AZ ÉN ELCAMINÓM VIII. ELENGEDÉS, ELFOGADÁS TANULÁSA

 A nyolcadik fejezetben néhány írásban az önismeret tanulásom útján az elengedés, elfogadás témájával foglalkoztam. Az elengedés terén való fejlődés e földi létem egyik legfontosabb feladata volt. Nagyon kemény megéléseket adott, de örülök, hogy időben felismertem, és elfogadtam, hogy az elengedés milyen fontos. 

Amikor Ibizáról hazajöttem, ott maradt az összes személyes tárgyam, kedvenc könyveim, egy teljes ház berendezései, gépei. És a Fiat Uno autóm, ami még valahol most is a nevemen van, de már évek után sikerült kivonni a forgalomból. Az sem volt egyszerű. 

Aztán elveszítettem, és elengedtem a házamat, melyet elárvereztek, s bizony egy élet munkája. 

Szerencsére mindig sikerült talpra állnom és újra kezdenem... 

Most megint egy ilyen szakaszban vagyok. Nyugdíjasként, ismét el kell engednem néhány dolgot, lelki sebet stb. 

Az én El Caminóm VIII. Elengedés, elfogadás tanulása

 Életünk, önismereti fejlődésünk során sok mindent meg kell tanulnunk. Ilyen lehet a türelem, az alázat, a bátorság és még lehet sorolni. Nekem, a jelenlegi földi életemben az elengedést és az elfogadást kell legjobban megtanulnom.

 ***

 Az elengedés nem történik meg parancsszóra vagy akaratból. Magától fog beindulni.

Az elengedés fontos spirituális eszköz, hogy fejlődni és változni tudjunk.

Az elengedés azt jelenti, hogy elengedjük azt, ami már nem szolgált minket. A legtöbb esetben azonban sok mindenhez ragaszkodunk, és amíg ez a ragaszkodás meg nem szűnik, addig fájdalmas ez a téma, ami bizony fizikai szinten is kihat.

Idézet Eckhart Tolle: Az új föld című könyvéből.

A képet az AI generálta, bár nem az én Fityóm látható a képen. 

Részlet az egyik írásomból

VIII/1. Az elengedés folyamata, avagy én hogyan szoktam elengedni a félelmet…

... Már az elengedés fontosságáról többször is írtam, most mégis erről írok ismét. A saját példámon szoktam levezetni, mert valójában ez nagyon fájdalmas fejlődési szakasza az emberi tudatnak.

Leírtam már milyen az, amikor hozzánk közelálló embert kell elengedni, azt is, ha megszokott életünk szokásait, tárgyait, tevékenységeit kell elengedni.

Most arról írok, hogyan kell a félelmet elengedni.

Magam is gyakorlom.

Sok tudatos döntést hoztam, melynek következménye az, hogy minden felborult az életemben, a környezetemben, s egy olyan pontra kerültem, amikor minden bizonytalan, kiszámíthatatlan, és úgy érzem, hogy tehetetlen vagyok és kilátástalannak érzem az életem. Most már naponta megélem ezt, és keményen dolgozom magamon, hogy másképp gondolkozzam, másképpen lássam a dolgokat, helyzeteket, embereket.

Írtam a már a rezgésszint emelkedésről is. A változás része, hogy a mi rezgésszintünk is emelkedik.

S mikor nehéz körülmények között vagyunk, és tehetetlennek érezzük magunkat, akkor a rezgésszintünk stagnál, lent marad. Belül félelem emészt minket, hogy hogyan lesz majd. Ott vannak a nagy álmaink, vágyaink, ám kilátástalannak tűnnek, hogy azt el lehessen érni a jelenlegi helyzetünkben. Ugye, ezt már sokan éreztétek?

Félünk attól, hogy mi lesz, ha ez vagy az történik, bekövetkezik.

Bizony bátornak kell lenni, és lépni, és minden nehéznek megélt körülmény ellenére is hinni kell abban, hogy az életünk jó irányba változik.

Magam is sokszor azt érzem, hogy késélen táncolok, és már legszívesebben feladnám, azonban a döntéseimnek olyan következményei voltak, hogy én már nem tudok visszamenni a régi életembe, s nem tudom azt csinálni, ott folytatni az életemet, amit elhagytam. S ez így van jól. Talán azért is kellett messzire mennem, mert ha maradok, akkor sok mindent nem tudtam volna megvalósítani. Semmi sem történik véletlenül.

A félelem egy erős negatív energia. Ezt el kell engedni. Én többféle módszert is szoktam alkalmazni, mert bizony engem is meg szokott keresni.

• A pár éves jóga jó volt arra, hogy belém ívódjon egy kis légzés technika. Amikor már érzem, hogy megint közeledek az elkeseredés határára, akkor veszek néhány mély lélegzetet, és mondom magamban, hogy kiengedem a negatív energiát. S ezt szertartásosan megcsinálom a négy égtáj felé.
• Van, amikor egy jó sírás is elegendő, utána azt érzem, hogy kiment belőlem a feszültség, kiment a félelem és már ismét mindent pozitívan látok.
•   Használom a reiki alaptörvényeit, és addig mondogatom magamban, ameddig meg nem nyugszom, és el nem tűnik belőlem minden félelem.
•     Amikor már egyik sem segít, akkor leülök és meditálok. Ha magamtól nem megy, mert folyton járnak a gondolataim, akkor beteszek egy meditáció cd-t, és annak segítségével lazulok el.
•   Gyakran beszélgetek saját magammal. Sok kérdésemre kaptam már így választ, és ha jól sikerül ez a beszélgetés, ehhez kialakítottam egy kis saját technikát, ezt mindenki meg tudja tenni, akkor ismét másképp látom a dolgokat.
•  Nekem nagyon felerősödött az intuícióm és az áloméletem. Ha emlékszem az álmaimra, akkor megfejtem őket. Elég gyakran jeleznek dolgokat, ha figyelek rájuk, s valamit másképp teszek az álom hatására, mint egyébként tennék magamtól, akkor elkerülhető néhány olyan élethelyzet, amit nem kellene megszenvedni, – sajnos még mindig nem figyelek erre eléggé, meg is szívtam dolgokat, pedig az álmaim figyelmeztettek.
•  Ha nem találom a helyem, és egyik módszer sem segít, akkor zenét hallgatok, mely a legmélyebb helyzetből is át tud fordítani, és táncolok egyedül. Másnál lehetséges pl. hogy verset vagy könyvet olvas, vagy megnéz egy jó filmet, pont azt, amiből épp kap egy információt, ami átsegíti a helyzetén.
•  Van, hogy kiírom magamból a félelmet. Nem a blogba, hanem csak leírom. Van egy jelszóval védett saját naplóm, s oda. Legtöbbször vissza sem olvasom, mert mire a végére érek, már el is múlt a félelmem.

S persze néha több módszert is használok egyszerre.

A lényeg, hogy nem szabad hagyni, hogy a félelem úrrá legyen rajtunk. Most a felgyorsult világunkban mindenki a saját szintjén éli meg a dolgokat. Én spirituálisan gondolkodom, tudom, hogy sokan azonban nem. Lehet, hogy az én kezemet is a segítőim vezették ma, mert belső kényszer volt, hogy ezeket most leírjam.

A házam, amit 2020-ban elárvereztek. 

A Fityó autóm, ami Ibizán maradt.