Az a bizonyos ÖTVEN ÁRNYALAT

Az a bizonyos ÖTVEN ÁRNYALAT…

Ez a bejegyzésem most nekem is 18+ lesz.

Könyvtárosként magam is elolvastam A szürke ötven árnyalatát, A sötét ötven árnyalatát, és A szabadság ötven árnyalatát is. Egy héten belül hozták vissza, s bizony kíváncsi voltam, milyen is az a trilógia, amelyet a legtöbben vittek ki a könyvtárból, ami világsiker és ami sok kritikát kapott.

Mivel egy rendkívüli könyvtár vezetője is lettem, bizony visszatért egy régi énem, a könyvmoly. Volt idő, hogy éves szinten 100-300-nál is több könyvet olvastam ki, most ez lesz megint. Már nem tartom számon, de öt hónap alatt már túl vagyok 30 könyvön úgy, hogy elvileg időm sincs olvasni. Éjszakánként mindig mellettem egy könyv, és ha felriadok, nem tudok aludni, (ami most gyakori a sok feladaton való gondolkodás, vagy épp az eü. gondjaim miatt) akkor olvasok. Már 10 éjszakát köhögtem végig – 4 vaskos könyv és egy fél már megvan.  Bárhol várakozok, ott is kezemben egy könyv. Általában 2-3-at is olvasok egyszerre, magammal általában egy vékonyabbat viszek, mert 700 oldalasat nem szívesen cipelnék a táskámban. 😊 .

Amikor egy héten hárman hozták vissza az Ötven árnyalat trilógiát, késztetést éreztem, hogy én is elolvassam azokat a könyveket, amelyeket a legtöbben vittek ki. Az első részt ugyan láttam filmen is, de a könyv az igazi, ez a hozzáállásom nem változott. A film csak egy részét adta vissza a könyvnek.

Számos kritikával illették már a könyveket, én nem erre szorítkozom, csak leírom a saját gondolataimat a könyvekről.

• ·        Az tény, hogy nem igazán lehetett letenni a könyveket.
• ·         Az is igaz, hogy töményen süt belőle a szexuális, erotikus hatás, szókimondó megfogalmazásokban.
• ·         Az is igaz, hogy ha nem megfelelő életkorban olvassák, nem biztos, hogy jó irányba viheti el az emberek egy részét. Mit is értek ez alatt? A szexualitás bizonyos perverz változatai vannak élethűen leírva a könyvben.
• ·         Ugyanakkor jól van érzékeltetve a szereplőkön keresztül az a belső vívódás, az önmagunkkal való kommunikáció, a belső énünk megnyilvánulásai, amit személy szerént határozottan élveztem a könyveket olvasva.
• ·         Maga a dráma megírva egy tömény erotikus történetben, mit mondjak, lenyűgözött.

Ha visszaemlékezünk a 80-as, 90-es évekre, amikor faltuk a Románákat, Tyffanykat, Júliákat és a sok romantikus regényt. Akkor még csak árnyaltan voltak leírva az erotikus részek. Vagy már majdnem betiltották a Lady Chatterley szeretőjét. Utána viszont számos feldolgozást készítettek belőle.

Sok olyan kísérlet volt, amely próbálta a szexualitást ábrázolni, csak hát a régi rendszerben sok minden tabunak számított. A pornó azért virágzott, de az egy más kategória.

Az ezredforduló után azonban elszabadult a szexuális forradalom, ledőltek az évezredes tabuk, az eltitkolt aspektusok felszínre törtek, és most olyan, mint ha ez a téma átesett volna a ló másik oldalára. Mindenhol a szex a téma, már a csapból is a szexualitás folyik, és sokszor alpári módon le is vannak írva helyzetek, cselekmények, ami sok emberben kelthet viszolygást.

Én megéltem azt, amikor arra neveltek, hogy szűzen menjek férjhez, legyek hűséges, és csak ruhában szeretkezzem. Ezek az örökölt szokások, sztereotípiák bennem is kezdtek felbomlani. 2000 után másként láttam és éltem meg a dolgokat.

Minden embernek sok árnyalata/aspektusa van.

Ezt, aki önismeretet tanul, az felismeri, elfogadja, megéli. S persze vannak, akik nem hisznek ebben, és ragaszkodnak ahhoz, amilyenek általában, s elnyomják ezeket az énjeiket, vagy pedig egy olyan énné formálják magukat, amely mögött nem gondolnak a múltra. Ezek a sebek azonban feldolgozásra várnak.

Úgy gondolom, mindenkinek megvannak a démonjai a múltjából, vagy előző életekből. S azért érkeztünk a Földre, hogy ezeket megoldjuk, feldolgozzuk, s tovább lépjünk.

A saját életemből számos példát lehetne írni, de ez itt nem fontos. Próbálok a könyvre asszociálni.

