A bizalom mindig is nagyon fontos érték volt a társadalmi és a párkapcsolatokban egyaránt.
Én is sokszor próbáltam ezt felépíteni, de sokszor lett
kudarc, csalódás a vége.
Ahogyan a szeretet, a bizalom is a családi indíttatástól is
függ.
Ha kisgyerekként nem kaptuk meg azt, hogy bízhatunk a
családunk tagjaiban, a környezetünkben, akkor ez egész életre kihathat az
emberi kapcsolatok terén, mely lehet párkapcsolat, üzleti, munkahelyi,
közéleti, társadalmi kapcsolat.
Fontos az önbizalom. Erről már írtam blogot.
http://lenabelicosa.blogger.hu/2019/02/12/az-onbizalom-es-hianya
Amikor felnőttként próbáljuk újra a bizalmat beépíteni az
életünkbe, figyelni kell a határokra. Mit miért teszünk, mennyire engedünk be
valakit az életünkbe.
Sajnos legtöbbször a vágyainkat követjük, amik bizony
kiszínezik a reményeket és bizalmat szavazunk, akkor is, ha belül érezzük, hogy
óvatosnak kellene lenni. De hogyan bízzunk akkor újra valakiben? Milyen
szempontokat kellene megismerni ahhoz, hogy ne csalódjunk újra és újra?
S ha a bizalom ingatag lábakon áll, és érzések (jelek)
jönnek, s még ha próbálunk is megbocsátani, mert a vágyunk azt kéri, abból
ritkán lesz már igazi bizalom. Ezért van az, hogy sosem adtam második esélyt, s
eztán sem fogok.
A bizalom érzelmi biztonság, amikor valakinek kiönthetjük a
szívüket, lerombolhatjuk a falakat, amikor szó szerint azt érezzük, hogy „vele
biztonságban vagyok”. S ezt a másik érezteti is velünk.
A bizalom az, amikor tudom, hogy a másik jó ember, és minden
cselekedete a közös jólétet, boldogulást építi.
A bizalom együtt jár a kommunikációval. Utóbbi segít
megoldani minden feszültséget, amikor mindent meg lehet beszélni, anélkül nem
tud jól működni egyetlen kapcsolat sem.
Mostani világunkban az emberek elveszítették az ősbizalmat,
s a másikba vetett hitet. Most a túlélés lett az életünk, mely tele van
félelemmel, kilátástalansággal.
Sok ember lesz depressziós, hiszen a vírusmizériának
köszönhetően sok mindenről kellett lemondani. Főleg az emberi kapcsolatok
sínylik meg.
Azért volt előnye is, mert magunkba tudtunk nézni,
átértékelni sok mindent.
Ha el tudjuk engedni a múlt fájdalmait, akkor tudunk tovább
lépni, s a MOST-ban lenni. S ez kevés embernek sikerül.
Fel kell ismerni, hogy nem azok az emberek vagyunk, akiknek
tartottunk magunkat. Ez egy nagyon nehéz folyamat, én is épp csak ráléptem erre
az útra, s bár kezdek bizalmat szavazni, még mindig érnek kudarcok.
Igaz, eldöntöttem, hogy nem keresek most párt, mert az
életem teszem rendbe, sajnos rájöttem, hogy ez nem ilyen egyszerű, mert az ember
társas lény, és bennem nagyon nagy az űr, a vágy, hogy megtaláljam az igazi
páromat. S hiába mondom azt, hogy most ezzel nem foglalkozom, meg kellett
tapasztalnom egy újabb kudarc árán, hogy ezt a vágyat nem tehetem teljesen
félre.
Igaz, 8-as személyes évem van, ami arról szól, hogy
megtalálom életem igazi szerelmét, vagy pedig sikeres életem lesz, de a kettő
együtt nem megy. Most elgondolkodtam, ha ilyen erős bennem a vágy egy igazi
párkapcsolatra, akkor miért ne mehetne? Életem során megcáfoltam már sok jóslást,
asztrológiai előrejelzést, mi van, ha még sem kell választanom ebben az évben a
kettő közül, hanem a kettő együtt fog működni?
Szóval a teremtés évében most mégis hiszek és bízom abban,
hogy eljön majd életembe az a valaki, akivel közös jövőt szőhetünk. Nem tudom,
hol van, merre jár, de 2021 a mi évünk lesz.
Most Sweet-es estém volt. Egy jó kis egyveleg, bár nekem még
jó lett volna bele az ACDC és a The Sixteens
https://www.youtube.com/watch?v=JwOVua9IEd0
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése