A hatalom árnyékában

Lena Belicosa: A hatalom árnyékában

Amikor egy nehéz élethelyzet jön az utamba, mindig felteszem magamnak a kérdést, hogy mi is a feladatom?

Az a bizonyos ÖTVEN ÁRNYALAT

Az a bizonyos ÖTVEN ÁRNYALAT…

Ez a bejegyzésem most nekem is 18+ lesz.

Könyvtárosként magam is elolvastam A szürke ötven árnyalatát, A sötét ötven árnyalatát, és A szabadság ötven árnyalatát is. Egy héten belül hozták vissza, s bizony kíváncsi voltam, milyen is az a trilógia, amelyet a legtöbben vittek ki a könyvtárból, ami világsiker és ami sok kritikát kapott.

Cyber világ felé

Dan Brown Eredet című könyve számos gondolatot elindított bennem. Mi van, ha nem is kitaláció, és nem utópia az új emberfaj elmélete?

Olyan szintű már az elektronikai fejlődés, hogy sokan nem tudnak vele lépést tartani.

Kaland az élet

Régen írtam, mert nem volt időm, de vannak dolgok, amik azért kikészültek belőlem egy ideje, akár egy korábbi bejegyzésem is.

Nagy dilemmák előtt vagyok, és megint nagy horderejű döntéseket kell meghoznom. Ma azt hiszem a kártya, az inga segítségét is kérni fogom, mert nagyon nehéz a döntés.

Költözz el mami....

Költözz el mami…

Az egy hét alatt a 7 éves Luca unokám háromszor is mondta nekem ezt. A fülemben zakatol ma is.

Nem mintha nem merült volna már fel bennem, de amikor egy gyerek szembesít valamivel, az bizony elég ijesztő.

Amikor tavaly itt voltak kétszer 1 hetet, akkor is munkák folytak a Kékesi úton, s persze akkor vágták fel a feljáratot, és zúgtak a ház előtt, amikor itt voltak. Ez az idén is így alakult.

Egész nap a zúgó gépek, a közlekedés nehézségei, a hatalmas por és sár – amikor eső jött, nem tette kellemessé a parádi vakációt.

Az első héten, amikor itt voltak a szembe szomszédnál volt 3 napos buli, mely jócskán túllépte a megengedett decibeleket nappal és éjjel is, de csak elaludtak valahogy.  (az tény, hogy a mulatós zene nem tartozik a kedvenceim közé, így én füldugóval járkáltam, de nem sokat ért…, s nem ez volt egyetlen ilyen buli az idén)

Szóval egy kis része a bosszúságoknak. Emlékszem anyum mennyit vitatkozott tavaly a munkásokkal. 3x is felvágták a lejáratot, utána felvágva hagyták napokig a parkolási helyem előtt és mögött is. Fel sem tudtam állni.

Most pedig, alig, hogy a ház elé értek, egyből elvágták a vizet. Valószínűleg csak nálam az utcában. Utána levágták a feljárónál a korlátot, és felszedték a betont. Jó, hogy anyu nem élte meg. Kétlem, hogy ezt visszaállítják…

Aztán nem volt tévé, áram, telefon sem. Jó kis hét volt…

Jelek, nem jelek, nem tudom. Annyira már nem is érdekel. A tény az, hogy mióta visszajöttem Magyarországra, nem találom a helyemet.

Egy novella vagy regény néhány fordulatos története zsibog a fejemben, de még nem érzem, hogy le kellene ülni írni.

„Elveszett lélek”. Talán ez lenne a címe, de nem érzek késztetést még, hogy tényleg leírjam, lehet, hogy egy novella lesz belőle.

Elveszett lélek – épp úgy jött ez a cím, mint anno az „Isten nyilai között”. Akkor azt a könyvet meg is írtam.

Vajon én is egy elveszett lélek vagyok?

A legtöbb író önéletrajzi írással kezdi a pályafutását, ami alól én sem voltam kivétel, s nem voltak írói ambícióim sem. Egy pályázatra írtam egy szociográfiát, amiből később könyv lett egy újságíró ismerősöm biztatására, majd követte a többi. Sok mindent megéltem, és ezeket meg is örökítettem, bár szerintem nem jutott el a célközönséghez, anyagiak és marketing híján. A magánkiadásnak ez is egy átka, ezért nem adom ki a még kiadatlan két könyvemet.

Én is csak ember vagyok, talán nem egy átlagos ember. Mindig feszegettem a határaimat, kerestem életem értelmét, mentem az álmaim után, sokat meg is valósítottam.

Vannak még, de azokat én is elérhetetlennek minősítem most, de megtapasztaltam, hogy igen is vannak csodák, s ha nagyon akarunk valamit, akkor azt meg is lehet valósítani, persze nem magától történik, nekünk is kell tenni érte.

Vannak karmikus feladatok. Bár azt mondják az ezoguruk, hogy ez már megváltoztatható, fel lehet oldani ezeket a karmikus kapcsokat.

Én el is hittem egy időben, de az életem folyton olyan helyzeteket produkál, amikor újabb és újabb karmikus megélést kell megtapasztalnom. Néhányszor már álltam talpra, bizony, volt, hogy a nulláról, és mégis talpra álltam.

