Hat
évtized fejlődése a szeretetlenségtől a belső békéig
Néha elém jön 1-2 történet a FB-on, amit a legtöbb esetben MI írt, többször befejezetlenek, de azért fogtam már ki jó sztorit is. Igaz, megküzdök vele, mert, vagy csak a fele van lefordítva, s szórakozni kell, azzal is, hogy a reklámokat kikapcsoljam. Néha az segít, hogy megnyitom egy külső böngészőben és akkor kérem a fordítást. Így sikerült elolvasnom egy tanulságos történetet a közelmúltban, amellyel tudtam azonosulni, és arra inspirált, hogy írjak ebben a témában egy blogot.
Biztos más is élt olyan családban, ahol nem kívánt gyerek volt, akit megtűrtek, mindig volt egy „aranygyerek”, akit a család kitüntetett szeretetével, míg egy másik gyereknek semmi szeretet nem jutott, sem figyelem. Életében arra törekedett, hogy próbálja a szülők, testvérek szeretetét megkapni. De mindig az elutasítás, a megalázás volt a jussa.
Jönnek
élethelyzetek, amik során kemény helyzetben találja magát a gyerek, akkor úgy
érzi elveszít valamit, de mégis idővel megérti, hogy az a helyzet egy új kezdéshez
segíti. Ám nem mindenki ismeri ezt fel.

