Új könyvet szerkesztek, és ehhez kb. 3000 blogbejegyzésemből csemegézek 2005-2022 között.
Eszméletlen jó érzés, mikor újra olvasom egy-egy írásomat mondjuk 10-12 évvel vagy néhány hónappal ezelőttről is.
Azonban már nem működik a "Nem mondhatom el senkinek. Elmondom hát mindenkinek." híres szlogen. S nem kíváncsiak már az ismerőseim a mondanivalómra.
Sajnálom, hogy elhagytam a régi bloghelyemet, arra sokan fel voltak iratkozva, s csodás érzés volt, mikor felkerült egy-egy bejegyzésem, 5 percen belül sokszor láttam 10-15 zászlót is a statisztikában. S ezek mindig több országot jelentettek. Csak már nem volt gazdája, egyre kevésbé működött jól, s nem volt telefonos kinézete sem.
Sajnos a blogspotra egyetlen követőm sem lett, és hiába osztom meg a FB-on, nem veszik a fáradtságot, hogy ráklikkeljenek a blogomra. Hiába lájkolja valaki, az nem jelenti azt, hogy a bejegyzést meg is nyitotta. A belső statisztika szerint 50 ember sem nyitotta meg az egyes posztokat.
Január, februárban igyekeztem számos fontos bejegyzést is tenni. Az utolsó a váci beszámolóm volt, amit ha csak a FB-ra tettem volna, 100-nál is többet lájkolták volna, de hogy a blogba tettem 30 ember nyitotta meg a bejegyzést. Láthatóan nem történt változás, ezért befejezem itt a blogírást, bármennyire szeretem is.
El kell fogadni, hogy már annyian írnak, hogy az én irományaim nincsenek versenyben a celebek és egyéb csoportok bejegyzéseivel. Lehet, hogy rövidebben még írok a FB-ra, meglátjuk.
Elég sok mindent változtattam ebben az évben.
- Abbahagytam a vérnyomáscsökkentő szedését. Nem mérgezem magam tovább.
- Abbahagytam a csoki evést. Nyilván néha van kivétel, de amennyire része volt az életemnek,már nincs.
- Egyre több zöldséget eszem, pedig nem szerettem, s igyekszem a gyümölcsfogyasztást is gyakrabbá tenni, pedig az sem volt a kedvencem.
- 61 évesen el kezdtem edzésre járni. Részben, kell a mozgás, és mert most az egészségem lett a legfontosabb.
- Abbahagytam a lottózást is. Lehet, hogy így az esélyt sem adom meg. Anyumra gondolok, élete végéig lottózott. S sosem volt pár ezer forintnál nagyobb nyereménye. S mivel azt is látom, hogy mennyire csalnak, nem látom értelmét.
- Véget vetettem a párkapcsolatomnak is, hiába bíztam benne, hogy ez végre igazi lesz. Ismét tévedtem. Talán mégis egyedül kell élnem. Most ezt is elfogadtam.
- S abbahagyom a blogírást is, mert nincs értelme, ha nem kíváncsi rá senki. Akkor írom ismét magamnak a gépen.
Két belső statisztika, az egyik 2012-ben írt néhány blogomról, és itt az utolsó 5 bejegyzésemről. A képernyő fotók, 2022. március 13-án 13.50-kor készültek.
Most olvastam egy 12 évvel ezelőtt bejegyzésemet, miután visszatértem Ibizára Magyarországról, elég kemény időszakban, hiszen 2012-ben már nagy volt a válság, főleg Spanyolországban. Annak az évnek a végén haza is kellett jönni, s nemcsak azért, mert anyum balesetet szenvedett és ápolásra szorult, hanem mert a megélhetés sem volt biztosított.
http://lenabelicosa.blogger.hu/2012/03/30/irjam-le-vagy-ne-irjam
2011 márciusában is volt egy álmom,amiből még akkor éjjel novellát írtam, majd publikáltam.
http://lenabelicosa.blogger.hu/2011/03/11/a-tulelok
Utána még sok álmom volt, és mindig katona voltam az álomban.
http://lenabelicosa.blogger.hu/2011/03/14/felelmetes-almok
S most 2022. februárban és márciusban is félelmetes álmaim vannak. Az orosz-ukrán konfliktus előtt is voltak, de amit február 27-én írtam le álmot, még a háborút is űbereli. Néha már arra gondolok, hogy nem akarok álmokat... de jönnek.
S még egy blogom 2015-ből. 7 éve a migránsok volt a téma... mindig kell egy ellenségkép - sajnos.
http://lenabelicosa.blogger.hu/2015/09/18/ki-az-ellenseg
Köszönöm minden olvasómnak, akik követték az írásaimat, s azon keresztül az életemet. A FB-on még leszek, de ide már nem tervezek írni egy ideig.
https://www.youtube.com/watch?v=MrHxhQPOO2c
