A füveskönyvem XVI. fejezete a komfortzóna elhagyásának fontosságával foglalkozik. Keményen megéltem, megtapasztam ezt az önismeretii szakaszt, de meg is értettem, hogy erre mekkora szükség volt.
Egy kis zárt zsákfaluból egy spanyol szigetre költöztem, majd egy művelődési ház és könyvtár vezetői állást hagytam ott, hogy Budapest közelébe költözzem és városban lakjam és dolgozzam. Az, hogy ezeket a lépéseket meghoztam, ahhoz kellett akaraterő, bátorság és hit, és persze egy határozott döntés is. Utólag azt mondhatom, hogy egyiket sem bántam meg, mert minden lépésre szükségem volt.
XVI.
A komfortzóna elhagyásának fontossága
A spirituális úton való fejlődés fontos és talán az egyik legnehezebb lépése, hogy kilépjünk a komfortzónánkból. Amikor feladjuk a kényelmet, a biztonságot jelentő állapotot. Ezt sokan egész életük során nem tudják, nem merik meglépni. Én megléptem.
Amikor megírtam a Menni vagy maradni? című könyvemet, elhagytam Bodonyt, de még Magyarországot is. Amikor visszajöttem Magyarországra, ismét nyakamba vettem egy település gondját, ezúttal Parádét, de bizony azt is elhagytam. Sok mindent tettem a két faluért, de megértettem, hogy akármit is teszek, sosem fogják elismerni.
Ha a közért dolgozom, közösségi feladatokat végzek,
azt tudom, hogy sosem köszöni meg senki, sosem vártam el. Azonban, amikor
akadályoznak, bántanak, ellehetetlenítenek, még kitartok egy ideig, de egy idő
után nincs értelme folytatni. Viszont ezzel is karmát dolgozok le.
S nagyon igaz a mondás, az ember nem lehet próféta a
saját hazájában. Ki kell mozdulni a komfort zónából.
------
A fejezetbe öt írásom került. Egy 2022 januári írásomat teszem most be ide.
XVI/5 Szervusz, január! 2022.
Sokat írtam már a januárról, hogy milyen sok minden történt már velem.
Fontosabb januári
történéseket az elmúlt 40 évből már máshol leírtam 2020-ig, így az azóta
történteket sorolom fel.
2021-ben a pandémia miatt a munkahelyem bezárt, és a Dunakeszi Polgármesteri Hivatal ügyfélszolgálatán kezdtem dolgozni. Jól bedobtak a mélyvízbe, de ott is helyt álltam.
Mi lesz most 2022 januárjában? Meghosszabbítják a
munkaviszonyomat, és leépítek néhány emberi kapcsolatot, amiről már tudok.
Abbahagytam a vérnyomáscsökkentő szedését, a lottózást, a párkeresést.
Már kicsit több mint egy hónapja a 9-es személyes évemben vagyok. 2013-ban volt ugyanez, illetve 2004-ben. Mivel 2012 októberében jöttem haza Ibizáról, s egyből ápolási díjra mentem anyummal, 2013-ban kezdtem újra építeni az életemet ismét Magyarországon. Akárcsak 2004-ben, amikor a válás után, főiskolásként, új ismeretségek, új területek, új feladatok jöttek az életembe. Bár a 9-es év az elengedésről szól, s hogy ne fogjunk bele semmi újba, azért nálam semmi sem működött sohasem az asztrológia, számmisztika vagy bármilyen más területen szó szerint leírtak szerint.
Figyelem magam, rengeteget változtam. Lelassultam, nemcsak a pandémia kényszerített rá, hanem a környezetváltozás, idegen városok, kapcsolat hiány stb. Idő kellett, hogy elkezdjek magamra találni, s tudjam, mit is akarok. Most már kezd körvonalazódni.
Négy évem van még
a nyugdíjig, s addig szeretnék Pest környékén maradni. Ha már volt bátorságom,
hogy ismét nagyot dobbantsak, mint tettem 2009 januárjában Ibizára, és
2020-ban, amikor elköltöztem ismét idegen vidékre.
Az életem a
bizonyíték rá, hogy el lehet, és el kell hagyni olykor a komfortzónánkat, és
lehet feszegetni a határainkat.
Számos olyan rám
aggatott régi szokást sikerült már elengednem, amikből a legtöbb ember nem
képes kilépni.
Karácsony előtt
volt, amikor minden nap azt álmodtam, hogy főzök, sütök valamit. Szinte a
számban éreztem az ízét. Az álmoskönyvek szerint: Szeretnék gondoskodni
valakiről? Életbe vágó fordulat előtt állok? Ahhoz, hogy sikeres legyek életem
eseményeit, mozaik kockáit össze kell rendezni, és ez az álomban a főzésben is
megjelenhet?
Lehet benne
valami. A lényeg, hogy elkezdtem egy csodálatos konyhát vizualizálni, ahol, ha
a felújítás során meglesz, biztos többet fogok főzőcskézni is.
Viszont az elmúlt
napokban megfőztem, megsütöttem mindent, ami az álomban volt, és már nagyon
régóta nem ettem. Halászlét, rakott krumplit, darálós kekszet és még anyum
híres túrós lepényét is megsütöttem. Képes voltam szilveszter napján kocsonyát
is főzni.
Szóval Kedves
Január! Hiába mondanak negatív hónapnak, nekem mindig sokat adtál, remélem,
most is fordítok az életemen valamicskét!
Nagy reményekkel
tekintek a 2022-es évre. Ideje, hogy az elmúlt évek sok negatív eseménye után
végre ismét felfelé menjek az utamon!
Azóta a konyha elkészült, és ha Parádon vagyok, valóban jókat főzök, és táncolok közben a tágas helyen... S 2022 valóban egy sikeres évem volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése