2019. április 13., szombat

Felébredés vagy megtérés...


Felébredés vagy megtérés?

1994 óta azt vallottam, hogy felébredtem, és elindultam az önmegismerés és a spirituális fejlődés útján. Bejártam jó nagy utat, találkoztam számos tannal, lehetőséggel, magyarázattal, tapasztalattal, amiből igyekeztem tanulni.




Bár katolikusnak születtem, s van is Isten hitem, nem érzem szükségét, hogy templomba járjak, miséket hallgassak. Sok mindent megtapasztaltam, ami arra vezetett, hogy kiábránduljak a papok által vezetett intézményesített katolicizmusból.

A spirituális utazásom egy könyv „A mennyi prófécia” elolvasása után indult el, habzsoltam a sok információt, ami az utamba jött. 
  • A számmisztika volt az első, ami megszólította a racionalista, logikus énemet. Már ez sem volt véletlen.
  • Aztán érdekelni kezdett a kártyavetés, a tenyér vonalai.
  • Rengeteg álmom volt, amelyek fejtés után kínálkoztak, és ezek által is sokat tanultam.
  • Aztán jött az asztrológia.
  • Jöttek Kryon könyvei.
  • Aztán az írás, mely által nem csak kifejeztem magam, de sokat is tanultam általa.
  • Majd az angyalokkal való kommunikáció.
  • Azután a Reiki.


Mindenből merítettem, főleg, ami az önismeretemhez kellett, de egyikben sem mélyültem el annyira, hogy csak azzal foglalkoztam volna.

Néha azt éreztem, hogy megrekedtem, s hosszú időbe telt, ameddig megértettem, hogy mindenben vannak fontos információk, de vissza kell térni a Jézussal való együttélésre, s elfogadni és elengedni dolgokat, helyzeteket.

Én továbbra is hiszek a lélekvándorlásban, és saját tapasztalataim is vannak előző életeimből. Ezért tudom, hogy azok a nehézségek, kemény, olykor reménytelen élethelyzetek azért jöttek az utamba, mert voltak olyan életeim, ahol nagyon rossz dolgokat tehettem.
Az adok – kapok törvénye így működik. S bár ebben az életemben nagyon igyekeztem és igyekszem, hogy ne ártsak senkinek, nekem viszont annál többen próbáltak és próbálnak ártani. Részben ez nehézség, talán ez a feladatuk, de olyanok is vannak, akik rosszindulatból, irigységből teszik. Én nem ítélkezem most sem, mert mindenki visszakapja valamikor. Ha nem ebben az életükben, akkor egy másikban…

Az elmúlt hónapokban a gyász, a munkanélküliség, a végrehajtás súlyos terhei megértették velem, hogy hiába hadakozok a sorsom ellen, meg kell élni, meg kell tapasztalni, mert vannak karmikus dolgok, amiket nem lehet kikerülni.
A korábbi blogomban sorba szedtem, milyen nehézségek, akadályok voltak mindig az életemben.

Hiába csinálok bármit jól, nekem mindig 5x annyit kell tennem, mint másoknak, hogy alakuljon valami.

Lehet ez egy egyszerű ügyintézés, főleg mostanában, vagy épp a munkakeresés terén.
Hiába hadakozok, ami rám van szabva, azt meg kell élni. El kell fogadni. S most már ki tudom mondani: „Uram, legyen meg a te akaratod!”

Ez ismét egy nagy bátorságpróba az életemben, hiszen fel is lehetne adni a harcot, a küzdelmet, vagy pedig ismét újra kezdem az életem. Jó sok karmám van, amit le kell dolgozni, az biztos.

Amit még nagy lelkesedéssel tettem az elmúlt években, most azt érzem, elég volt.

Tovább kell lépni. Az biztos, hogy a közért dolgozással is karmát dolgozok le, még akkor is, ha mások ezért bolondnak tartanak, mert szélmalomharcot vívok.

Most azonban ismét valami mást kell csinálnom.
Mindenkit megváltoztat az a sors, amit meg kell élnie. S mindenkinek van döntési lehetősége, hogy benne ragad a helyzetben, vagy továbblép.

Én is meghoztam a döntésemet….




Nincsenek megjegyzések:

KIEMELT BEJEGYZÉS

A világ tényleg annyi, amennyit látunk belőle? - 'SEMMI SEM TÖRTÉNIK VÉLETLENÜL!'

A világ tényleg annyi, amennyit látunk belőle? - 'SEMMI SEM TÖRTÉNIK VÉLETLENÜL!'

Népszerű bejegyzések