AZ ÉN EL CAMINÓM VI. CSODA ÉS HIT

 A füveskönyvem VI. fejezete a csodával és hittel kapcsolatos írások rövid kivonata. 

Az élethez fontos a hit, s ez lehet eltérő az embereknél. A hithez nem kell valamelyik valláshoz szorosan kapcsolódni, az intézményesített - egyházak - vallás miatt magam is hitvesztett lettem egy időben, és kellett dolgozni magamon, hogy legyen újra hitem, ami egy kicsit sajátos, de tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. 

Az életem a példa rá, hogy csodákat is sikerült megtapasztalnom. Fejére állítottam az asztrológiai előrejelzéseket, pl. nem volt benne,  hogy én valaha írni fogok, s az sem, hogy külfödre is eljutok. Apró csodák, amikor minden orvosi és étkezési segítség nélkül lement a koleszterin szintem... Azt hiszem, hogy ezt most ismét kipróbálom... 

Azt vallom, hogy mi tudunk csodákat tenni, még ha sokszor külső erőnek is gondoljuk azokat. 

VI.        Csoda és hit

Úgy vélem mindenkinek kell hinnie valamiben. A hit az emberi élet egyik fontos eleme, eszenciája. E nélkül főleg a mai világunkban zajló események, történések sokkal nehezebben lennének érthetőek, elviselhetőek. Útkeresésem során sokszor volt a hitem próbára téve, ám azt is megtapasztaltam, hogy léteznek csodák.

***

A csoda bennünk van, mert mi tudjuk a csodákat a hitünkkel létrehozni. Amikor képesek vagyunk hinni abban, amit korábban a tudatunk nem tudott befogadni. Amikor hiszünk abban, amit eddig az elménk nem látott és nem értett.

A csoda a kegyelem ajándéka. Ahhoz, hogy létrejöjjön, adnunk és kapunk is kell.

A csoda alapja a megbocsátás. Amikor valamit, valakinek megbocsátunk, akkor képzeljetek el egy virágot, amelyen egy szirommal több lesz. Ez a szeretet virága, és ez is egy csoda.

A csoda kijavítja a hibákat, s azt érezzük, hogy egy természetfeletti esemény történik, valami felsőbb hatalom avatkozott bele a természet rendjébe. Pedig nem biztos, hanem mi magunk tesszük a csodákat.

Kryon számos írását dolgoztam fel.

Fotó: AI

A fejezetbe 8 írásom került, ezekből most két részlet olvasható itt 2019-ből.

...Lehet, hogy én is azok közé tartozom, akik akkor fejlődnek, és értenek meg mély spirituális dolgokat, fejlődést, ha azt keményen megszenvedik.

Ami jön, azt feladatnak fogom fel, és keresem a megoldásokat. S elfogadom, hogy elveszítem a házam.

Jelképesen ma én is meghalok egy kicsit, és tudom, hogy majd újjászületek.

Kereső vagyok, sok más emberrel együtt, akik azt keressük, hogy mi a feladatunk ebben az életünkben, és hogy fejlődjünk.

Úgy érzem, hogy nekünk, magyaroknak sokkal nehezebb feladatok, helyzetek jutnak.

Főleg, mert a sötét oldal is dolgozik, és igyekszik még jobban megnehezíteni a helyzetet.

Megértettem, hogy bizony a hit az, ami leginkább próbára van téve. Néha nálam is megingott, de mindig kaptam, kapok valahonnan egy kis megerősítést, és a lelkem ismét felemelkedik és megerősödik a hitem is.

Most teljesen kilátástalan a helyzetem, mégis tudom, hogy ott a fény az út végén. Sokszor álltam már talpra, most is fogok.

Jézus üzent nekem egy könyv ajánlásával. S aki írta, nem ismert, nem tudott rólam semmit… de közvetített.

Most beidézem egy részét, mert igazán csak most értettem meg.

„A láthatatlan világban sok segítőt rendeltem melléd, ők mindenkor vigyáznak rád, hogy ne tévelyegj az úton, hanem válaszd azt az egyetlen egyet, ami hozzám vezet. S ha megtaláltad, vezesd hozzám az embereket! Az a sok munka, amit másokért teszel, ennek gyümölcsét a mennyben arathatod le. Én fogom viszonozni neked fáradtságodat. …Ne félj, erőd nem fogyatkozik meg, mert Én benned élek, és az Én erőm végtelen...”

