A XII. fejezetbe a színekkel kapcsolatos írásaim kerültek.
Mindenkinek van kedvenc színe, amely lehet, hogy változik életünk során. Más gyerekkorunkban és más felnőtt korunkban, sőt még ott is változhat életszakaszonként. Nálam legalább is így van.
Míg gyerekkoromban a két színt kedveltem, most változott, s még mindig változik. Egyidőben nagyon ment a piros, a fekete, a narancssárga, most inkább a bordó és a zöld, ami közel áll hozzám.
Persze a színek a ruházatoknál is megjelenik, de vannak lakáson belül színtónusok, s ott vannak még az alkotások is.
Pl. nagyon szeretem kombinálni a narancsot a kékkel és a feketével is.
Minden színnek megvan a jelentése, s talán ahogy fejlődünk, úgy változhat a kedvenc színünk is.
AZ ÉN EL CAMINÓM XII.
Színek, mint a szépség és a lélek fontos
kifejezői
A szem az egyik legfontosabb érzékszervünk, hiszen különleges csodákat láthatunk általa, ezáltal öröm és szeretetforrás is. Aki lát, annak könnyebb elfogadni a természet szépségeit, de az épített, mesterséges csodákat is. Vannak események, melyekhez nem csak zenéket kötök, hanem színeket is.
Lelkünk minden földi életünkben, és a földi életen kívül is, több fokozaton megy át. Én hiszek abban, hogy több életünk volt és lesz is. Vannak fiatal és öreg lelkek és persze vannak közöttük lévők is.
Sokszor
gondolkodtam azon, hogy a mostani életemben sok embert vonzok magam köré, mégis
belül magányos vagyok. Nem csak ebben az életemben, hanem valamelyik előző
életemben is kiválthatta valami azt, hogy kevés emberben bízom meg, és kevés
embert engedek magamhoz közel. Biztos, hogy ez is okkal van, lehet, hogy ezen
kellene változtatnom.
