AZ ÉN EL CAMINÓM III. SZÁMMISZTIKA

 A füveskönyvem harmadik fejezete a számmisztikáról szól. Ez volt az a "tudomány", amely elindított a spirituális úton. Egy teljesen racionális emberből ennek a segítségével váltam intuitív lénnyé. Másképp láttam a világot, egy a számok világát mindennél többre tartó emberként, pont a számok segítségével értettem meg sok mindent az életemről, hiányosságaimrók, tennivalóimról, céljaimról, személyiségemről. 

Amikor az első numerológiai elemzést készítettem magamnak, azonnal láttam melyek azok a hiányterületek, ahol fejlődnöm kell, és én így is tettem. Az eltelt 30 év alatt sokat fejlődtem a számaim segítségével, s azt is figyelembe vettem, hogy a számmisztika is fejlődött az évek során... Amikor 1995-ben még valamit nagyon fontosnak tartottam, az most már más jelentőséggel bír. 

Mivel minden számom mesterszám, és ezek újabb, sokrétűbb leírásai csak később kerültek nyilvánosságra, ezért az életemet is másképpen elemeztem ezek szerint. 

Fotó: AI - a könyvemből

Az Én El Caminóm II. Az írás hatalma

 A füveskönyvem második fejezete az írásról szól. 

Az álmok után az egyik legfontosabb eszköz az életemben az írás, mely önismeretem fejlesztése és az önmegvalósítás terén is nagyon hasznos volt. Az alábbi kérdésekre bővebben is kifejtettem a válaszokat a könyvben, s még sok érdekes írás került a fejezetbe. 

- Az írás terápia? - Igen. hiszen ha kiírunk magunkból dolgokat, nem csak megkönnyebülünki, de  fejlődünk is.

- Az írás megmarad? - Igen, nem csak egy "lábnyom", hanem egyben érték is.

- Az írás eszköz? - Igen, hiszen másoknak élményt, örömöt, információt stb. adhat. 

- Az írás tükör? - Igen, újraolvasva szembesítenek valamivel, amely lehet egy korszak, egy helyzet, egy viselkedésmód, stb. 

- Az írás életforma? - Igen, bár Korniss Mihály szerint 30 év is kell, hogy valaki íróvá váljon. Az írás nekem is életem része már úgy 26 éve, de még most érzem magam írónak... 

Fotó: AI

Az Én El Caminóm I. Álmok

 Az Én El Caminóm című könyvemet bemutatom egy kicsit az olvasóimnak. Mivel kevés példányszámban jelent meg, elsősorban saját használatra adtam ki. De kezdek egy blogsorozatot, amiben röviden feldolgozom a könyvet, és ezáltal újra építem az életemet immár nyudíjasként, mert érdemes újra olvasni sok mindent. Tartsatok velem, talán hasznos lesz másoknak is... 

Az első fejezet az álmok témájával foglalkozik. 

Az út folytatódik

 

Az út folytatódik

 

Ma reggel fejeztem be Az Én El Caminóm c. könyvem olvasását. Mennyiben más, mikor a blogban olvastam az egyes írásokat, vagy a szerkesztés folyamán a számítógépen, és kézbe véve. Jó kis súlya van, de már alkalmaztam, hogy rákerestem valamire, ami most is izgat. S meghatódom, hogy milyen jókat írtam anno minden olyan témáról, ami ma is aktuális.

Inspiráció

 Ma reggel azzal a szóval ébredtem, hogy inspiráció, és hogy blogot kell írnom. 

A karma négy látványos esete

 

Javítom, rendezgetem a füveskönyvem anyagát, végre van rá időm. S azt olvasva szembesülök sok mindennel, főleg azokkal, amiket az írásaimnak köszönhetek.

Elém került egy 2019-ben írt posztom is, melynek címe „A hatalom árnyékában” volt.

Nem gondoltam, hogy ismét hasonló helyzetbe kerülök, de kerültem. Az írás minden vonzatában aktuális.

Itt el lehet olvasni:

https://lenabelicosa.blogspot.com/2019/12/a-hatalom-arnyekaban.html

És egy kis ízelítő belőle. S lejjebb pedig összefoglalom a mostani helyzetet is, mert ha nem írom ki, amik most kikívánkoznak, akkor megbetegítem magam. Ismét az a helyzet állt elő, hogy nem mondom el senkinek, elmondom hát mindenkinek!

 

Átállás

Április 1-től nyugdíjas vagyok, de még nem sikerült feldolgozni néhány dolgot. Részben mert két hétig tüdőgyulladással indítottam a munkamentes napokat, majd pedig egy törökországi körútra mentem.

Most pedig pihenem kifelé mind a kettőt…

Mióta újra Magyarországon vagyok, minden éjjel felébredek, és azt érzem, hogy nem tudom, hol vagyok. Az álmok sajnos kiúsznak, bár foszlányok megmaradtak. Idegen helyeken járok az álmokban, volt, ahol idegenvezetőm is volt, akit Tomnak hívtak. Sokszor lámpát kellett gyújtanom, mert körbe tapogatózva kevés volt, hogy meggyőződjek róla, a fóti ágyamban fekszem. Többször maradtak bennem megmagyarázhatatlan érzések...