez, ha más címmel is, de már sokszor volt a blogjaimnak témája.

Régen írtam, ez az év nekem az elcsendesedés időszaka volt, még írásban is. Megtapasztalások, elfogadások, kemény megélések időszaka.

Mi is az élet célja, miért születtünk?

Mostanában sok könyvet olvastam. Többek között most hétvégén n a Poldark 2. 668 oldalas történelmi regény után egy kis romantikus is kiolvasásra került, most beiktattam egy spirituálisat a pszichotiller előtt.

Dan Millman: Az élet négy célja. A tartalomjegyzéket megosztom, mert még nem olvastam ki, hogy az alapján írjak, viszont szeretném a figyelmetekbe ajánlani

1. Elsajátítani az élet iskolájának leckéit.

Nyissuk ki a szemünket! Nőjünk fel! Ébredjünk fel!

• -          önként vállalt nehézségek
• -          az iskola házirendje
• -          az emberiség tanmenete
• -          kötelező tantárgyak (önbecsülés, önfegyelem, fizikai jólét, anyagi javak, az elme, az intuíció, a bátorság, az önismeret, a szexualitás, a szeretet és a szolgálat témakörei)

 2. Találj rá a karrieredre és a hivatásodra!

Válasszunk kielégítő munkát! Keressünk elegendő pénzt! Végezzünk hasznos szolgálatot!

• -          önismeret és karrier
• -          tehetség, érdeklődés, értékrend
• -          karrierkritériumok, karrierdöntések
• -          időutazás a tudatalatti segítségével
• -          mivel akarod tölteni az életedet
• -          stb.

 3. Ismerd meg az életcélodat!

Fedezzük fel elhivatottságunkat! Teljesítsük be a bennünk rejlő lehetőségeket!

• -          rejtett elhivatásunk, magasabb rendű lehetőségeink
• -          születési számunk meghatározása,
• -          a kilenc életfeladat (kreativitás, együttműködés, önkifejezés, stabilitás, szabadság, ideák, bizalom, jólét, teljesség)
• -          az életfeladat és a karrier összefüggései
• -          megőrizni a lehetőségekbe vetett hitet és a reményt
• -          stb.
• 
  

4.   Légy jelen a pillanatban!

Figyelj a jelenre, élj meg minden pillanatot!

• -          az élet nem más, mint pillanatok sorozata
• -          a döntések mindig a jelenben történnek
• -          hiába marasztalnád a pillanatot
• -          a jelen pillanat megélésének nehézségei
• -          az élet ajándéka: a hozzáállás fontossága
• -          stb.

 Aki követte a blogjaimat 2005 óta, ezeket a pontokat részletesen leírtam saját életutam kapcsán, pedig akkor még nem került a kezembe pl. ez a könyv, ami igen jól összegzi a lényeget.  

Elemzek néhány pontot.

Önként vállalt nehézségek:

Vannak olyan nehézségek, amiket nem önmagunktól vállalunk, ilyen mikor egy szabálytalan autós belénk jön, meghal egy szerettünk, elveszítjük a munkánkat, stb.

A mindennapi életben azonban számos olyan kihívás, nehézség van, amit önként vállalunk. A fontos az, hogy ha felelősséget tudunk vállalni minden korábbi döntésünkért, akkor szert teszünk az új döntések meghozatalához való erőre, s ha igyekszünk a legjobbat kihozni az életünkből, akkor az élet is igyekszik a legjobbat kihozni belőlünk.

Sokszor a sok mindent, ami az életembe jött, edzésnek fogtam fel, és a gyakorlásuk által sokat fejlődtem, ma már mindent sokkal könnyebben élek meg, mint pl. 25 évvel ezelőtt. Viszont felismertem azt, hogy sok karmikus terhem van, amihez önként vállalt anyagi lemondással, nélkülözéssel kellett szembenéznem, át kellett élni.

Kötelező tantárgyak:

önbecsülés, önfegyelem, fizikai jólét, anyagi javak, az elme, az intuíció, a bátorság, az önismeret, a szexualitás, a szeretet és a szolgálat témakörei

Minden tantárgyat keményen tanultam, tanulok. Volt, ahol jól vizsgáztam, volt, ahol megbuktam. De újra vizsgáztam, és megfeleltem. A lényeg, hogy még minden téren van mit tanulni ezek után is.

Mi a különbség a karrier és a hivatás között?

A karrier egy tevékenységhez köthető, amellyel bevételt szerzünk – foglalkozás, munka, megélhetési lehetőség.

A hivatás – személyes érdeklődés, vonzalom tárgya, szenvedélyre utal, amit szenvedélyből csinálunk. Nem csak szívesen tesszük, hanem egyszerűen ezt kell tennünk.

A karriert a megélhetésért űzzük, a hivatás a belső megelégedettséghez köthető.

Ezt is sajátosan oldottam meg életem során. Mindig volt egy munkám, amiből éltem, de mindig csináltam mellette olyan dolgokat, amikben azon kívül, hogy örömömet leltem, majd folyamatosan közelítettem az felé, amikor abból éltem, amit szerettem csinálni…

Időutazás a tudatalatti segítségével:

Ez egy olyan technika, ami ki lehet fejleszteni, amikor dönteni kell A vagy B között.

Akár kettő, vagy akár több döntési lehetőség közül kell választani, mindegyiknél meg kell csinálni az alábbi 6 lépést. Még így se pontos, de közelebb lehet jutni ahhoz, hogy helyes döntést hozzunk.

1.    Eldöntjük, hogy A mellett döntünk. Meggyőzni magunkat, hogy elkötelezzük magunka ez mellett.
2.       Feltenni magunknak három kérdést. Mit fogok csinálni 1 óra múlva? Hogyan érzem magam 1 óra múlva? Milyen leszek 1 óra múlva? A válaszokat írjük le.
3.       Ismét feltenni a három kérdést, de egy nap múlva. S ismét leírni a válaszokat.
4.       Ismét feltenni a három kérdést 1 hónap távlatában, és leírni a válaszokat.
5.       Ismét feltenni a három kérdést, de most már 1 évet utazva előre képzeletben, s ismét írjuk le.
6.       Végül 10 évet utazz előre az időben, s úgy válaszold meg a kérdéseket. Ez ugyan a képzelet játéka, honnan tudhatnánk mi lesz, de elköteleztünk magunkat ez mellett, s ez az intuícióhoz vezető út.

Ha ezzel megvagyunk, akkor végig kell játszani a B, C, vagy akárhány lehetőséggel. Segít felkészülni arra, hogy szilárd elképzelésre jussunk.

Rejtett elhivatás, születési szám.

Erről bővebben írtam, amikor ajánlottam az Erre születtél c. könyvét.

http://lenabelicosa.blogspot.com/2020/03/mire-szulettunk.html

A kilenc életfeladat

kreativitás, együttműködés, önkifejezés, stabilitás, szabadság, ideák, bizalom, jólét, teljesség

Ezekből mi az, amit még tanulnom kell? a stabilitás, jólét és a teljesség.

      .  1. Kreativitást megéltem a közösségi munkáimnál, megtanultam ásványékszert készíteni, rajzolni, mandalát festeni, írni.
2. Együttműködésemet bizonyítja a kb. 25 szervezet, mindenféle közösség létrehozása, összetartása, közös munkája.
3.  Önkifejezést számomra az írás és az idegenvezetések, túravezetések alkalmával való kommunikációk biztosították. 7 könyvet írtam eddig, a blogjaim pedig összességében elérnék az 5000 oldalt kb.
4.  Stabilitás. Eddig azt kellett tanulnom, hogyan tudok mindent elveszíteni, amikor nem az anyagi javak vezérelnek, de bárhol is voltam, bármit is csináltam, mindig talpon maradtam. Most már szeretném megismerni azt a stabilitást is, amiben még sose volt részem, a másik végletet. Egyensúly teremtés a logika és az intuíció között. Nálam mindkettő erős, és ezért eltolódtam ide-oda… egyensúly az erő és a rugalmasság között…
5. Szabadság. Ezt megéltem több fokozatában is.
6. Ideák, idealista lévén, ez nálam igencsak megvannak.
7. Bizalom, ezt is megtanultam újra építeni, aztán meginog, de egyre jobban képes vagyok már bízni.
8. Jólét. Ezt nem ismerem. Sosem voltam olyan szinten, de mindig megéltem valahogy, és én azzal is elégedett voltam, az viszont igaz, hogy már magasabb életszínvonalon akarok élni. A születési számoknál, vagy névmisztikánál is hiány szám nálam a 8-as, ami a jólét megfelelője. Sokat kellett fejlődnöm, hogy ezt a hiány számot megéljem, feldolgozzam, megtanuljam kiegyensúlyozni.
9. Teljesség. erre törekedtem életemben. Én úgy jellemeztem, hogy a bizonyos középút elérése, amikor megéltük az élet jó és rossz oldalát, az egész élet együtt.

