AZ ÉN EL CAMINÓM XIV. UTAZÁS

 A füveskönyvem XIV. fejezete az utazás témájával foglalkozik. A könyvnek nem lesz több kiadása, viszont itt a blogomban minden fejezet rövid kivonata meglesz, s elérhető marad. A cél az volt, hogy nekem legyen egy példányom, hogy le tudjam venni a polcról, ha valamelyik témában elbizonytalanod, utána tudjak olvasni. 

XIV.         Utazás

Sokan gondolják azt, hogy egy szobában ülve, filmet nézve is be lehet járni a világot. Ez igaz, de akik nem mennek el az álmodott helyekre, azok sosem tapasztalják meg azokat az élményeket, érzéseket, amik az utazások közben keletkeznek.

 ***

Iskolásként még volt lehetőségem bejárni Magyarország néhány táját, ám nagyon sok látnivaló csak álom maradt. A válásom és a főiskola elvégzése után azonban kinyílt nekem a világ és én kiröppentem megismerni országokat, városokat, látnivalókat és embereket. 2006-tól több megjelent könyvemben leírtam az utazási kalandjaimat, ám az utazások az átélt örömök mellett sok tanulsággal, tapasztalattal is jártak, melyek segítségével sokat fejlődtem, változtam. Ebbe a kötetbe is beteszek néhány leírást.

A fejezetbe nyolc írásom került. 

Egy 2019-ben írt blogbejegyzésemet teszem be ide. 

XIV/6 Emelkedett hangulat 2019. 07.

 Úgy néz ki, hogy az életem folytonos hullámvasút.

 Számtalan mélypontból jöttem már ki, s remélem, hogy a legutóbbiból is épp felfelé tartok. Anyum halála, 4,5 hónap munkanélküliség és a végrehajtás után úgy néz ki, kezdek megint felpörögni. Lett végre új munkahelyem. Szeretem, amiket végzek. Lehetőségek jönnek az életembe, amikkel igyekszem élni.

·      Hétvégén lezajlott egy rendezvény, a Kastélynap Erdőtelken, ami után még ki sem pihentem magam, lelkileg még mindig a hatása alatt vagyok. Újra visszatértem a szakmába, ahogy egy régi ismerősöm fogalmazott nem régen. Igen, valóban jó volt pörögni, jó volt kommunikálni a művészekkel, és figyelni mindenre. A múlt héten pedig kijött az új helyi újság első száma, amit én szerkesztek.

·      Hétfőn este volt egy kicsit korábbi időpontra hozott éjszakai túrám. Intézetes gyerekeket vittem, akik sérültek, sokan autisták voltak. Folyamatosan az a gondolat zakatolt a fejemben, hogy szeretethiány. Nem tudom, hogy nekik volt-e nagyobb szeretethiányuk, vagy nekem. Bújtak hozzám, simogattak, ölelgettek, fogták a kezemet, kérdésekkel bombáztak, és ismételgették, hogy mikor megyek megint hozzájuk. Empatikus vagyok, és nagyon átjöttek az érzéseik, de az is biztos, hogy ők is megérezték, jobban, mint az átlagemberek, hogy én is nagy szeretethiányban szenvedek.

·      Szerdán elindultam Bon Jovi koncertjére szervezett utazással Bécsbe. Egyedül, egy ismerősöm sem jött, bár internetes csoportokban kommunikáltam. Azért mégis megnyugodtam, hogy vannak még szép számmal rajongók rajtam kívül. Hosszú út, sok várakozás, de megérte. Életem egyik legnagyobb élménye volt. 55.000-en egy stadionban. Ismét egy pipa a bakancslistámon. Az utóbbi időben jó néhány pipát tettem. Lehet, hogy az ember számára, ahogy telnek az évek, fontossá válik, hogy az álmait valóra váltsa. John hangja valóban nem jött már be, de a hangulat, a zene, az egész olyan élményt adott, amit nem felejtek el egy hamar. Szóval a Bon Jovi zenéje még biztos a fülemben cseng egy jó ideig. A számok alatt újra éltem néhány élethelyzetemet is. A Bed of Roses alatt láttam magam egy bodonyi rendezvényemen, amikor a színpadon felkonferáltam a tűzijátékot 2000. augusztus 20-án. S rendezői jogom folytán persze ez a dal ment a tűzijáték alatt, melyet egy DJ ismerősöm kicsit meg is hosszabbított. S az általam szervezett diszkókban 2000-ben és utána, ha meglátott a DJ, már nyomta is az It’s my life-t. 2002-ben rongyosra hallgattam a Crush-t. De meghoztam a hatására életem egyik legnehezebb döntését, eldöntöttem, hogy elválok és be is adtam a válópert. S még számos emlék, amikhez bizony a Bon Jovi zenéi köthetőek, mert a legtöbb mélypontomról ez a zene, ezek a dalok hoztak fel, pontosan, mint talán most is. Találtam egy jó videót, amit egy magyar fiú készített. Bon Jovi pedig most egy magyar lányt vitt fel táncolni a színpadra. Hajrá Magyarok, hajrá Todi!

·      Szombaton a szálloda vendégeit viszem túrázni.

·      Vasárnap megkapom az unokákat egy jó hétre, de vasárnap este vár még rám egy koncert. Irány Mezőkövesd, a Uriah Heep, ahová a lányommal megyek. Ezt is meg kellett élni, hogy együtt megyünk, sőt még a Bryan Adamsra is együtt megyünk majd.

Szóval unokás hetem lesz, ami alatt megint jobban lefáradok, mint ennyi minden egyéb mellett, viszont a szeretet mindennapos lesz majd.

Egyik hangulatból esem a másikba, és a sok hatás remélem azon a szinten tart egy jó darabig, ahol most érzem magam. Kicsit olyan, mintha a föld felett lebegnék, emelkedett hangulat.