Sokat ölelgettem az unokáimat, és ez most nagyon hiányzik, mert nagyon vágyom az ölelésre, ilyenkor érzem azt, hogy egyedül vagyok. Még akkor is, ha tudom, hogy nem vagyok egyedül – bizonyos értelemben nem - de a fizikai síkon igen. Amikor nincs mellettem senki, aki megölelne, aki hozzám érne, akivel jó lenne összebújni, együtt beszélgetni, megélni dolgokat.

Éreztem ezt a válásom után 5 évvel, s akkor adtam egy újabb esélyt. Most ismét 5 éve vagyok egyedül, de kezdem elfogadni, hogy lehet, hogy ez így is marad.

Sosem kaptam vissza azt, amit adtam, a szeretetet nem lehet kierőltetni. Talán azért is zárom be magam, mert feladtam már a vágyat, a keresést arra vonatkozóan, hogy lesz még társam.

Talán ez is karmikus. S lehet, hogy tényleg fel lehetne ezt oldani, viszont most nem tudom, hogy akarom-e…

Tegnap éjjel nézni akartam a Nagy Sándorról szóló filmet, képtelen voltam több mint 3 órát nézni. Biztos lesz még majd valamikor.

Emblematikus személyiség, ahogy a neten lehet olvasni. Jelképes, példázatos. 33 évet élt. i.e. 356-323-ig. Nagy hódító volt, és amiket olvastam, láttam róla, kiváló hadvezér.

Előző életben volt közöm hozzá, hát ehhez képest, jól elveszett lélek vagyok, az biztos.

Előző életeinkben számos hibát, rossz tettet, bűnt követtünk el, ami visszaköszön a jelenlegi életünkben. Tényleg jó lenne letenni ezeket a karmikus dolgokat, s bár annyi mindent megéltem életem során, még úgy érzem kell.

Amikor megírtam a Menni vagy maradni? c. könyvemet, elhagytam Bodonyt, de még Magyarországot is. Lehet, hogy most Parádot is el kell hagynom. Félig már meg is tettem. Sok mindent tettem a két faluért, de megértettem, hogy akármit is teszek, sosem fogják elismerni.

Ha a közért dolgozom, közösségi feladatokat végzek, azt tudom, hogy sosem köszöni meg senki, sosem vártam el. Azonban, amikor akadályoznak, bántanak, még kitartok egy ideig, de egy idő után nincs értelme folytatni. Viszont ezzel is karmát dolgozom le.

S nagyon igaz a mondás, az ember nem lehet próféta a saját hazájában. Ki kell mozdulni a komfort zónából.

Fel van adva a lecke megint… Újabb menni vagy maradni?

Emelkedett hangulat

Úgy néz ki, hogy az életem folytonos hullámvasút.

Számtalan mélypontból jöttem már ki, s remélem, hogy a legutóbbiból is épp felfelé tartok. Anyum halála, 4,5 hónap munkanélküliség és a végrehajtás után úgy néz ki kezdek megint felpörögni. Lett végre új munkahelyem, szeretem, amiket végzek, és lehetőségek jönnek az életembe, amikkel igyekszem élni. 

Álmodni mernünk kell...

Mostanában kevés az időm az írásra, ami biztos nincs véletlenül. Annak viszont örülök, hogy újra pörgök...

Felborult a világ rendje

Anno két verset is írtam ezzel a címmel, most egy blogot is szánok neki.

Isten gyermekei vagyunk

Számos vallást tanulmányoztam életem során. Sok minden volt rám hatással, még sem köteleztem el magam egyik mellett sem igazán.

Amikor megkértem Jézust, hogy jöjjön be az életembe, úgy érzem, meg is tette. Számos lehetőség jött, jön, s most már arra kell figyelnem, hogy melyikre figyeljek fel jobban.

Az elmúlt hónapokban volt időm, hogy elgondolkodjak a dolgokon, és átértékeljem az életemet, s főleg a fontossági sorrendet az életemben.

Most értettem meg a húsvét igazi lényegét...

Minden embernek végig kell járnia a saját kálváriáját. Nekem is, és most cipelem a saját keresztemet…

Kb. 1 -1,5 hónapja arra kértem Jézust, hogy jöjjön be az életembe. Mondjam azt, amit ő mondana, írjam azt, amit ő írna, és tegyem azt, amit ő tenne.

Azóta számos információ jött az utamba, főleg vele kapcsolatban, ami jó, hiszen nem járok templomba, és nem vagyok bibliaolvasó sem.

Felébredés vagy megtérés...

Felébredés vagy megtérés?

1994 óta azt vallottam, hogy felébredtem, és elindultam az önmegismerés és a spirituális fejlődés útján. Bejártam jó nagy utat, találkoztam számos tannal, lehetőséggel, magyarázattal, tapasztalattal, amiből igyekeztem tanulni.

Mit csináltam jól életemben?

Mostanában azt vettem észre, hogy jönnek a jelek, és a lehetőségek is az életembe. Amire szükségem is van.

Most bloghelyet váltok. A régi már nem tölt be sokszor és csak lassan, s sajnos nehezen is szerkeszthető. Már érzem egy ideje, olyan, mintha nem lenne gazdája a blogger.hu-nak...