Felébredés vagy megtérés?
1994
óta azt vallottam, hogy felébredtem, és elindultam az önmegismerés és a
spirituális fejlődés útján. Bejártam jó nagy utat, találkoztam számos tannal,
lehetőséggel, magyarázattal, tapasztalattal, amiből igyekeztem tanulni.
Bár
katolikusnak születtem, s van is Isten hitem, nem érzem szükségét, hogy
templomba járjak, miséket hallgassak. Sok mindent megtapasztaltam, ami arra
vezetett, hogy kiábránduljak a papok által vezetett intézményesített katolicizmusból.
A spirituális utazásom egy könyv „A mennyi prófécia” elolvasása után indult el, habzsoltam a sok információt, ami az utamba jött.
- A számmisztika volt az első, ami megszólította a racionalista, logikus énemet. Már ez sem volt véletlen.
- Aztán érdekelni kezdett a kártyavetés, a tenyér vonalai.
- Rengeteg álmom volt, amelyek fejtés után kínálkoztak, és ezek által is sokat tanultam.
- Aztán jött az asztrológia.
- Jöttek Kryon könyvei.
- Aztán az írás, mely által nem csak kifejeztem magam, de sokat is tanultam általa.
- Majd az angyalokkal való kommunikáció.
- Azután a Reiki.
Mindenből
merítettem, főleg, ami az önismeretemhez kellett, de egyikben sem mélyültem el
annyira, hogy csak azzal foglalkoztam volna.
Néha azt éreztem, hogy megrekedtem,
s hosszú időbe telt, ameddig megértettem, hogy mindenben vannak fontos
információk, de vissza kell térni a Jézussal való együttélésre, s elfogadni és
elengedni dolgokat, helyzeteket.
Én
továbbra is hiszek a lélekvándorlásban, és saját tapasztalataim is vannak előző
életeimből. Ezért tudom, hogy azok a nehézségek, kemény, olykor reménytelen
élethelyzetek azért jöttek az utamba, mert voltak olyan életeim, ahol nagyon
rossz dolgokat tehettem.
Az
adok – kapok törvénye így működik. S bár ebben az életemben nagyon igyekeztem
és igyekszem, hogy ne ártsak senkinek, nekem viszont annál többen próbáltak és
próbálnak ártani. Részben ez nehézség, talán ez a feladatuk, de olyanok is
vannak, akik rosszindulatból, irigységből teszik. Én nem ítélkezem most sem,
mert mindenki visszakapja valamikor. Ha nem ebben az életükben, akkor egy
másikban…
Az
elmúlt hónapokban a gyász, a munkanélküliség, a végrehajtás súlyos terhei megértették
velem, hogy hiába hadakozok a sorsom ellen, meg kell élni, meg kell
tapasztalni, mert vannak karmikus dolgok, amiket nem lehet kikerülni.
A
korábbi blogomban sorba szedtem, milyen nehézségek, akadályok voltak mindig az
életemben.
Hiába csinálok
bármit jól, nekem mindig 5x annyit kell tennem, mint másoknak, hogy alakuljon
valami.
Lehet
ez egy egyszerű ügyintézés, főleg mostanában, vagy épp a munkakeresés terén.
Hiába
hadakozok, ami rám van szabva, azt meg kell élni. El kell fogadni. S most már
ki tudom mondani: „Uram, legyen meg a te akaratod!”
Ez
ismét egy nagy bátorságpróba az életemben, hiszen fel is lehetne adni a harcot,
a küzdelmet, vagy pedig ismét újra kezdem az életem. Jó sok karmám van, amit le
kell dolgozni, az biztos.
Amit még nagy
lelkesedéssel tettem az elmúlt években, most azt érzem, elég volt.
Tovább kell lépni. Az biztos, hogy a közért dolgozással is karmát dolgozok le, még akkor is, ha mások ezért bolondnak tartanak, mert szélmalomharcot vívok.
Most
azonban ismét valami mást kell csinálnom.
Mindenkit
megváltoztat az a sors, amit meg kell élnie. S mindenkinek van döntési
lehetősége, hogy benne ragad a helyzetben, vagy továbblép.
Én
is meghoztam a döntésemet….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése