2024 első blogbejegyzése, talán nem az utolsó
Az íráskedvem, késztetésem az elmúlt két évben folyamatosan lecsökkent. Grafomán létemre még a blogírásra sem éreztem hajlandóságot, de ma reggel végre úgy ébredtem, hogy írni akarok...
Ugyanis elém került egy régi blogbejegyzésem.
https://lenabelicosa.blogger.hu/2018/06/27/tenyleg-mindig-a-no-valaszt?
Pontosan 6 éve írtam ezt. Akkor úgy gondoltam, hogy a társkeresés parkolópályára téve, s úgy is volt. 2020-ban azonban Fótra költöztem, majd jött a pandémia. Bezáródtam két városba úgy, hogy nem ismertem senkit. Ezért ismét rászántam magam, hogy beregisztrálok egy párkeresőbe, nem is annyira párkeresési céllal, inkább ismerősöket kerestem, és jó beszélgetéseket. Mivel egy szellemi beszélgetés, ami több órát is tart, azt mindig csodát tett velem, és párkeresőben néha ki lehet fogni ilyen intelligens férfiakat is. Egy év sem telt el, s újra töröltem magam. S azóta sem vettem részt ezekben.
Azért ezt is megörökítettem egy blogban négy éve, szintén június végén.
https://lenabelicosa.blogspot.com/2020/06/meg-akarom-ismerni-azt-az-otodik-tipusu.html#more
folytatás a kép alatt...
Azonban a Facebookról nem töröltem magam. Viszont ha tetszik, ha nem néhány nap alatt kb. 9 társkereső, randizó, stb. oldalt látok folyamatosan, amit a Fb ajánlgat nekem. Egynek tagja vagyok, mivel mikor beléptem kizárólag utitárskereső volt, csak az admin átalakította. Elolvastam valamelyik nap néhány kommentet, és már kapom is a lehetőségeket...
Amit ott látok, az aztán bemutatja a mai magyar valóságot, embereket. A rengeteg kamu profil, a nagy elvárások, az ítélkezések, a másik lenézése, a közömbösség, a magamutogatás, az emberek bántása, megalázása mind azt mutatja, hogy a 2007 évi párkeresési időszakom még istenes volt, nem volt ilyen sok gonosz ember.
Továbbra sem regisztrálok be sehová. Útitársat viszont fogok keresni, mivel remélem, hogy lesznek még utazásaim. Eddig mindegyikhez találtam is. A net erre valóban jó, de ott is nagyon kell majd vigyázni ezek után...
Ma láttam egy jó kis szöveget, nagyon találó.
" Ha nem vagy boldog szingliként, próbáld ki a társkereső alkalmazásokat.
Továbbra is szingli leszel, de sokkal jobban fogod értékelni!"
Én tudatosan vagyok most egyedül. Így is sokszor vagyok boldog, értékelem azokat a lehetőségeket, helyzeteket, embereket, amik, akik az utamba jönnek.
Megtanultam sok leckét, s ez alól a párkeresés sem kivétel. Attól, hogy egyedül vagyok, azzal is nevelem magam, hogy így is lehetek boldog, és ha már olyan szintre hozom magam, akkor lehet, hogy még a megfelelő társ is az utamba jön. Mert ameddig nem vagyok teljesen rendben, akkor ismét belefutnék egy kudarcba fulladó kapcsolatba.
Nagyon sok ember van egyedül. Több blogbejegyzésemben is szólt arról, hogy az egyedüllét és a magányosság nem ugyan az. Erre most nem is térek ki.
Csak azért párt keresni, mert egyedül vagyunk, nem fog sikerülni.
Az ember társas lény, s ezért mindig van egyfajta hiányérzet, ami teljesen normális. Csak a cél eltérő egyes embereknél... miért is keresnek párt.
Ha a két korábbi blogomban is tettem zenei betétet, ide is kell egy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése