Aki ismer, tudja, hogy az álmok mennyire fontosak voltak életem során. Sokszor éjjelente le is körmöltem őket, majd könyvet is írtam belőlük. Álomfejtéssel sok mindent megoldottam életem során, számos álmom évek múlva realizálódott, és nálam az egyik legfontosabb ihlet forrás is. Július közepén is tollat ragadtam hajnalban, hogy a még eszemben lévő álmot leírjam, Egy oldalt le is körmöltem. Ebből az álomszösszenetből írtam a napokban egy novellát, mely teljesen beleillik a következő Dunakeszi antológia tematikájába, - HAZA, SZÜLŐFÖLD, OTTHON.
A titkos ház című novellám bekerül majd a kötetbe, amit szerkesztek majd, és már illusztráció is készült hozzá. Ez annyira felpörgetett, hogy lám, ismét írtam egy blogot is.
A tematika nem igazán az én ötletem volt, viszont engem többszörösen is érint. Hiszen most gyökértelennek érzem magam, s sokféleképpen is meg tudnám fogalmazni, mit is jelent nekem a haza, a szülőföldem, vagy az otthonom.
Egy palóc zárt zsákfaluból repültem ki 48 évesen - szó szerint - egy spanyol szigetre, és amikor hazajöttem, már nem tudtam hová is tartozom. Az a falu, amely olyan sokat jelentett nekem, amelyért olyan sokat tettem, mára már a múltam egy fontos darabja, ahogy a csodás sziget is. Majd egy másik faluban is tettem a dolgom, ám most már egy főváros közeli városban élek, és egy másikban dolgozom. Azóta az általam épített házamat elárverezték, a végrehajtást még most is nyögöm. A korombeliek már mind nyugdíjasok, és nekem még mindig dolgozni kell...Nem szomorkodom, az élet annyi örömmel, csodával, emlékkel, lehetőséggel ajándékozott meg, hogy az sem számít, ha nincs már semmim...
Mert nagyon is igaz, ha meghalunk, nem viszünk magunkkal semmit. Ez az életem egyik legnagyobb karmikus feladata volt, hogy megéljem a szegénységet, és elengedjek mindent, ami az enyém volt... Ezeket teljesítettem, amikor felismertem és elfogadtam e történéseket, helyzeteket, az univerzum mindig meg is jutalmazott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése