2021. január 31., vasárnap

Mitisír a hogyishívják?

 A címnek nincs köze a kabaréhoz, csupán már 2 hete leírtam, mint címet, hogy majd jön hozzá valami ihlet. Mint a régi időkben, hogy leírtam a címet, és hosszú blogot voltam képes írni hozzá.


Többször is nekiültem, hogy írok, és nem jött semmi. Lehet, hogy az írás időszaka véget ért nálam.

S nemcsak az írás, hanem az a késztetés is megszűnt, hogy a FB-on megosszak dolgokat. Szép lassan eltűnök sok ember szeme elől. Eljön az az idő is, amikor már nem érdekel senkit az életem, sem az, amiket írok.

Vagyis nem fontos már, hogy mit is ír az a valaki, s már azt sem tudják majd, hogy hogyishívják.

S ez már nekem sem fontos. Nem érdekel már hányan olvassák, s hogy érdekel-e még valakit, amit írok. Ez bizony kemény lecke volt.

Amikor több mint 100 országból olvastak rendszeresen, amikor Ibizán éltem, az nagy erőt adott, most már más világ lett. 

A szlogenem szerint semmi sem történik véletlenül.

2021 nekem tényleg egy új év több szempontból is.

  •           Sok mindent és sok embert engedek még el jelen életem múltjából, valamint örökölt és karmikus terheket
  •           ismét egy új munkába kezdek, valami olyant, amiben az elkövetkező 7 évben élvezettel végzek majd. Igaz, még nem tudom, mi lesz az, de tudom, hogy ez is fontos tapasztalatokat ad majd.
  •           Igyekszem a 2003-as évben történtekből erőt meríteni. A közben eltelt 18 évben annyi mindent megéltem, megtapasztaltam, ami egy átlagembernek 60 év alatt sem sikerül. Hálás vagyok, hogy élek, hogy megélhettem a jókat, a rosszakat egyaránt. Mert nincs egyik a másik nélkül a dualitás korában.
  •           2003 januárban elváltam, és eldöntöttem, hogy írni fogok egy szociográfiát, és hogy végig csinálom a főiskolát. Felkértek a Heves Megyei Hírlap tudósítójának, és akármibe fogtam, minden sikerült. 2003-2012 között szinte minden álmom teljesült. Azóta újabbakat álmodtam, új célokat tűztem ki.

Biztos vannak még, akik olvassák az írásaimat, de már nincs meg az az érdeklődés, ami 2003-2012 között volt. Üzenem azoknak, akik még kíváncsiak az írásaimra, hogy néha még írok majd, de ez már nem lesz rendszeres. Ha csak nem kerül nálam az írás olyan szintre, mint 18 éve.

Rendeltem az első két könyvemből, mert hirtelen érdeklődés lett rájuk. Pénteken érkeztek meg, s olyan jó érzés volt kézbe venni. Bele-bele olvasgattam, s elkapott azaz érzés, hogy el sem akartam hinni, hogy azokat énírtam. Néhány ember hamarosan kézbe veszi őket… vajon milyen érzés lesz nekik? Hmm. Már ez sem fontos. 

Lehet, hogy nem írok már több könyvet. Viszont örömmel tölt el, és hálás vagyok, hogy képes voltam több műfajban is kipróbálni magam.

Életem nagy részében mindig másoknak akartam megfelelni. Most már magamnak akarok.

Hinni kell az álmokban, és sosem feladni. Ma is ezt vallom. Légy az, aki vagy! Ezen dolgozom.

http://lenabelicosa.blogspot.com/2020/06/legy-az-aki-vagy.html

Hamarosan vége a januárnak, a legnegatívabb hónapnak, és én ismét kezdtem új dolgokba januárban, mint minden évben… a nagy újrakezdéseim hónapjában.

Tavaly februárban egy többrészes blogsorozatom egyik részében már számbavettem a nagy januári döntéseimet.

http://lenabelicosa.blogspot.com/2020/02/az-elveszett-lelek-magara-talal-3.html

Ma zárul 2021. január hónapja, és most is hoztam döntéseket... 




Nincsenek megjegyzések:

KIEMELT BEJEGYZÉS

A világ tényleg annyi, amennyit látunk belőle? - 'SEMMI SEM TÖRTÉNIK VÉLETLENÜL!'

A világ tényleg annyi, amennyit látunk belőle? - 'SEMMI SEM TÖRTÉNIK VÉLETLENÜL!'

Népszerű bejegyzések