AZ ÉN EL CAMINÓM XVII. ENERGIA NÉLKÜL NEM LÉTEZIK SEMMI

 A füveskönyvem XVII. részében az energiával foglalkoztam. Minden azzal működik. A legfontosabb mindközül pedig a szeretet energiája. 

Több témában is írtam már arról az energiáról, ami segíti a mindennapjainkat.

Sok helyen olvastam, tapasztaltam meg magam is azt a gyógyító energiát, aminek segítségével gyógyultam, változtattam az életemen.

Sok ember született már a Földre, akik közelebbi kapcsolatba kerültek ezzel az energiával, és igyekeztek valamiféle módszert kifejleszteni, aminek segítségével mások is meg tudják ezt tapasztalni.

Még mindenféle beavatásom előtt is működött ez nálam, csak nem voltam ennek tudatában. Amikor a kezemen keresztül úgy is áramlott az energia, hogy még nem volt Reiki beavatásom, én már akkor is hittem benne. Usui mester is kutatta ezt az energiát, az ő révén ismerjük a REIKI-t, ami valójában, szerintem ugyanaz, mint amit mások is tanítanak, pl. prana... stb.

XVII.        Energia nélkül nem létezik semmi

Ami körülöttünk van, minden energia, és mi emberek is energiából vagyunk, s életünk során azzal működünk. Reikisként magam is foglalkozom energiával, de utánajártam a női és férfi energiának, a szeretet energiájának is.

 ***

Az energia elérhető mindenki számára. Sok helyen olvastam azt, hogy ez az energia a régi időkben még mindenki számára hozzáférhető volt, csak leszoktunk róla, s a mai világunkban nagy a törekvés arra, hogy ez ne is valósuljon meg újra. Ezért vannak a médiában történő agymosások, a szándékos betegségek létrehozása, hogy az emberek függjenek a gyógyszerektől, vagy a pénzügyi helyzetünk ínstabilizálása a bankokon keresztül. Viszont az is igaz, hogy nem mindenkit sikerül letéríteni arról az útról, hogy újra használja ezt az energiát.

A "Semmi sem történik véletlenül!" szlogenem és a hitem is segít abban, hogy mindig az utamba hoz valamit, vagy inkább valakiket a sorsom, akik segítségével ismét közelebb kerülhetek az energiához, amit már megtapasztaltam.

--------

Most egy 2021 novemberi írásomat teszem be ide. Melyben foglalkoztam a szenvedés energiájával, hiszen én abban fejlődtem sokat. 

XVII/5 Szembesülések az új spirituális energiában 2021.11.

Születésnapom környékén minden évben jelentkeztem egy számmisztikai bejegyzéssel, s arra figyeltem fel, hogy ezek az elmúlt években eltűntek a blogomról, de még a számítógépemről is, mert volt, amiket lementettem. Igaz, hogy közben tönkrement a winchesterem is, talán nem kell megőrizni minden írásomat sem.

Nagy a valószínűsége, hogy más írásaim is eltűntek. De az legyen a múlt, ami most van, az legyen a MOST.

Határozottan emlékszem, hogy a 8-as személyes évem kapcsán leírtam azt, hogy ez egy nagyon jó év lesz, ahol sikeres leszek, karriert csinálok, vagy megtalálom az ideális társat, és azt is leírtam, hogy a kettő együtt nem megy.

Nagy sikereket nem értem el, viszont lett egy távkapcsolatom, és ez az év a párkapcsolatot hozta el, még ha most úgy érzem is, hogy rossz döntés volt, hiszen már gondolat és érzés szintjén is azt érzem, hogy hamarosan véget vetek neki.

A körülmények, a covid mizéria, a lezárások ellehetetlenítettek, hogy bármelyik szakmámban, tevékenységi körömben sikeres lehettem volna.

Szerintem mindenből kaptam egy keveset, a negatív dolgokból is, hiszen idénre is jutott egy baleset és a covid. Ugyanakkor sok új ismerősöm lett, és egyre nagyobb rálátásom van az új környékre, ahová költöztem. A munkahelyemen is elkap végre néha a lelkesedés. Sokat unokázok, volt egy kis nyaralás is. Nem panaszkodom.  Két nap múlva töltöm a 61. évemet, és átlépek a 9-es személyes évembe, amelyből tizenegy hónap már 2022-re esik. Nem érzem magam annyinak, és ez jól is van így.

2019-ben kiábrándultam a számmisztikából egy kicsit. Ismerek valakit, akivel egy évben, egy hónapban, egy napon születtünk, és a születési dátumból képződött számaink azonosak, de ha lehet két különböző ember, akkor mi azok vagyunk. Az asztrológia már különbséget tenne, hiszen figyelembe veszi az óra, percet, a születési helyet is.

Nyilván a névből képzett számok már erősen kontrasztosak, eltérőek lesznek, de a születési számok nagyon fontosak, és még a nagy számmisztikusok sem adtak nekem arra választ, hogy hogyan ülhetnek a dolgok két emberre, ha teljesen mások vagyunk, más a fontos, másként érzünk, hiába azonosak a születési számaink.

Most nem is ez a lényeg, hanem hogy megint egy új személyes évem következik, amiben még több mindent kell elengednem. Rendet kell tennem az életemben. Ezen már dolgozom egy ideje. Viszont arra is felfigyeltem, hogy már a számmisztika is másként működik, mint 18 éve. Akkor még nagyon ültek a dolgok, amiket kiszámoltam, elemeztem, sokat fejlődtem általuk.
Most már valahogy minden más. Ez is egy szembesülés, hogy már semmi sem úgy működik, mint régebben, még a számmisztika sem.

Az biztos, hogy azok az évek, amikor az éveim száma 7, mindig a legjobbak voltak. Most, hogy 61 leszek, ez ismét egy hetes.

A személyes évek jelentősége a saját fejlődésünk szempontjából fontos, de az új energiákban az évek száma is nagyon fontos már.

Jövőre 2022, ez összeadva 24. Tovább összeadva 6.

Ezt nem elemzem, de Schilling Péter szerint ez a megvalósult álmok éve lesz. Meglátjuk.
Igyekszem én is ezt a teremtő erőt fejleszteni magamban, ám azt érzem, hogy most harc van a túlélésért. Ameddig ez a covid mizéria tart, nagyon nehéz figyelni magunkra, s megérteni, amik a háttérben zajlanak, hiszen hamis hírek, korlátozások, az ember, mint ember semmibevevése zajlik, illetve beindult a népességcsökkentés. S félő, hogy ez folytatódik.

A napokban volt egy másik nagy szembesülésem is, ami megint csak nem volt véletlen.

A Nők Lapja játékot hirdetett: „Mit olvas a könyvtáros?” címmel, egy szelfit kellett küldeni azzal a könyvvel, amit épp olvasunk, és könyvcsomagot lehetett nyerni a könyvtárunk részére. A Vonzás törvénye könyvet olvastam éppen, és arra koncentráltam, hogy engem fognak majd kisorsolni.
Ez be is jött. Már épp karanténba kerültem (a nagyobb unokám covidos lett), amikor jött az értesítés, hogy engem sorsoltak ki, és a nevemre érkezik majd a könyvcsomag, ami a könyvtáré lesz.

Nagyon örültem, repestem a boldogságtól. Jó érzés volt, de csak rövid ideig.
Kb. egy órán belül erős rossz érzésem lett, mint egy lelkiismeret-furdalás. Sehogy sem értettem, miért van már ez megint.

Életem során, ha nem dolgoztam, nem szenvedtem meg nagyon a sikerért, hanem könnyen ment valami, mindig rossz érzés követte.

A belém kódolt szenvedés ugye. Többször is utaltam arra, hogy a szenvedés mennyire fontos a személyiség fejlődése szempontjából. Most viszont, ideje már elengedni ezt.

A régi spirituális energiában, maga a szenvedés volt a motiváció. Ugye milyen fura, hogy ezt most értettem meg?

Eddig azt gondoltam:

·      Ha nem szenvedek eléggé, nem vagyok jó ember.

·      Mit gondolnak mások? Ha nekem jó, nekik meg nem jó, akkor érezzem én is rosszul magam.

Szóval én is és sokan mások is a szenvedés energiájában fejlődtünk. De már más energia van, és ezt a kódot, amit belénk neveltek, el kell engedni.

S a 6-os szám. BÚCSÚ A BIZTONSÁGTÓL. Ezt már megtettem. Ráadásul a mostani albérletem és a munkahelyem címe is 6. Ez a szám a vágyak megvalósításáért is felel.

- el kell engedni a régi gondolati mintákat

- el kell engedni a régi viselkedési mintákat

- el kell fogadni, hogy a vágyakat, kívánságokat azért kapjuk, hogy ezek után ezekkel fejlődjünk

- hinni kell magunkban

- ki kell lépni a komfortzónából

- merni kell, hogy azok legyünk, akik vagyunk. (VAGYOK, AKI VAGYOK)

- nem megengedni, hogy mások eltántorítsanak.

- spirituálisan kell fejlődni

- magasabb rezgésszintre kell emelkedni (valahol olvastam, hogy 25 mhz fölött a covid se fertőz) azt is olvastam, hogy aki elér egy bizonyos rezgésszintet, 2021-től már nem tud visszaesni és nem kell kezdeni elölről.

- meg kell tanulni becsülni magunkat

Sok fontos könyvet olvasok, és a barátom is tanít. Gyakorlatokat végzek, listákat írok, vágyakat álmodok, minden nap igyekszem a vágyakra hangolódni. Ez nem is olyan egyszerű, de lassan csak szokássá válik. Ahhoz, hogy tényleg teremteni tudjunk, tennünk is kell.

Most, hogy letelt a karantén Parádon vagyok és tombolok. Teljes hangerőn hallgatom a zenét, és blogírás közben is fel-felállok táncolni. Érzem, ahogy átjár az energia. Időnként most is szükségem van egyedüllétre, amikor senkit sem zavarok a hangos zenével, szabadon mozoghatok, táncolhatok. Mindig a tánccal tudtam magam teljesen kikapcsolni. Kár, hogy nem nagyon volt az utóbbi időben erre lehetőségem, de egyedül is megy.

Letudtam a temetőket is, és lehet, hogy még ma befejezem, és megy egy kisregényem is egy pályázatra. Jövő héten megjön a könyv, amit közösségi írással írtunk, és nekem is lesz benne egy novellám. S azon is dolgozom, hogy egy másik regényem is kiadódjon.

Tényleg fontos, hogy jobban bízzak magamban, és engedjek meg olyan érzéseket is, amelyeket a belém kódolt szenvedés energia miatt eddig nem tudtam. Ideje élvezni az életet, akkor is, ha a körülmények miatt erre nincs okunk. Én most belül nagyon boldog vagyok, és remélem, hogy ezzel az írással is megy fény ahhoz, aki olvassa.