...

--------------------------------

Számos vallást tanulmányoztam életem során. Sok minden volt rám hatással, még sem köteleztem el magam egyik mellett sem igazán.

Amikor megkértem Jézust, hogy jöjjön be az életembe, úgy érzem, meg is tette. Számos lehetőség jött, jön, s most már arra kell figyelnem, hogy melyikre figyeljek fel jobban.

Az elmúlt hónapokban volt időm, hogy elgondolkodjak a dolgokon, és átértékeljem az életemet, s főleg a fontossági sorrendet az életemben.

A közért való munka mindig elsőbbséget jelentett az életemben, volt, hogy a családom és saját magam kárára is. Mindig azt gondoltam, hogy ez az utam, életfeladatom.

Talán az is, de a karma jól megnehezítette az életemet. Akármilyen jól is tettem a dolgomat, sohasem ismerték el, több nehézséggel kellett szembe néznem, mint egy átlagembernek. Volt, hogy hadakoztam ellene, nem értettem miért van ez. Nem értettem, hogy folyton jó akarok lenni, és jó dolgokat tenni, és mégis rossznak érzett helyzeteket, érzéseket kellett megtapasztalnom.

Most megértettem, elfogadtam, és sok mindent elengedtem, és még mindig engedem elfelé a múlt rossz tapasztalatait, az ezek szülte félelmeket, aggodalmakat.

Az biztos, hogy nem lehet elkerülni a sorsunkat, lehet elodázni, lehet ledolgozni belőle, hogy enyhítsünk rajta, de mindenkinek szembe kell néznie azzal, amit a Teremtő kijelölt neki. Ma már tudom, hogy nem változtatható meg, bármilyen dolgokat is olvastam róla itt-ott.

Egész életemben küzdöttem, harcoltam. Még a Belicosa nevet is felvettem, mely harcost jelent. Most én is letettem a harcot, amikor ki tudtam mondani: „Uram, legyen meg a te akaratod.”

Csak azt sajnálom, hogy ehhez a megértéshez miért nem korábban jutottam el. Az ego azonban sok mindent megnehezít. Sokszor mondtam a tanítóimnak is, és ők is tudták, hogy nem értem meg elsőre a dolgokat, és sok mindent meg kell tapasztalni ahhoz, hogy az egómat háttérbe tudjam szorítani.

Milyen is egy kilátástalan helyzetben pozitívan gondolkodni, és hinni abban, hogy majd jobb lesz?

Mert sokan mondjuk, hogy amikor az ember nehéz helyzetben, mai szóval élve rossz passzban van, akkor már csak jó jöhet. A valóság pedig az, hogy még mindig olyanok jönnek, amelyek negatívak, rossznak érzett helyzetek, dolgok.

Amikor a sírás fojtogat, amikor a legsötétebbnek látjuk a helyzetünket, amikor az amúgy is sérült lelket még inkább támadják a földi és a földön túli sötét erők, vagy amikor a saját problémánk eltörpül egy világkatasztrófához képest, mert látjuk, hogy milyen sok probléma van a világban, akkor sok ember felteszi a kérdést: „Hol van Isten?”

Bármilyen nehézség jön az életünkbe, azt mondjuk, „Istenem segíts!”. De vajon milyen hit van mögötte? Isten mindig segít is, de utána megfeledkezünk róla. Én is beleestem ebbe a hibába sokszor, és ez is bűn valamilyen szinten.

Életünkbe nem csak jó dolgok vannak, s ha elengedjük a harcot, az azt jelenti, hogy bizony rossz, nehezebb helyzetek, dolgok is jönnek.

Hónapokon át tartó belső vívódás, mert ellenállás volt bennem, hogy harcolni akarjak még mindig, a másik hang azt mondta, hogy ha valóban akarom a változást, akkor hinnem kell benne, és elfogadni mindazt, ami az életembe jön.

2019-ben az írást is arra használom, hogy újra megosszam a velem történteket, saját megéléseimet, és közvetítsem, amit Jézus sugall nekem.

...