AZ ÉN EL CAMINÓM IV. ÉLETÚT, ÉLETFELADAT

A füveskönyvem negyedik fejezete az életúttal, életfeladattal foglalkozik. Mindenkinek van életfeladata, s ha megtaláljuk a válaszokat, akkor jó úton haladunk. 

Mindig fontosnak éreztem, amikor egy-egy felismerés lett az életem része, mert ilyenkor egy-egy mozaik darab került a helyére, és én megértettem valamit. 

A mennyei prófécia elolvasása után lett a szlogenem, a Semmi sem történik véletlenül, s ez ma is. 

Fontos foglalmakat tisztázni, hogy jobban megértsük a helyzeteket, magunkat az életünkkel kapcsolatban. 

Fotó: AI 

A sors, az egy előre meghatározott események sora.

Életút - az a javasolt, "megálmodott" út, amelyen a lelki fejlődésünk érdekében jó lenne végig mennünk, de az egónk ezt sokszor nem akarja!

Karma - az a törvény, intelligencia, amely minden szándékunkat visszajelzi számunkra, hogy tanulhassunk belőle.

Szabad akarat, amellyel mindenki rendelkezik, és Ő dönti el, hogy mit akar! Vagyis akarni, dönteni bármit lehet, - hogy azt meg tudod-e valósítani, az már egy másik kérdés.

Ezek összessége hat és működik egyszerre egy ember életében. Azonban ezek között van egy alá és fölé rendeltségi viszony, ami meghatározza, hogy melyiknek van ráhatása a másikra. Így, ha ellentétes erők mozognának, akkor azok nem kezdenek el küzdeni egymással (ahogy az ember szokta), hanem a magasabb rendű erő érvényesül, az alacsonyabb rendű pedig alulmarad.

Van egy sorsunk, amely eseményeit kötelező megélni, mert ezzel kapcsolódunk az Univerzum sorsához, ez tartja össze a rendszert és vezet a végkifejlet felé.

Ezen belül, a lelkünk minden leszületés előtt kitalál egy életutat, hogy azon végig menve, olyan dolgokat éljünk meg, és lehetőleg tudatosítsunk is, amelyek a lelki-spirituális fejlődésünkhöz szükségesek.

Viszont az egónk a maga akaratával bármit tehet, akár ellene is mehet ezeknek a javasolt utaknak, küzdhet a sorsa ellen, de akkor elbukik!

És ezért van a karma, mint a nagy tanító, aki mindent visszajelez. Ha tanulunk a hatásaiból, akkor hamarabb ráérzünk az életünk útjára.

Ha valaki hajlandó tanulni, az azt jelenti, hogy befogadja a karma hatásait, az intő vagy dicsérő jeleket, így Ő hamarabb észreveszi a visszajelzéseket.

Ha az ember nem akarja, észrevenni ezeket a jeleket, akkor azok egyre nagyobb erővel jönnek felé, hogy végre tudomásul vegye őket. Először csak kopogtatnak, majd döngetik az ajtót, végül beszakítják az ego ellenállását. Amit ilyenkor kap, vagy elveszít, azt már nem tudja figyelmen kívül hagyni az illető.

Sajnos, sokan csak ezeket az erőteljes jeleket veszik észre, azért olyan ijesztő számukra a karma hatása! Pedig kezdetben a karma is finoman jelez, csak figyelni kellene rá!

A sors így irányít:

"Aminek meg kell történnie, az meg is fog történni!"

Az életútnak ez az üzenete:

"Ha az ember a saját útján jár, akkor kiegyensúlyozott."

Az egónak van szabad akarata:

"Mindent szabad Néktek, de nem minden hasznos!"

A karma így tanít:

"Jó tett helyébe jót várj!

Rossz tett helyébe rosszat várj!"

Ezek az erők mind jelen vannak, egyszerre hatnak, egymással összefüggenek, és mi lavírozunk közöttük.

Ezért a tudatos ember:

Nem küzd a sorsa ellen,

keresi és követi az életútját,

a szabad akaratát arra használja, hogy megvalósítsa ezt az élettervet, és

tanul a karma üzeneteiből, hogy még tökéletesebben végezhesse a dolgát!

---------

AZ ÉN EL CAMINÓM IV.        Életút, életfeladat

 Az életút, a sors, az életfeladat, vagy nevezzük, ahogy akarjuk, velünk van, míg élünk a Földön. Nyilván az életünket mi alakítjuk, de van egy alapirány, amitől eltérhetünk ugyan, de a sors visszavisz a helyes útra akkor is, ha nem akarjuk. Ez saját tapasztalat, és nagy tanulság. Az elfogadás törvénye sok mindent megtanított, és ha megtettem, hogy elfogadtam valamit, az élet mindig megjutalmazott.

 ***

Minden ember egy életfeladattal születik a földre. Van, aki felismeri mi az, s van olyan is, aki bizony haláláig nem szembesül vele.

Ha igaz, hogy azért születünk le a földre, hogy tanuljunk, fejlődjünk, és megoldjuk a karmikus feladatainkat, akkor érdemes megérteni a spirituális összefüggéseket, felismerni a lehetőségeket, és meghozni a döntéseinket.