Évértékelés 2025

 A 2024-et egy csodás évnek könyveltem el, 2025-ben is történtek fanasztikus dolgok velem, bár sajnos a betegség szinte az egész évemet végig kísérte és egy negatív történet is... 

Egy kis évértékelés 2025-re:

- Az írás 2025-ben is jelent volt az életemben. Januárban, a magyar kultúra napjára megjelent a negyedik antológia, Dunakeszihez kötődően pedig a harmadik, amelyet szerkesztettem. Sajnos ehhez társul az a negagív esemény, amit sokáig tartott feldolgozni. Az antológiát ugyanis elvették tőlem, hiába én találtam ki, és tettem bele szívem - lelkem. Három évben is sikeres volt. 55 embert sikerült bevonzani, akik a három kötetbe bekerültek. Sok kedves embert ismertem meg, és nagyon jól együtt működtem a Szülőföld Könyvkiadó vezetőjével. A legnagyobb fájdalom az volt, hogy egy jó együttműködési kapcsolat is megszűnt egy kiadóval. 

Megjelent idén is egy könyvem. Méghozzá a füveskönyvem, szemezgetés 20 év blogterméséből az önismeretfejlődésem terén, mint útkereső. Az én El Caminóm. 19 témakör, számos illusztráció. Döntést hoztam, hogy többé nem kell kiadó, csak kis számban adok ki könyvet, ha még lesz rá alkalom. Megértettem, hogy túl sokan írnak, nagy a piac és kevés az olvasó. Ha több is, mint hobbi nekem az írás, van annyi önkritikám, hogy tudjam, én csak egy közepes író vagyok, lehetek. Vannak nálam jobbak. S jó érzés volt, hogy két könyvem is ott van a könyvesboltokban, fogalmam sincs mennyi fogyott belőle, mert nincs információm. De tény, hogy nem nagy az érdeklődés irántuk. 

Végre megírtam a hajós scifit és összeszerkesztettem a következő kötetemet, melybe két kisregény és 8 novella került. Valamennyi történet ihletforrása az álmaim voltak. Jelenleg korrektúra alatt van. Ez is kevés példányszámban fog majd megjelenni... 

- Márciusig több rendezvényt szerveztem még a dunakeszi könyvtárba. Amit még szívesen folytattam volna, de néhány ember Dunakeszin ezt szó szerint megtiltotta. 

- Média. 10 hónapig futott a rovatom a Dunakeszi Polgárban, ahol az antológia résztvevőit mutattam be. Szerepeltem a Keszi TV-ben és írtam cikket a Dunakanyar Régióba is. A Galyai Fórum is készített rólam egy portrét. 

- Április 1-től ténylegesen elkezdtem a nyugdíjas időszakot. Bár még kerestem munkát, de már nem erőltettem. Lettek elvárásaim is, ha nem jön megfelelő, akkor nem dolgozom. Sajnos egy tudőgyulladással indítottam a nyugdíjas időszakot, ami rosszkor jött, mivet nagy utazásra készültem. 

- Ismét voltak bakancslisták, mert azért törekedtem arra, hogy a nyugdíjas időszakban is aktív maradjak, bár lejjebb vettem egy kicsit a lendületből, megvalósított lehetőségekből... 

Eljutottam végre Törökországba, s jó nagy részét be is jártam. Isztambul, Boszporuszon hajózás, Ankara, Kappadókia, Antalya, stb. Olyan élmény, amit sosem felejtek el. Viszont a két repülőút és 1800 km buszban és a sok gyaloglás betett a lábaimnak. Azóta sem jöttek helyre. Számos kivizsgálás volt, lesz... Közben a nyár végén kilendült a vérnyomásom, és még mindig nem teljesen állt be. 7 féle gyógyszert próbáltam ki, amelyek nem tettek jót a vesémnek, májamnak... szóval egész évben mindig volt valami egészségügyi gondom. Ha az egyik jobb lett, jött helyette másik

De kalandoztam a felvidéken, elmentem Szécsény-Benczúrfalvára, megismertem a Margit-szigetet, a budai vár néhány részét, hajóztam a Dunán, Tiszán, jártam a fővárosi állatkertben is. 

