AZ ÉN EL CAMINÓM XVIII. - ÖNISMERET

 A füveskönyvem XVIII. fejezetébe az önismerettel kapcsolatos írások kerültek. Ahhoz, hogy fejlődjünk, fontos, hogy felismerjük azt, hogy megismerjük önmagunkat. Az önismeretem az útkeresés során sokat változott, fejődött. 

AZ ÉN EL CAMINÓM XVIII.        Önismeret

Sokat foglalkoztam írásaimban a saját önismereti fejlődésemmel is. Az eltelt évek azt mutatják, hogy sokat fejlődtem, de kemény életem miatt lassabban történik minden. Ami a kitartásom, türelmem hiányával is magyarázható a sok nehézség mellett.

 ***

Nehéz pozitívan gondolkodni, amikor annyi negatív hatás ér bennünket a mai világban. Mégis muszáj.

Nagyon sokat köszönhetek önismereti utam során az idézeteknek, ezért ezeket gyakran alkalmazom, még a könyveimben is.

Fontos, hogy szeretni kell, s amit látunk, érzünk, hallunk, tanulunk, azt tovább is adjuk, figyeljünk a másikra.

Ez az én életem értelme is. Talán ezért is van az, hogy az írásaimban tovább adom, amiket én már megéltem, megtanultam, megtapasztaltam. Nem egyszer azt is leírtam: életfeladatom, hogy írásban adjam ezeket tovább.

Megerősítést kaptam ma arra, hogy a közösségeket továbbra is össze kell, hozzam, egyben kell tartanom, valamint tanulnom kell és információt átadnom.

Tanulságos írások kerültek ebbe a fejezetbe. 2013-ban oldalakon keresztül elemeztem, hogy Ki vagyok én? és hogy Mi az én életem értelme? 2018-ban azt írtam, hogy Betolakodó vagyok a világban. 

2020-ban írtam az Elveszett lélek magára talál c. esszémet, melyben eleinte Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors c. könyve alapján elemeztem az életemet, majd pedig olvasható, ahogyan összeraktam életem mozaik darabjait, tükröt tartva magam elé. Elég kemény megélés volt, mikor visszaolvastam. 2022-ben írt a Kakukkfióka effektus című írásom is bekerült a fejezetbe, amit most ide is beteszek. 

Mert ma is annak érzem magam...

XVIII/5 Kakukkfióka effektus 2022.08.

Sokat foglalkoztam már az otthonról hozott mintákkal, örökölt sorsterhekkel, amiket a saját életem példáival támasztottam alá.

Ismét kiolvastam négy könyvet a közelmúltban, és ezeket a gondolatokat indították el bennem.

Sokan vannak, vagyunk, akik feltesszük a kérdést, hogyan kerültünk abba a családba, amelyikbe éppen születtünk? Amikor kirívunk a családi környezetünkből, nem láttunk igazi családi mintákat, mégis az életünk során, az önismeret által sok mindent meg lehet érteni, s helyére kerülnek a mozaikok.

Mai világunkban sok a válás, csonka családban nőnek fel a gyerekek, ingáznak a szülők között.

Vannak fiatalok, akik készen kapnak mindent, fogalmuk sincs, milyen az, hogy dolgozni, s vannak olyanok is, akik családjuk, környezetük miatt válnak ők családfenntartóvá.

Próbálom átérezni a gyerekek helyzetét, figyelem és látom, hogy mennyire más a világ, mint mikor még én voltam gyerek, majd fiatal anya. Túl a hatvanon sok mindent másképp látok már, s egyre nehezebb megérteni, hogy a mostani fiatalság milyen úton halad éppen.

Mind a politikai, társadalmi és gazdasági helyzet hozzájárul ahhoz, ahogyan az emberek viszonyulnak az élethez, ám a környezet, és amit otthonról hoztunk, azok is erősen befolyásolják az életünket.

Kik is azok a kakukkfiókák? Akik nem érzik a családi fészek melegét, akik nem tapasztalják meg a normális családi értékeket, és olyan tulajdonságokkal, adottságokkal rendelkeznek, amikkel a család nem. Ilyenkor érzik azt, mintha egy másik bolygóról csöppentek volna a Földre, vagy pl. én sokáig azt hangoztattam, hogy nem jó korba születtem.

A kakukkfiókák egy idő után keresik a válaszokat, miért van rajtuk annyi teher, s miért mások, mint a felmenőik. Ha figyelünk a jelekre, tanulunk élethelyzeteinkből, előbb utóbb válaszokat kapunk a miértekre, és megértjük, elfogadjuk őket.