AZ ÉN EL CAMINÓM XV. A NÉZŐPONTVÁLTOZTATÁS SZÜKSÉGESSÉGE

 A Füveskönyvem XV. fejezetében a nézőpontváltoztatással foglalkoztam. 

Ahhoz, hogy tovább tudjunk fejlődni az utunkon, bizony néha erre is szükség van. Ha mindig mindent ugyan úgy látunk, közben a világban minden változik, ahogy bennünk is, akkor elakadunk. Többször is futottam bele ebbe az un. zsákutcába, mire megértettem, hogy másképp kell néha nézni a dolgokat. 

Az én El Caminóm XV.        A nézőpont változtatás szükségessége

Ismét utamba jött egy segítő, akinek sok tanácsát elfogadtam, és igyekeztem más nézőpontból nézni a helyzeteket, embereket, eseményeket. Ez is hasznos tapasztalat és tanulás volt.

 ***

A társadalomban egyre több olyan terület van, ami rosszabbodik, a szociális emberek pedig ugranak arra, hogy segítsenek. A szociális lények javítják a hibákat. Ezt tettem mindig, most azzal szembesültem, hogy ez nem elég, mert képezni kell magamat tudatosan itt is.

Mert rendben van, hogy az ember önkéntesen segít, ahol tud, azt érzi, ez a feladata, de valahol az egyensúly miatt vissza is kellene kapni valamit. Eddig ez nem érdekelt, de a felborult egyensúlynak az is oka, hogy nem nyilatkoztam ki a hajlandóságot arra, hogy ezt valahol vissza is kapjam.

Három írásom került ebbe a fejezetbe. Egy érdekes témát választottam most ide, mert magam is csodálkoztam azon, hogy valóban megváltoztatható-e a múltunk? 

XV/3 Megváltoztatható-e a múltunk? 2021.11.

Életünk során sok mindent megéltünk, megtapasztaltunk. Ezek már mind a múltunkat képezik, de vajon tényleg úgy történt, ahogy most emlékezünk?

Az tény, és a saját példáim is bizonyítják, hogy az átélt drámák, válságok, nehéz helyzetek segítségével változtunk olyan emberekké, amilyenek most vagyunk.

A kudarcok, csalódások, akadályok, rossz tapasztalatok, nehéz élethelyzetek vezettek rá bennünket arra, hogy lépéseket tegyünk, hogy ki tudjunk onnan kerülni. Ezáltal erősebbekké, tapasztaltabbá, bölcsebbekké, okosabbakká stb. tudtunk válni.

Az élet nagyon sok akadályt állít elénk. S különbözőképpen állunk hozzá. Én mindig minden akadályt megoldandó feladatként fogtam fel, és az új feladatok mindig előbbre vittek.

Már sok minden csak emlék, főleg, ha valaki már átlépte a hatodik x-et is.

Amikor egy-egy emlék elénk kerül, felmerül bennünk, hogy mi történt volna, ha akkor másképp döntünk, hogyan élnénk akkor?

Ha a középiskola után elvégzem az egyetemet, én is korán elkerültem volna a szülőfalumból, és biztos, hogy közgazdászként nem mentem volna vissza. Biztosan módosabb, magasabb életszínvonalon élnék, de lehet, hogy nem éltem volna meg annyi csodás dolgot, mint, ami az életemben megtörtént.

Nem mindegy, hogy milyen nézőpontból szemléljük múltunk történéseit. Van, hogy mesélünk a megélt dolgokról, és amikor újra lejátszódik előttünk, át is alakíthatjuk az egykor megélt történeteket.

A memóriánk nem csak képes megtréfálni minket, de van, hogy tudatosan is kicsit másképp mondjuk el azt, ami anno történt. Akik naplót vezetnek, ismerik azt a jelenséget, hogy amikor leírtuk a történteket, akkor lehet, hogy sértettek, megbántottak, megalázottak voltunk, s érzésünkből kiindulva másképp ítéltünk meg helyzeteket. Ha egy történetet többször is elmesélünk, mindig változtatunk rajta egy kicsit, színesítjük. Hozzáfűzünk olyan mondatokat is, amelyek állítólag elhangzottak, vagy még baljósabbnak tüntetjük fel a kellemetlen eseményeket.

Múltunkat, személyes történetünket folyamatosan újraírjuk, és egy idő után magunk is hinni kezdünk a saját verziónkban.

Ezekkel a megmásított emlékekkel azonosítjuk magunkat, ezekre hangolódunk rá, elfogadjuk, és egyre igazabbnak tekintjük őket.

Ez a nagyon is emberi magatartás rendkívül fontos a jövőnk szempontjából.

Ha megnézzük életünket, teljesítményeinket, sikereinket, kudarcainkat, karrierünket, kapcsolatainkat, jólétünket, nélkülözésünket, amiket a múltban átéltünk, ezzel a jövőnket is formáljuk.

 Ahogyan felidézzük a múltunkat, azzal megváltoztatjuk a jövőnket.

Teremtőfolyamatot indítunk el, ha az egykor történteket újra lejátsszuk és átalakítjuk magunkban.

Tehát a múlt igen is megváltoztatható, és ezzel más rezgésszintet tudunk generálni, ami hatással van a jelenre, s egyben a jövőre nézve is.

A lényeg, hogy más nézőpontból nézzük a múlt eseményeit is. Gondolkodjunk el azon, hogy pl. mit tanultam belőle, miben erősített meg, milyen képességet tudtam általa kifejleszteni stb.

A múlt tehát átírható. Csak rajtunk múlik, hogy ebből a felismerésből milyen hasznot húzunk