Folytattam a török kultúra megismerését Budán egy szervezett séta alkalmával. a budai fürdők, Gül Baba, stb. Majd pedig Egerben, ahol szintén egy szervezett séta alkalmával jártam be azokat a részeket, ahol a törökök ott hagyták a nyomukat és bejutottam egy hamamba is. 

- Gyógyulás - ismét összjött Mezőkövesd, s pihentem, gyógyultam egy keveset. 

- Három kiállításra is eljutottam. Klimt, Monet és MS Mester. 

- S én is el kezdtem festeni. 5 festmény és 4 tűfilc rajzom van eddig. Mindig azt mondtam, hogy ha nyugdíjas leszek, kipróbálom, hát ez is megtörtént. 

- Tagja lettem a Dunakeszi Nyugdíjas Kiránduló Klubnak is. Sajnos csak kevés programjukon vettem részt, részben mert még dolgoztam, majd sokat voltam Parádon, a lábfájás miatt, és mert én nem lakom Dunakeszin. Viszont eljutottam velük a dégi kastélyba és az ozorai várkastélyba. Én mutattam meg Parádon és Parádfürdőt 50 főnek. s voltam néhány programjukon, egyen én is előadást tartottam. Több előadót én ajánlottam a klubnak. 

- Három osztálytalálkozóm is volt. Kettő az 50 éves általános iskolai. Volt egy két napos a Tiszánál, majd egy vacsorás beszélgetés Parádsasváron. 8-10 fő változással, akik csak egyiken tudtak ott lenni, vagy a másikon. S végre összejött a főiskolai 20 éves osztálytali is. 

- Sikerült újra indítani a Parád és Környéke Spirituális Kört. Februártól két havi rendszerességgel találkozunk, ha viszont végleg visszaköltözöm nyáron Parádra, visszatérünk a havira. Lesznek előadások, tanulási lehetőségek, kirándulások is. 

- Ismét eljutottem egy koncertre. Ezúttal Chris Normanra. 

- Család, unokák. Voltak családi programok, és két hét az unokákkal, akikkel szintén csináltam programokat. 

- Felújítás. Május óta több mester hitegetett, de nem sikerült elérni, hogy egy szobában a fűtés és az álmennyezet megoldódjon. Mire nyáron hazaköltözöm, remélem, addig összejön... 

- 2024-2025-ben minden gépet le kellett cserélni. Tavaly a TV, hűtő, porszívó, a mosógép, idén pedig mikró, a telefonom és a laptopom is megadta magát. Decemberben pedig Lola autóm is levizsgázott, de ez évben rá is sokat kellett költeni...  

- Hoztam egy rossz döntést is. EGy év barátság után tovább léptem egy férfival. Nem kellett volna, bár meg kellett tapasztalni most egy olyant is, amikor valaki a gondoskodásával szó szerint manipulálni próbál, s ennek nincs is tudatában, és elvonja az energiámat. Pedig annak sosem voltam híján, de ha már azt érzem, hogy valahová eltűnik, az igencsak egy intő jel. Szóval. hiába vártam közel 4 évet, hogy ismét közel engedjek magamhoz egy férfit, bár ne tettem volna... Tudom, hogy ebben az életemben sok karmát dolgoztam le, s 2025-ben ebből jócskán kijutott... mind a munka, mind a közélet, mind pedig a párkapcsolat terén... 

Összességében azonban nem panaszkodom. Sok minden jött az életembe, sok helyre eljutottam, alkottam, feldolgoztam a támadásokat, megalázást, stb. Most az egészségemre helyezem a hangsúlyt, remélem, sikerül kilábalni ezekből a fájdalmas helyzetekből... 

Tavaly egy Bon Jovi dallal zártam, most pedig egy U2-val fogok. 

Áldott, egészségben, szeretetben gazdag, boldog új esztendőt kívánok minden olvasómnak!