Isten gyermekei vagyunk

Számos vallást tanulmányoztam életem során. Sok minden volt rám hatással, még sem köteleztem el magam egyik mellett sem igazán.

Amikor megkértem Jézust, hogy jöjjön be az életembe, úgy érzem, meg is tette. Számos lehetőség jött, jön, s most már arra kell figyelnem, hogy melyikre figyeljek fel jobban.

Az elmúlt hónapokban volt időm, hogy elgondolkodjak a dolgokon, és átértékeljem az életemet, s főleg a fontossági sorrendet az életemben.

A közért való munka mindig elsőbbséget jelentett az életemben, volt, hogy a családom és saját magam kárára is. Mindig azt gondoltam, hogy ez az utam, életfeladatom.

Talán az is, de a karma jól megnehezítette az életemet. Akármilyen jól is tettem a dolgomat, soha sem ismerték el, sokkal, több nehézséggel kellett szembe néznem, mint egy átlagembernek. Volt, hogy hadakoztam ellene, nem értettem miért van ez. Nem értettem, hogy folyton jó akarok lenni, és jó dolgokat tenni, és mégis rossz dolgok jöttek az életembe.

Most megértettem, elfogadtam, és sok mindent elengedtem, és még mindig engedem elfelé a múlt rossz tapasztalatait, az ezek szülte félelmeket, aggodalmakat.

Az biztos, hogy nem lehet elkerülni a sorsunkat, lehet elodázni, dolgozni le belőle, hogy enyhítsünk rajta, de mindenkinek szembe kell néznie azzal, amit a Teremtő kijelölt neki.

Ma már tudom, hogy nem változtatható meg, bármilyen dolgokat is olvastam róla itt-ott.

Egész életemben küzdöttem, harcoltam. Még a Belicosa nevet is felvettem, mely harcost jelent. Most én is letettem a harcot, amikor ki tudtam mondani: „Uram, legyen meg a te akaratod.”

Csak azt sajnálom, hogy ehhez a megértéshez miért nem korábban jutottam el. Az ego azonban sok mindent megnehezít. Sokszor mondtam a tanítóimnak is, és ők is tudták, hogy nem értem meg elsőre a dolgokat, és sok mindent meg kell tapasztalni ahhoz, hogy az egómat háttérbe tudjam szorítani.

Milyen is egy kilátástalan helyzetben pozitívan gondolkodni, és hinni abban, hogy majd jobb lesz?

Mert sokan mondjuk, hogy amikor az ember nehéz helyzetben, mai szóval élve rossz passzban van, akkor már csak jó jöhet. A valóság pedig az, hogy még mindig olyanok jönnek, amelyek negatívak, rossznak érzett helyzetek, dolgok.

Amikor a sírás fojtogat, amikor a legsötétebbnek látjuk a helyzetünket, amikor az amúgy is sérült lelket még inkább támadják a földi és a földön túli sötét erők, vagy amikor a saját problémánk eltörpül egy világkatasztrófához képest, mert látjuk, hogy milyen sok probléma van a világban, akkor sok ember felteszi a kérdést: „Hol van Isten?”

Bármilyen nehézség jön az életünkbe, azt mondjuk, „Istenem segíts!”. De vajon milyen hit van mögötte? Isten mindig segít is, de utána megfeledkezünk róla. Én is beleestem ebbe a hibába sokszor, és ez is bűn valamilyen szinten.

Életünkbe nem csak jó dolgok vannak, s ha elengedjük a harcot, az azt jelenti, hogy bizony rossz, nehezebb helyzetek, dolgok is jönnek.

Hónapokon át tartó belső vívódás, mert ellenállás volt bennem, hogy harcolni akarjak még mindig, a másik hang azt mondta, hogy ha valóban akarom a változást, akkor hinnem kell benne, és elfogadni mindazt, ami az életembe jön.

2019-ben az írást is arra használom, hogy újra megosszam a velem történteket, saját megéléseimet, és közvetítsem, amit Jézus sugall nekem.

2019 fontos év az életemben. A korábbi bejegyzéseim is előre jelzik, új bloghely, új írások, új élet.

Januárban elvégeztem egy jobb agyféltekés rajz tanfolyamot, mert erős késztetésem volt rá. Nagyon jó döntés volt. Az írás mellett most már rajzban is ki tudom magam fejezni.

Igaz, csak portrérajzolást tanultam, és az a 3 nap kevésnek bizonyult, de azóta sokat gyakoroltam, és május 6-án lerajzoltam az egyik kedvenc helyemet is. Számos csoportot vittem túrázni oda, volt, hogy egyedül is mentem hallgatni a csobogását, s behunyt szemmel meditatív állapotba kerülni. Egy korábbi írásom, amit a vízesés ihletett még 2014-ből.

http://lenabelicosa.blogger.hu/2014/07/06/az-erdo-szelleme-2

és a rajz, ami a blogban található képet nézve évekkel később készült (2018. április) fotó alapján rajzoltam.

  

S ezt a blogot is zenével zárom. Most a Hallelujah dalt teszem be ide, melyet szintén sokan előadtak. Bon Jovit választottam, mert ő az egyike azon énekeseknek, akiknek a hangja olyan rezgésszintre tud emelni, hogy kész extázist tudok megélni, és a zenéjükkel, dalaikkal az elmúlt közel 30 évben számos nehéz helyzeten sikerült túljutni. 

Csak a 90-es évek első éveiben fedeztem fel őket, akár csak a U2-t. Ez sem volt véletlen.

Hamarosan élőben is hallhatom, bakancslistám következő tétele a 2019. július 17-ei bécsi koncert. Ahová még 2018 októberében megvettem a jegyet. S most az egyik jegy eladó, mert aki velem jött volna, nem tud eljönni. Ha érdekel valakit, keressen. Szervezett út, buszos utazás, kiemelt ülőhely, utasbiztosítás rendezve. (magdi.lena7@gmail.com, 30/831-5813)

Tudom, hogy életem egyik legnagyobb élménye lesz…