A jelen pillanat megélésének nehézségei

Az emberiség nagy többségénél probléma az, hogy nem is akarja megélni a pillanatot. Egy nagyon jó példa, ami nálam is gond. Pl. az evés. Mikor volt utoljára olyan, hogy csak az evésre koncentráltunk? Nem olvastunk, telefonnal babráltunk, tévét néztünk, filmet néztünk, beszélgettünk, számítógép előtt ültünk, rádiót hallgattunk közben, s nem figyeltünk tudatosan az evésre. Untat a jelen pillanat, ezért mást is csinálunk közben. Közben meg órákig elvagyunk egy filmnézéssel, vagy számítógépes játékkal.

Meg kell tanulni minden egyes pillanatot megélni a jelenben!

Ez a néhány kiragadott gondolat nekem segített újra gondolni néhány dolgot az életemben, remélem, másnak is ad át információt, akkor is, ha nem fogja elolvasni ezt a könyvet.

 

It's my life

A baleseteim óta nem írtam új blogot. Az elcsendesedés időszaka volt, ismét átértékeltem sok dolgot, és ismét belépek majd egy új kapun...

2020 az alkalmazkodás éve

 

2020 az alkalmazkodás éve

Hétfőn beutaztam a Nagyfaluba. Budapest most már emberi léptékkel is közelebb került hozzám, így hát itt az ideje, hogy jobban eligazodjak, otthonosabban mozogjak benne. Jelentkeztem a Synexus egyik vizsgálatára. Nem lettem okosabb tőle, nem is foglalkoztak velem, mert nem értem el valami határértéket, mégis most jó volt vonatozni, buszozni, talán a Margit-hídon most mentem át először életemben. Vágyom a Margit-szigetre, mert még nem voltam. Talán az is összejön valamikor.

Most előbbre teszem a zenét, mert érdemes hallgatni, míg olvastok. 

A lényeg, hogy bár rajtam is maszk volt, arra volt jó, hogy nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek, s eltakarta, ha mosolyogtam, vagy legörbült a szám széle.  Mindenkin maszk volt a vonatokon, buszokon, úton-útfélen. S nem akármilyen ám, hanem a többségen design-os, jobbára szabott fekete, vagy fehér. A sok fekete maszkos emberek nekem eszembe juttatták a ninja filmeket. Ott tartunk, hogy egyes ruhákhoz már ajándék maszkot adnak, ami passzol a ruhához. A buszon láttam, hogy piros blúzhoz piros volt a maszk is, fehér inghez fehér a maszk is. Az én egyszer használatos kék maszkom sem rítt ki a tömegből, mert azért a szegényebbek azt viselték.

Olyan, mintha egy új ruhadarab született volna, amit rendszeresen viselünk, akár egy fehérneműt.

Kötelező… tudjuk, hogy nem ér semmit a vírus ellen, mégis kötelező eltakarni az arcunkat.

Visszafelé kipróbáltam az emeletes vonatot. Szuper is volt, ami meglepő, hogy a 4 vagonos kisvonaton 3 jegykezelő ment el mellettem és egy biztonsági őr 15 percen belül. Ezen nem igen fognak bliccelni, az biztos. Igaz 160-nal nem ment, amit láttam kiírva, volt, hogy elérte a 100-at... kényelmes, különleges... :)😀😎😉

 

Egyre jobban az látszik, hogy a 21. században már nem működik sok minden, amit korábban tanultunk, alkalmaztunk. Ez az év ezt jól megmutatja, hogy ha valakinek nincsenek készségei, képességei, az nehezebben alkalmazkodik az új helyzetekhez. A vonaton ülve az alábbiak jutottak eszembe: