Az Én El Caminóm II. Az írás hatalma

 A füveskönyvem második fejezete az írásról szól. 

Az álmok után az egyik legfontosabb eszköz az életemben az írás, mely önismeretem fejlesztése és az önmegvalósítás terén is nagyon hasznos volt. Az alábbi kérdésekre bővebben is kifejtettem a válaszokat a könyvben, s még sok érdekes írás került a fejezetbe. 

- Az írás terápia? - Igen. hiszen ha kiírunk magunkból dolgokat, nem csak megkönnyebülünki, de  fejlődünk is.

- Az írás megmarad? - Igen, nem csak egy "lábnyom", hanem egyben érték is.

- Az írás eszköz? - Igen, hiszen másoknak élményt, örömöt, információt stb. adhat. 

- Az írás tükör? - Igen, újraolvasva szembesítenek valamivel, amely lehet egy korszak, egy helyzet, egy viselkedésmód, stb. 

- Az írás életforma? - Igen, bár Korniss Mihály szerint 30 év is kell, hogy valaki íróvá váljon. Az írás nekem is életem része már úgy 26 éve, de még most érzem magam írónak... 

Fotó: AI

II.        az írás hatalma

Az írással sok érzést ki tudunk fejezni, fontos kommunikációs eszköz, és bizony kétélű fegyver is, hiszen fel lehet vele rázni, mozgósítani embereket, gondolkodásra lehet inspirálni másokat, de ha valaki nem azt olvassa ki, amit mi üzenünk, akkor nem biztos, hogy úgy sül el, ahogyan terveztük.

 ***

Az írás az 1990-es évek végétől jött az utamba, s vált egyre fontosabbá, segített kifejezni, megvalósítani magamat. Terápiás jellegénél fogva kiírtam magamból mindent, ami lehúzott, stresszt okozott, de az örömöket, önismeretem fejlődését is megosztottam a világgal.

Sok bejegyzésem született ebben a témában is, a 2010. január és 2012. október közöttieket Ibizán töltött éveim alatt írtam. 

S az egyik írásom a könyvből... 

II/11 Írok, tehát vagyok 2013.12.

Az ember ilyenkor összegezni szokott, én is írtam már sokszor mérleget most nem ezt teszem, hanem előre nézek, 2014-re.

Ebben az évben sok mindent lezártam, és igyekeztem talpra állni. A jövő év a változásé, az új dolgok kezdetét hozza el nekem.

Én nem szoktam igazán fogadkozni az újévre. Volt, hogy nagyokat álmodtam, s talán nem terveztem, de mégis megvalósultak. Aztán voltak olyanok, amelyek nem.

A jövő évre határozott elképzelésem van, remélem, hogy úgy is lesz majd.

2013 a hit éve volt, a saját hitem rengetegszer lett próbára téve, és elmondhatom így az év utolsó napján, hogy megerősödött, és ez örömmel tölt el.

Ma, amikor többször is vittem vendégeket a Palóc házba, próbáltam elképzelni, milyen volt a 18. században egy szilveszter, egy olyan házban, családban, ahol még nem volt villany, nem aludtak együtt a férfiak és a nők. Biztosan együtt volt a család a kemence mellett. Lehet, hogy az öregapó épp egy mesét mesélt, és mindenki hallgatta. A kemence és a gyertya gyenge fényénél pedig kukorica és babszemekkel malmoztak, de az is lehet, hogy még ezen az estén is dolgoztak valamit. Vajon megvárták-e az éjfélt? Ha nagyon fáradtak voltak, biztosan nem. Mégis nagyobb volt a szeretet, az összetartás és a boldogság is a családokban, mint most bárhol a világban.

Most sok a külcsín, amit mutatnak az emberek a világ felé, belül pedig üresség van. Az emberek boldogtalanok, ha szegények azért, ha gazdagok, meg azért. Amikor 2001-ben tanultam a fogyasztói társadalomról, akkor még nem tartottunk ott, ahol most. Az akkor még csak Amerikára nagyon jellemző társadalom, azóta az egész világot elérte, és sajnos ez lett a mérce, ez lett a meghatározó, az agymosott emberek pedig az utolsó filléreiket is elköltik valamire, amit épp a tévéreklámokban vagy az üzletláncok csábító ajánlataiban látnak. Hogyan tudott kifordulni magából egy ország, egy társadalom, emberi közösségek és maga az ember?

Descartes még azt mondta: "Gondolkodom, tehát vagyok." - bár neki is voltak nagy tévedései, viszont mégis más volt a világ, mert legalább gondolkodtak az emberek. Én meg kitaláltam a saját szlogenemet: "Írok, tehát vagyok!"

Sajnos manapság pedig az terjedt el: "Megosztom, tehát vagyok" - mármint a közösségi oldalakra gondolok.

Engem nagyon elkeserít az emberek mostani viselkedése, hozzáállása. Nem általánosítok, de sajnos a nagy többségre jellemző, hogy önző, becstelen, tiszteletlen, figyelmetlen, gonosz, dühös, agresszív, irigy, gyűlölködő, hazug. S ahogy beszélnek az emberek, főleg a fiatalok, nem tudom, hogy hová fog ez vezetni.