Az, hogy ez a karantén milyen sokat ártott a világnak az köztudott, s az is, hogy milyen sok embernek tett keresztbe. Kivéve azokat, akik olyan szolgáltatást nyújtottak, amin lehetett ez időben keresni.
Személyemet nagyon mélyen érintette, hiszen egy nagy váltás
(munkahely, lakóhely) után azonnal jött, és mindentől elvágott. Mindig kerestem
a lehetőségeket, de most elakadtam.
Ezért kezdtem tanulni, hogy ez is egy lépés legyen, hogy
kijöjjek ebből a helyzetből. Hasznos is, mert változom, sok mindenben megváltozott
a nézőpontom is.
Mégis a tanulás közben is jönnek olyan mélypontok, amiket
megélek, amikkel szembesülök, amikor úgy érzem, hogy a béka feneke is magasan
van, és ismét fel kell tornázni magam.
Azt hiszem, a sok tanulás, a sokféle megközelítés megerősített sok mindenben, de a számmisztika az, ami nekem a legtöbbet adott, segített, és most ismét ehhez nyúlok.
A 18 éves sorsciklusról már sokat írtam, s tényleg nagyon
ismétli magát a sors, vagyis a sorgörbét figyelve, hasonló események,
lehetőségek jönnek az utamba.
Már foglalkoztam ezzel a témával egy blogsorozatom végén,
2020 februárjában, még a karantén előtt, ezért nem írom le újból.
http://lenabelicosa.blogspot.com/2020/02/az-elveszett-lelek-magara-talal-4.html
De nagyon szembeszökő a dolog. 2002-ben is átéltem ugyanezt,
de átlendültem, és sorsváltoztató döntéseket hoztam. Valójában év elején most
is ezt tettem, de egy szándékos vírus, karantén mizéria megállított. Tényleg
magamba fordultam, és sok mindent átértékeltem. S érzem, hogy itt van már az az
energia, amit meg kellene lovagolnom, de még sem látom, hogy mit is kellene
csinálnom.
Egy megszokott környezetben könnyebben kitaláltam,
feltaláltam magam, most nem érzem. Nincsenek még új barátok, új közösségek,
kapcsolatok körülöttem, s valahogy nem értem, miért.
Egyre inkább érzem, hogy tényleg idős lélek lehetek. Annyi mindent csináltam már ebben a földi életemben, hogy talán ezért is nem tudom, mi lenne az új dolog, amit még ki kellene próbálnom.
Sokféleképpen írtam már ezt magamról. De valóban mindig
kívülálló voltam gyerek korom óta egy kicsit. Tudásom egy része biztos az
iskolarendszernek köszönhető, de vannak, amiket előző életekben gyűjtöttem
össze.
Az tény, hogy a nem őszinte embereket kerülöm, s sajnos
előbb utóbb ráérzek azokra a dolgokra, amiket nem szeretnék a férfiakban.
Az is igaz, hogy engem sosem az anyagi biztonság, a csillogó
életvitel vonzott, még ha akartam is, a sors megtanított arra, hogy engedjem
el. Fontos, hogy annak a valakinek az értékrendje, a világról alkotott
véleménye hasonlít az enyémhez. Nem az anyagi javak felhalmozása izgat, hanem a
lét, az élet értelme. Tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül, de a mai világban
az értékrendek eléggé felborultak.
Azt olvastam nem rég, hogy az idős lelkek vonzzák a
segítségre szoruló lelkeket. Ebben is van valami.
Nálam két kapcsolat volt, ahol az alkohol problémák
domináltak, de nem sikerült megoldani. A házasságomban, ha nem lépek ki, biztos
bele is betegedtem volna.
Ismét kiolvastam néhány könyvet. Legutoljára Dean R. Koontz: A Sötétség szeme c. könyvét. Az író elérte, hogy már a kedvenc íróim között tartom számon. Tavaly fedeztem fel, amikor még Erdőtelken olvastam tőle a 4 részes Jane Hawk sorozatot. Azóta a régebbi könyvei is sorra kerültek.
A Sötétség szeme most azért fontos, mert a karantén idején
keringett az interneten belőle egy részlet, a Wuhan-400 Kínából eredő vírussal
kapcsolatban.
Most, hogy az egész könyvet elolvastam, ez csak egy rövid
epizód.
Az azonban, hogy 1996-ban írta a könyvet, és hogy egy
amerikai kutatóintézetben sok mindennel kísérleteznek, vírusokkal is, az nagyon
is elhihető.
A könyvben csak a végén kerül szóba az egész. Egy
iskoláscsoport túlélő táborba megy a hegyekbe télen. Balesetnek állítják be,
hogy mindenki meghalt. Az izgalmas cselekmény során kiderül, hogy az egyik
gyerek nem halt meg. Az anyja el kezdi keresni.
Egy kínai kutató viszi az amerikai laborba a Wuhan-400
vírust. Az amerikai kutatók foglalkoznak vele. Az egyik kutató felelőtlenül
megfertőződik és kiviszi a vírust. Néhány órán belül meghal, de előtte az egész
kiránduló csoportot megfertőzi. Mindenki meghal 1 gyerek kivételével. Ez a
vírus csak emberekre hat, és mindenkire halálos a könyv szerint. A kisfiú
azonban túlélte, 14x fertőzték újra és túlélte, kísérleteztek vele. Ezek
hatására telekinézisre lesz képes.
Nemrégen olvastam, hogy már az 1960-as években is létezett a Covid. Azóta gondolom manipulálták rendesen…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése