Valóban egy új korszak felé indultunk.
2011-ben sokat írtam
arról, hogy elindultunk egy úton, és hogy kemény átmeneti időszak következik. A
felemelkedés útja címmel 10 részes blogsorozatot írtam, ami igen népszerű volt.
Itt vannak a linkek, ha valakit érdekel. S azért is jó, mert
én is most olvasom őket újra, és megint aktuális. Közben eltelt 9 év. Ma már
azért sok mindent másként gondolok, hiszen azóta sok mindent megtapasztaltam. Mindenből
igyekeztem kiragadni, amire szükségem volt, s volt, amiben magam is csalódtam,
de abban biztos vagyok, hogy az a folyamat, ami elindult ma is tart, és egyre
jobban érezzük hatásait.
http://lenabelicosa.blogger.hu/2011/05/06/2011-a-felemelkedes-utja-8
ezt különösen ajánlom elolvasni. Amikor ezt írtam, nem lehetett tudni, hogyan
alakul az emberi tudatosság szinte, a kritikus tömeg. Ez tolódott. 2020-ban
azonban beindultak a dolgok, 5-6 év kell még? Vagy még több, az rajtunk múlik
majd.
Sorsciklus ugye. 2011-ben már lefelé ágban volt az életem.
most már felmenő ágban van, akkor is, ha olyan dolgok történtek, történnek
velem, ami mást mutat.
Valóban más ember lettem, de szem előtt tartok sok mindent.
- Még abban a korban születtem, amikor megjavítottunk dolgokat, nem csak tárgyakat, hanem kapcsolatokat, érzelmeket is, és nem dobtuk ki vagy el egyből. Sosem fogok azonosulni azzal a pocsékolással, ami a világban zajlik.
- Nem szippantott be a fogyasztó társadalom, még akkor sem, ha azt kívánom, hogy szeretnék egy kicsit magasabb életszínvonalon élni. Nem az vagyok, aki mindent összevásárol. Ma is utálok vásárolni. De dolgozom azon, hogy ha megveszek valamit, jobban örüljek neki, s elengedjem azokat az érzéseket, hogy ezt nem engedhetném meg magamnak.
- Igyekeztem lépést tartani a változó világ technikai vívmányaival, kihívásaival, próbatételeivel.
- Kiléptem a komfortzónámból, bátran fogtam új dolgokba, megtapasztaltam milyen az, amikor mindenem elúszik, megtanultam elengedni. Volt, amiket magamtól, s voltak, amikre a sors kényszerített.
- Sikerült több országba eljutni, megismerni más kultúrákat, és megváltozott a világlátásom, megtanultam látni a részletek mellett az egészet is.
- Több tízezer emberrel kerültem valamilyen kommunikációba az eltelt 9 év alatt.
- Kipróbáltam magam számos területen, s sok mindent megtanultam, megtapasztaltam, megismertem.
- Megmaradtam őszintének, becsületesnek, megbízhatónak, szókimondónak, tisztességesnek.
- Elfogadtam, hogy az emberek másképp látnak, mint én magamat, s azt is, hogy amit kommunikálok, (írok, vagy mondok), azt sokan másképp értelmezik. Törekedtem a minél pontosabb megfogalmazásra, mégis voltak félreértések, s még vannak ma is. Pedig sokat fejlődtem.
- Még mindig dolgozom azon, hogy ne másoknak akarjak megfelelni.
Amikor a vírusjárvány beindult,
sok könyvet elolvastam. Így sikerült kordában tartani a gondolataimat, hogy ne
lássam a rosszat, ne várjam a katasztrófát, és pozitívan lássak mindent.
Sikerült magamba fordulni, sok mindent átértékelni, megérteni.
Az utóbbi két hétben azonban már
nem merültem el más világokban (melyre sokan hajlamosak vagyunk), lehet ez egy
másik kor, egy ismeretlen jövő, vagy egy kitalált fikciós világ. Mert nem ok
nélkül van az, hogy a mostani világban zajló eseményektől bizony jó elvonulni.
·
Nem nézem a híreket, de igyekszem képben lenni.
·
Nem hagytam magam megvezetni.
·
Túlzottnak tartom ezt a vírus dolgot, a média
megtévesztő.
·
Az azonban biztos, hogy már semmi sem lesz
olyan, mint a vírus előtt.
·
A vírus lehet mesterséges, évtizedekkel jelezték
ezt előre, csak nem hittünk benne. S az is igaz, hogy hozzájárul, hogy
csökkenjen a népesség, de nem ez lesz majd az, ami ténylegesen elindítja a népességfogyást.
Most csak ráfognak dolgokat a vírusra, pedig az elhunytak többsége szerintem
más miatt van. Egyéb betegségek, amiket felgyorsított a vírus.
Az utóbbi 2 hétben már nagyon hiányzott a kommunikáció, az
emberekkel való kontaktus. Beregisztráltam a Badoo-ra, remélve, hogy a közelben
lakók közül tudnék valakivel beszélgetni. Eléggé nem jött be, pedig tudhatnám,
hogy a társkeresők rosszabbak lettek, mint anno 2006-ban voltak. Mégis adtam
egy esélyt, azt gondoltam, hogy akik egyedül vannak, azok szeretnének csevegni,
főleg, hogy azt hirdetik, hogy csak csevegni akarnak. Hamis minden az internet
bugyraiban. Megint egy tapasztalattal több. Lehet, hogy mégis inkább
visszamegyek a könyvek világába, ameddig nem változik a karantén helyzet.
Nem is igazán párt kerestem, de ha szembejött volna, biztos
nem tértem volna ki, éltem volna a lehetőséggel.
Párt nem lehet nagyítóval, zseblámpával keresni, se mágnessel.
Abba csak belebotlani lehet. De azt a helyzetet fel kell ismerni, és meg kell
ragadni a lehetőséget.
Joshi Bharat
S újra elővettem egy régi kedves idézetemet Kurt Tepperweintől.
A Te életutad
„Senki nem ismeri az utat, amely előtted áll. Még soha senki nem járt ezen az úton, és nem is fog más
járni rajta, mert ez a Te életutad. Olyan egyedülálló, mint amilyen egyedülálló Te vagy.
Igen egyedülálló vagy, és különleges, egyedülállómódon kell hozzájárulnod az élethez: ez a Te igazi
rendeltetésed. Menj hát az utadon, menj azon az egyedülálló módon, amely csak a tiéd, de ne próbálj
mielőbb célba érni.
Mert nincsen cél.
Maga az út a cél, a cél csak az út vége és egy új út kezdete.
Élvezd hát utadat, a te egyedülálló, csodálatos életutad.
Engedd, hogy az élet mindennap megajándékozzon, és ha készen állsz, engedd, hogy belső mestered
vezessen. Életed egyedülálló melódiáját ekképpen fogod egyre tisztábban hallani magadban.
És énekelj!
Mert minden a Te örömödre teremtetett.
Az egész teremtés éretted van!”
S egy igazi retro dal. 30 éve nem hallottam. Nem játsszák a rádiók, én még sosem hallottam. Egy bakelit lemezem volt tőlük, és ott hallgattam. Néhány szám nagy kedvenc volt. Ez is. Napokig a fülemben csengett, már se előadóra, sem címre nem emlékeztem, de meglett. hála a youtube-nak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése