Amikor visszatérő helyzetbe kerülünk, az első, ami eszünkbe jut, hogy mit csináltunk rosszul.
A jelenlegi szintemen már tudom, hogy minden úgy alakult, ahogyan kellet, minden megélés vállalt feladat. Ha a problémák fölé emelkedve felismerjük az események mögötti törvényszerűségeket, akkor olyan energia birtokában vagyunk, hogy mindig a legjobbat tudjuk kihozni magunkból, és a legtöbb segítséget tudjuk adni másoknak.
Az elmúlt két évben nem csak az írás, az ihlet került el, hanem az olvasás se ment.
Most hamarosan végére érek egy két kötetes könyv első részének (388 oldal), és ez csodálatos érzés, hogy végre olyan mélyen el tudok merülni egy történetben, nem hallom meg a külső zajokat, még az óra ketyegése is eltűnik, csak a történet van, a szereplők, a középkori helyszínek... ez nagy örömöt szabadított fel bennem.
Az elmúlt néhány hétben több ember is mondta nekem, hogy értékes ember vagyok. Mi az az érték, amely egy életen át kialakul, vagy már velünk születik? Mi az, amit egy időre elnyomunk, majd újra aktiválunk?
A személyes év 9 évente ismétlődik és születésnaptól születésnapig tart. Minden alkalommal, amikor a ciklus újra indul, lehetőséget kapunk arra, hogy szembenézzünk az egyes rezgéseknek megfelelő leckékkel, feladatokkal, kihívásokkal. Amikor a ciklus ugyanoda ér, még egyszer lehetőség adódik egy fokkal feljebb lépni, a leckével szembesülni, ha korábban nem fordítottunk rá kellő figyelmet. Ha szembenéztünk a ciklus kihívásaival, s megoldottuk őket, új lehetőségek jelennek meg az életutunkon.
Sokan értékelik az évet, s
bennem is összeállt, hogy sikerült jól keresztül húznom az előrejelzéseket.
Mindig vannak nehézségek, de ami ebben az évben történt velem, az szerintem egy
sikeres, tanulságos, bakancslistás év volt. Pedig az előrejelzések nagyon nehéz
évet jósoltak.
2024 első blogbejegyzése, talán nem az utolsó
Az íráskedvem, késztetésem az elmúlt két évben folyamatosan lecsökkent. Grafomán létemre még a blogírásra sem éreztem hajlandóságot, de ma reggel végre úgy ébredtem, hogy írni akarok...
Ugyanis elém került egy régi blogbejegyzésem.
https://lenabelicosa.blogger.hu/2018/06/27/tenyleg-mindig-a-no-valaszt?
Pontosan 6 éve írtam ezt. Akkor úgy gondoltam, hogy a társkeresés parkolópályára téve, s úgy is volt. 2020-ban azonban Fótra költöztem, majd jött a pandémia. Bezáródtam két városba úgy, hogy nem ismertem senkit. Ezért ismét rászántam magam, hogy beregisztrálok egy párkeresőbe, nem is annyira párkeresési céllal, inkább ismerősöket kerestem, és jó beszélgetéseket. Mivel egy szellemi beszélgetés, ami több órát is tart, azt mindig csodát tett velem, és párkeresőben néha ki lehet fogni ilyen intelligens férfiakat is. Egy év sem telt el, s újra töröltem magam. S azóta sem vettem részt ezekben.
Azért ezt is megörökítettem egy blogban négy éve, szintén június végén.
https://lenabelicosa.blogspot.com/2020/06/meg-akarom-ismerni-azt-az-otodik-tipusu.html#more
folytatás a kép alatt...
Csütörtök óta elég sok programon vettem részt.
Egy kis földönkívüli est a dunakeszi könyvtárban, amit én szerveztem csütörtökön.
Pénteken a fóti könyvtárban hallgattam egy nagyon jó előadást a reformkori Fótról. Károlyi István, Deák Ferenc, Vörösmarty, Fáy András és mások életéből hallottam történeteket. Nem csak a Károlyi kastélyban találkoztak a nagyok, hanem a Fáy présházban is, s az egyik túrámnál megtaláltam a Vörösmarty kunyhót is három éve, ahová tavaly be is jutottam.
Szombat délelőtt szavalóversenyen voltam. Luca unokám indult az 55. Fóti Ősz vers- és prózamondó versenyen az 5-6. osztályosok kategóriájában. Sajnos idén sem lett helyezett, amit elég nehezen viselt, főleg, hogy a József Attila szavalóversenyen 3. helyezett lett tavasszal.
Utána elmentem a Károlyi kastélyba egy könyvbemutatóra. A Gyerekvárost már körbejártam, és kívülről háromszor is jártam a kastély körül, de ma volt az első lehetőség, hogy be is jutottam a kastélyba. Az Erzsébet teremben nagyon sok ember jött össze, ahol Nyizsnyánszki Anna Eszter: Kaleidoszkóp, egy erdélyi nemes hölgy emlékei című "interjú könyvét" mutatták be, gróf Károlyi Lászlóné Kenyeres Erzsébet életéről. Két éve megjelent a gróf Károlyi Lászlóról szóló könyv is Soha nem adjuk fel... címmel. Kicsit megérintett az arisztokrácia világa, hiszen a grófi házaspárt többen már fiatal koruktól kezdve ismerték...
A világ tényleg annyi, amennyit látunk belőle? - 'SEMMI SEM TÖRTÉNIK VÉLETLENÜL!'
