Ma reggel azzal a szóval ébredtem, hogy inspiráció, és hogy blogot kell írnom.
Az elmúlt három hétben Parádon nem ettem húst, és nem is hiányzott. Rengeteget dolgoztam a füveskönyvemen. Készek a tördelés utáni korrektúrák, van ISBN szám és van már árajánlatom is nyomdától. Most nem lesz mögöttem kiadó, mivel kis példányszámban fogom csak megjelentetni.
Ha inspiráció a téma, sajnos még mindig nincs igazán ihletem. Reméltem, ha nyugdíjas leszek, és nem lesz rajtam a nagy stressz, akkor újra a régi lesz. Hát nem. Az az időszak, amikor bármiről tudtam írni, és gyorsan képes voltam a semmiről is négy oldalt begépelni, na az már nincs. S szerintem már nem is lesz.
Ahogy negyedszer is végig mentem a most kiadásra kerülő könyvemen, jó érzés, hogy valamikor ennyi mindenről tudtam írni, s kicsit nehéz megélni, hogy ez sajnos nem jött vissza.
Talán mégis el kell fogadni, hogy ennyi volt. Amit elterveztem, azt még megírom, akár meddig tart is.
Itt egy régi blogbejegyzésem, ami szintén benne lesz a könyvben.
Hol van a helyem...? - ezt bizony most is kérdezhetem magamtól... Jó a nyugdíjas időszak, de remélem, hogy még találok munkát valahol... addig, ameddig még a végrehajtást nyögöm.
A bejegyzés itt olvasható, és a blogban látható az első akril festményem is még 2014-ből. Ha visszamegyek Parádra, remélem, most lesz időm majd a festésre is... ha már az írás nem megy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése