Sokáig kerestem azt a műfajt, ami igazán az enyém. Sci-fin
nőttem fel. Már 8-10 éves koromtól azt olvastam. Aztán elmentem a fantasy
irányába, vagy épp a kettőt ötvöztem. Majd olyan könyvek jöttek az utamba, amelyek
igazán le tudnak kötni, az a mágikus realizmus.
Sok könyv volt már, ami megfogott, de most
fejeztem be a Mindenszentek trilógiát (A boszorkányok elveszett könyve, Az éjszaka árnyai, Az élet könyve) Deborah Harkness írónőtől. Annyira a hatása alá kerültem, hogy a
közel 2000 oldalt elég gyorsan kiolvastam. Éjjel, hajnalban, amikor csak felébredtem
nyúltam a könyvért.
Itt
olvashattok róla: https://rhealin-konyvei.blogspot.com/2018/08/deborah-harkness-mindenszentek-trilogia.html
Én is írtam már ebben a műfajban egy regényt, bár még
nem került kiadásra, de most már érlelődik bennem, hogy megírom a folytatását.
Aisa mágikus valósága a címe. Még 2012-ben írtam Ibizán, csak azóta átesett
korrektúrán, javításokon. De magánkiadásban nem adok ki több könyvet, mert
nincs értelme.
Ennél a trilógiánál érződik igazán, amikor egy
történész ír meg egy ilyen könyvet. A kitalált lények, események mellett nagyon
korhű a történelmi háttér, ez a realizmus. Na nekem ez a tudásom nincs meg, Nem
vagyok történész. S bár én is sokat kutatok, búvárkodok, de olyan
részletességgel sosem fogom tudni leírni az adott kor jellegzetes tárgyait,
eseményeit, helyszíneit. Mi az, ami még pl. a 15. században nem lehetett, mi
az, ami az adott társadalmi helyzetben lévő embereknél nem volt helyes szín
viselet, stb.
Minden embernek megvan a kedvenc
stílusa. Olvasok én ezen felül mindent. Viszont ahogy alakulnak
az újabb irányzatok, kitalált világok, nekem nem újdonság abban is jól érezni
magam. Ez lehet előzőéletből való érzet, emlék, nem tudom.
Viszont az is tény, hogy az olvasók is mást olvasnak
már, mint régebben.
Vajon miért van az, hogy egyre többen merülnek el
olyan világokban, akár könyvben, akár filmen, amelyek eltérnek a valóságtól,
mégis azt érezhetjük, hogy van valami igazság alapja is?
Jung is ecsetelte már, hogy az ember elszakadt a
mitikus-mágikus gyökerektől, és erre újra van igény.
|
„Az
emberiség túlnyomó részét alkotó, csekély élettapasztalattal, kevés
transzcendens emlékkel rendelkező, könnyen befolyásolható tömeglények nehezen
igazodnak el ebben a világszellem neurotikus előérzetétől vibráló
életformában…
Az
emberek igénylik a transzcendens műveket. A fantasy feladata, hogy megmutassa
az individualizáció, az átlényegülés útját, s rávezessen arra, hogy az
értékeket saját magunkban, saját kis kozmoszunkban keressük, hiszen az a
legapróbb részletekig is analóg a világegyetemmel. Amelyik ember nem hisz a
csodákban, az az ember nem realista.”
– Pósa Zoltán
|
Számos régi műhöz nyúlnak és dolgozzák át, ami nem azonos a
remake-vel. https://hu.wikipedia.org/wiki/Remake
Eredeti meséket is olyan feldolgozásban látunk pl.
filmen, aminek már kevés köze van az eredeti történethez.
Tehát azon kívül, hogy a
misztikus gyökerekhez megyünk, élvezettel nézzük a régi könyvek, filmek átdolgozását
is. Miért is?
Én mindig is szerettem elmerülni más világokban. Most
aztán nem pánikolok, a jelenlegi helyzetben az olvasás az, ami segít nekem,
hogy ne féljek.
Valójában, ha a mitológia irányába megyünk vissza, ott
is találhatók olyan lények, mint a mai misztikus leírásokban. Jók és rosszak
egyaránt.
Olvastam valahol, hogy nem
lehet olyant kitalálni, ami ne létezne.
Vajon tényleg így van? Valóban vannak boszorkányok,
vámpírok, démonok, tündérek stb.?
Vannak más idegen nem földünkön élő lények?
Én mindig is vonzódtam ezekhez, s kicsit talán még
hiszek is bennük. Persze ezt nem tudom alátámasztani semmivel.
Épp a múlt héten kérdezte Luca unokám, hogy szerintem
léteznek-e vámpírok? Fogalmam sincs hol hallott ezekről.
Diplomatikusan azt mondtam, hogy nem tudom, nem
találkoztam még velük.
Visszatérve a könyvhöz. Még mindig a hatása alatt
vagyok, és ahogy az írónő a harmadik kötetben még jó néhány csavart belevitt a
történetbe, le vagyok nyűgözve. Valahogy nekem olyan hihetőnek tűnt, hogy a lények
valóban képesek lehetnek egymás mellett élni. S a történelem kapcsán még
Magyarország is megemlítődik Báthory Erzsébethez köthetően.
Persze a kritikusok hasonlíthatják a Harry Potterhez,
vagy épp az Alkonyathoz, nekem ezek a könyvek sokkal többet adtak. Én még
ezekből a hihetetlen helyzetekből is igyekeztem erőt, tudást meríteni.
Aki szereti a mágikus realizmust, annak szívből tudom ajánlani a Mindenszentek trilógiát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése