Most értettem meg a húsvét igazi lényegét...

Minden embernek végig kell járnia a saját kálváriáját. Nekem is, és most cipelem a saját keresztemet…

Kb. 1 -1,5 hónapja arra kértem Jézust, hogy jöjjön be az életembe. Mondjam azt, amit ő mondana, írjam azt, amit ő írna, és tegyem azt, amit ő tenne.

Azóta számos információ jött az utamba, főleg vele kapcsolatban, ami jó, hiszen nem járok templomba, és nem vagyok bibliaolvasó sem.

Olyan cikkeket látok a FB-on, amikre szükségem van, két könyv is a kezembe került, amikor épp kellett. A táborszervezések során 1000 iskola honlapja mellett eljutottam a magyarországi összes egyház, gyülekezet, felekezet oldalára is, már amelyiknek van. Igazi időutazásban volt részem. Magam is azt éreztem néhány napig, hogy nekem is valamelyik közösséghez kellene tartozni…

Ahogyan Jézus végigjárta a kálváriát, most én is úgy járom a sajátomat, és mások is.

Nyilván mindenkinek más terület ahol nehéz helyzeteket kell megélni. Van, hogy még az én helyzetemnél is nehezebbeket látok. Bele gondolni is nehéz, hogy pl. valaki 1 hónap alatt 3 közeli hozzátartozóját is eltemesse, vagy beteg gyereket nevel, stb. S vannak, akiknek kisebb gondjaik vannak, de szinte mindenkinek vannak.

Én eddig nem foglalkoztam a húsvéttal, nem is értettem a jelentőségét. De most Jézus megértette velem.

A magam szintjén az elmúlt hetekben éreztem minden szenvedést, minden fájdalmat, megaláztatást, igazságtalanságot, ami érhetett.

Néha én is elestem a keresztem alatt, de felálltam, és mentem tovább. Éreztem a megvetést is, de azért volt 1-2 ember, aki próbált segítő kezet nyújtani.

A szögek hivatalos levelek voltak ezen a héten. Amelyek után meginogtam, hogy akkor most mi lesz… De biztos, hogy mindig van megoldás mindenre.

Lehet, hogy én is azok közé tartozom, akik akkor fejlődnek, és értenek meg mély spirituális dolgokat, fejlődést, ha azt keményen megszenvedik.

Ami jön, azt feladatnak fogom fel, és keresem a megoldásokat. S elfogadom, hogy elveszítem a házam és az autóm is…

Jelképesen ma én is meghalok egy kicsit, s tudom, hogy majd újjászületek…

A korábbi blogomat folytatva, kereső vagyok, sok más emberrel együtt, akik azt keressük, hogy mi a feladatunk ebben az életünkben, és hogy fejlődjünk.

S azt hiszem, hogy nekünk sokkal nehezebb feladatok, helyzetek jutnak.

Főleg, mert a sötét oldal is dolgozik, és igyekszik még jobban megnehezíteni a helyzetet.

Megértettem, hogy bizony a hit az, ami leginkább próbára van téve. Néha nálam is megingott, de mindig kaptam, kapok valahonnan egy kis megerősítést, és a lelkem ismét felemelkedik és megerősödik a hitem is.

Most teljesen kilátástalan a helyzetem, mégis tudom, hogy ott a fény az út végén. Sokszor álltam már talpra, most is fogok.

Jézus üzent nekem egy könyv ajánlásával. S aki írta, nem ismert, nem tudott rólam semmit… de közvetített.

Most beidézem egy részét, mert igazán csak most értettem meg.

„A láthatatlan világban sok segítőt rendeltem melléd, ők mindenkor vigyáznak rád, hogy ne tévelyegj az úton, hanem válaszd azt az egyetlen egyet, ami hozzám vezet. S ha megtaláltad, vezesd hozzám az embereket! Az a sok munka, amit másokért teszel, ennek gyümölcsét a mennyben arathatod le. Én fogom viszonozni neked fáradtságodat……… Ne félj, erőd nem fogyatkozik meg, mert Én benned élek, és az Én erőm végtelen….”

Évtizedekig képtelen voltam a sírásra, még temetéseken sem tudtam sírni.

Anyum halála óta ez olyan mértékben megváltozott, hogy még szemorvoshoz is elmentem. Aki azt javasolta, hogy használjak műkönnyet… vicces, hisz pont az a gondom, hogy sokat könnyezik a szemem.

Nyilván hónapokig a gyász hatása alatt voltam, de ha anyura gondolok, ma is könnybe lábad a szemem, de sok minden mástól is. Ha hallok, látok, olvasok valamit, ami megrázó, de akkor is, ha örömöt okoz.

Nyilván a jelenlegi lelkiállapotom erősen ingadozó, ami a jelenlegi helyzetemre nézve érthető is. De ez a könnyezés olykor már zavar, mert néha teljesen ok nélkül is jön.

Valamelyik nap azt mondtam, hogy jó lenne, mint régen, hogy nem tudtam sírni. Aztán elengedtem a gondolatot, hiszen fejlődtem, már nem az vagyok, aki akkor voltam.

S a könnyezés az utóbbi 15 évben jelzés értékű is nekem… Ezt is el kell fogadni, hogy nem is vagyok olyan erős, mint amilyennek legtöbbször látszom…

Én most ezzel a poszttal kívánok mindenkinek áldott húsvétot! S remélem, hogy még lesznek ilyen írásaim.

A következő dal nagy kedvencem. Egy magyar nyelvű változatot teszek be most ide, talán másoknak is segít majd. 
Ez a dal a You raise me up c. szám. A történetéről annyit, hogy eredetileg a Secret Garden dala volt, de Brian Kennedy volt, aki igazán jól énekelte velük. Majd Josh Grobannál robbant nagyot, de népszerűsítette a Westlife is. Számos előadó adta elő, és sok tehetségkutatóban is előadták.

Egy korábbi bejegyzésemben számos előadásban hallható... 

http://lenabelicosa.blogger.hu/2016/01/25/a-zene-csodakra-kepes