Adott egy kisfiú, akit gyerekkorában nagy attrocitás ért, amit nem tudott feldolgozni. Bár egy jó család fogadta örökbe, 15 évesen egy nálánál jóval idősebb nő karmai közé került, aki mondhatjuk úgy is, hogy szexrabszolgát csinált belőle. S kialakult benne egy olyan perverzió, ami élete része lett, amit persze titkolt. Rendkívüli okosságának köszönhetően nagyon hamar, sikeres és gazdag vállalkozóvá vált, így megengedhetett magának mindent, amit az emberek többsége nem. Szerelmes lett, és nem tudott eleinte megbirkózni ezzel, s a benne lévő sok trauma nagyon hangulatemberré tette, és a benne élő számos árnyalat, amit mindenféle jelzőkkel lehetne illetni, mind megvolt. Egy lány jön a képbe, aki fiatal, és még szűz, és egy ilyen szadista ember karmai között ismeri meg a szerelmet. A három kötet alatt át lehet érezni, hogyan tud hatással lenni a férfira, ő is hogyan fejlődik, változik, ahogyan fiatal kora ellenére is bölcsességről tesz tanúságot.

Amikor két ember egymásnak van teremtve, az így is van, és lehet bármilyen nehézség kettőjük között, fel lehet oldani, meg lehet oldani, kellő kompromisszumokkal, és hatalmas nagy szeretettel.

Számos ilyen helyzet van a való életünkben, amik már nincsenek szőnyeg alá söpörve. Az információrobbanás és a szexforradalom utat nyitott a titkos életek fényre kerülésének. Régen is volt minden, csak keveset tudtunk róla. Akkor is voltak szadisták, voltak homoszexuálisok, voltak titkos orgiák, stb.

Most már nincsenek titkok, tabuk…

Azért a magam példájából is kiragadok egyet. Maradhattam volna szegény parasztasszony, aminek szántak, aki az ura körül ugrál, és kitölti életét a gyereknevelés, a kapálás, a házimunka.

No ez nem én vagyok. Nagyon kemény életem volt, de mindent megtettem azért, hogy ezen változtassak. S még mindig teszek és teszek. Igen, meghatározza a környezetünk az életünket, ahová születünk. De a jelenlegi gondolkodásommal, tudásommal, érzéseimmel pontosan tudom, hogy ezt én magam választottam, mert ebben tudtam fejlődni, s olyan emberré válni, amilyen már vagyok, s még leszek.

A következő könyv szintén egy hasonló, kemény szexleírásos könyv volt, amit visszahoztak, és én múlt szerdán ki is vettem. A címe: A pap.

Engem is érdekelt mindig, hogyan élik meg a cölibátust a papok, s el is ítélem ezt a katolikus előírást, mert a papok is emberek. Sok olyant ismerek, akikkel komoly beszélgetésem, világnézeti, önfejlesztési vitáim is voltak, s rendkívül intelligens, nyitott emberek. Nem általánosítok, csak találkoztam ilyenekkel.

A könyv nem volt meglepetés, de a szexualitás brutális leírása meglepett, de elég hamar a végére értem.

Egy kis idézet a finomabbak leírások közül:

„Visszafogtam magam, a farkam végét a csiklójához nyomtam, és végigsimítottam a résén, a segge felé... Újra felfelé mozdultam a rése fölött elhaladva, fel a csiklójáig. Legszívesebben lecsókoltam volna róla a gyötrődő arckifejezését… A homlokának döntöttem a homlokomat, mindketten lenéztünk, és figyeltük, ahogy a farkam lassan belecsúszik… én a pap benne voltam, megkóstoltam a tiltott gyümölcsöt…Nem tudtam elhinni, hogy ezt csinálom, ráadásul a saját kibaszott parókiám konyhájában, nem mintha ez rosszabb lett volna, mint a szentély padlója….”

Itt is megvannak az aspektusok. A múltbeli történések… Azért állt papnak, mert a nővérét egy pap molesztálta. Mit is akart bizonyítani? S amikor megéli, hogy felszentelt papként szerelmes lesz, döntenie kell…

Ami még érdekesség, hogy mind a két könyvet nő írta.

E.L. James a trilógia mellet még számos könyvet jegyez.

Sierra Simone pedig azt írta, hogy A PAP volt az első romantikus regénye. S érdekes, amikor egy írónő egy férfi bőrébe bújva írja le a történetet, s persze fordítva is, amikor egy férfi bújik egy nő szerepébe.

Azt hiszem, ez is egyfajta perverzió, mert a színészek mellett az írók is átélik az egész történetet. Ezt tudom magamról. Megtanultam írni kívülállóként, és egyes szám első személyben is, legtöbbször nőként, de volt, hogy férfi szemszögéből írtam, és az egy igazi katarzis volt számomra. Több novellám is így született, s akármilyen hihetetlen, azok nekem is erotikusak kissé, bár tőlem a fenti fajta leírás még távol áll.

Eszembe jutott Nemere István. Kétszer találkoztam vele, és biztatott az írásra, én meg abbahagytam, egyelőre. Ő is Melissa Morettiként írja a szerelmes regényeit.

A képen Egerben futottunk össze egy UFO kongresszuson, korábban pedig, egy író-szerző kiadói esten Budapesten.

Kb. 3000 könyvet akarok még elolvasni az erdőtelki könyvtárból, s azt hiszem, ha végzek, újra írni fogok… 😊😉 S ha még regényt írok, tuti, hogy én is férfi karaktert választok magamnak... :)