2020 az alkalmazkodás éve

 

2020 az alkalmazkodás éve

Hétfőn beutaztam a Nagyfaluba. Budapest most már emberi léptékkel is közelebb került hozzám, így hát itt az ideje, hogy jobban eligazodjak, otthonosabban mozogjak benne. Jelentkeztem a Synexus egyik vizsgálatára. Nem lettem okosabb tőle, nem is foglalkoztak velem, mert nem értem el valami határértéket, mégis most jó volt vonatozni, buszozni, talán a Margit-hídon most mentem át először életemben. Vágyom a Margit-szigetre, mert még nem voltam. Talán az is összejön valamikor.

Most előbbre teszem a zenét, mert érdemes hallgatni, míg olvastok. 

A lényeg, hogy bár rajtam is maszk volt, arra volt jó, hogy nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek, s eltakarta, ha mosolyogtam, vagy legörbült a szám széle.  Mindenkin maszk volt a vonatokon, buszokon, úton-útfélen. S nem akármilyen ám, hanem a többségen design-os, jobbára szabott fekete, vagy fehér. A sok fekete maszkos emberek nekem eszembe juttatták a ninja filmeket. Ott tartunk, hogy egyes ruhákhoz már ajándék maszkot adnak, ami passzol a ruhához. A buszon láttam, hogy piros blúzhoz piros volt a maszk is, fehér inghez fehér a maszk is. Az én egyszer használatos kék maszkom sem rítt ki a tömegből, mert azért a szegényebbek azt viselték.

Olyan, mintha egy új ruhadarab született volna, amit rendszeresen viselünk, akár egy fehérneműt.

Kötelező… tudjuk, hogy nem ér semmit a vírus ellen, mégis kötelező eltakarni az arcunkat.

Visszafelé kipróbáltam az emeletes vonatot. Szuper is volt, ami meglepő, hogy a 4 vagonos kisvonaton 3 jegykezelő ment el mellettem és egy biztonsági őr 15 percen belül. Ezen nem igen fognak bliccelni, az biztos. Igaz 160-nal nem ment, amit láttam kiírva, volt, hogy elérte a 100-at... kényelmes, különleges... :)😀😎😉

 

Egyre jobban az látszik, hogy a 21. században már nem működik sok minden, amit korábban tanultunk, alkalmaztunk. Ez az év ezt jól megmutatja, hogy ha valakinek nincsenek készségei, képességei, az nehezebben alkalmazkodik az új helyzetekhez. A vonaton ülve az alábbiak jutottak eszembe:

 

Mi az, ami miatt egyre gyakrabban kell alkalmazkodnunk:

• -          a tudomány, a technika, technológia fejlődése, újabb és újabb kütyük, gépek, eszközök jönnek, amiket meg kell tanulni kezelni, hogy lépést tudjunk tartani a fejlődéssel.
• -          a globalizáció
• -          s ezek által a munkaerőpiac is változik
• -          váratlan helyzetek, mint pl. a természeti katasztrófák, a mesterségen keltett helyzetek.
• -          nincs már olyan, hogy az ember egy munkahelyen tölti ki a munkaidejét, s onnan megy nyugdíjba, többször is váltani kell
• -          nem elég csak egyetlen dologhoz érteni, meg kell tanulni, hogy több területen is feltaláljuk magunkat.
• -          meg kell érteni, és el kell fogadni, hogy már semmit sem lehet ugyanúgy csinálni, ahogy megszoktuk, vagy szeretnénk.
• -          megváltoztak az emberi kapcsolatok is, a viselkedés, az emberi morál, és a korábban fontos tulajdonságok ma már sokszor hátránynak számítanak.

 S mit kell fejleszteni magunkban, hogy lépést tudjunk tartani a változásokkal, hogy változtassunk? Ezek főleg a saját meglátásaim, saját tapasztalataim alapján íródtak, nincs sorrend, nincs kötelezőség, csak úgy vélem, hogy amiken átmentem, s nem tanultam volna meg sok mindent, nem tudom, hol lennék most…

1.     Kell a rugalmasság, legyünk képesek a váltásra, olyan döntések meghozatalára, amit lehet, hogy szívesen halogatnánk, de van, hogy gyorsan kell dönteni.
2.    Kell a gondolkodásunkat is átalakítani, meg kell tanulni szelektálni, rendszerezni és alkalmazni a kapott információkat.
3. Sokszor kell új nézőpontot felvenni, és abból nézve keresni a megoldásokat.
4.  Nagyon fontos a kommunikáció milyensége. Mivel a beszéd és az írás az emberi kapcsolatok fontos alapterülete, meg kell tanulni helyesen alkalmazni, hiszen van, hogy kérünk, elfogadunk, segítséget adunk, vagy épp visszautasítunk, az nem mindegy, hogyan tesszük.
5.  Egészben látni a feladatokat, problémákat és nem elveszni a részletekben. (Életem egyik legnagyobb fejlődése ezen a téren történt, évekkel az ezredforduló után sikerült ezt elérni.)
6.  Mindig legyenek ötleteink, terveink, céljaink, mert ha bármit is sikeresen akarunk véghezvinni, a megoldást mi tudjuk, és nem várhatjuk mástól.
7.  Empátia, érzelmi intelligencia fejlesztése. Ezek tesznek emberré egy embertelen világban. Amikor képesek vagyunk még odafigyelni a másikra, meg tudjuk hallgatni őt, beleképzelni magunkat az ő helyzetébe.
8.   Segíteni tudás és készség. Ha segítünk, azzal áramlások indulnak be az életünkbe. Viszont a segíteni akarásnak is van szélességi vagy mélységi vetülete.
9. Szervezési készség. – én ebben vagyok a legjobb, bármilyen váratlan helyzet adódik, már pillanatok alatt képes vagyok átszervezni mindent.
10.  Együttműködési készség. A társadalom fennmaradásának, fejlődésének alappillére az emberi együttműködés, a közösségek együtt gondolkodása és cselekvése.
11.  Tanulásra, új ismeretek, összefüggések elsajátítására való hajlam. S elfogadása annak, hogy amiket régen tanultunk, mára már nem minden úgy van.
12. Fontos, hogy merjük elmondani a véleményünket, nyilvánosan is tudjunk fellépni, beszélni, tanuljuk meg a kérdezés technikáját. 
13. Többet kell törődni a kapcsolatokkal, mert a mai anyagias világban sajnos nem így van. Sok az egyedül élő, magányos ember, sokan pedig csak az anyagi jólétükre figyelnek, a fogyasztói társadalomnak akarnak megfelelni.
14.  Át kell értékelni dolgokat, s lehet, hogy az értékrendünk sorrendje is változik. Nem biztos, hogy továbbra is az marad az első helyen, amit odatettünk.
15. Konfliktuskezelés és problémamegoldás.
16. Önismeretünk fejlesztése.
17. Végezzünk önkéntes munkát, valami olyant, amiért lelkesedünk.