Az elveszett lélek magára talál 3.

Kicsit megkésve a 3. rész, de mentségemre legyen mondva, felújítás, költözés, új munkahelyen kezdés mellett, kész csoda, hogy ma még írni is tudtam. 

Pedig szombaton mentem Parádra, sokat elintéztem, még autót is mosattam..., vasárnap meg már jöttem is vissza Fótra, és Parádon főztem az ebédet, mert itt még mindig dobozokból pakolunk... :) Teszteltem az új felhajtót Fót felől az M3-ra. Igaz GPS-sel mentem át Fóton, de alakulok. Már vagy 5 úton is jöttem eddig Dunakeszi felől. :)

Az alábbi mandalát nekem készítették, szó szerint rám lett kódolva még 2018 őszén. Kiszíneztem, és a hozzá írt kis versike pedig belülről jött... 

1.      .... Nem csoda hát, hogy az első férfihez hozzámentem, aki megkért. Menekülés volt, egy még rosszabba.
Az, hogy sok rossz döntést hoztam életem során, már nem lehet visszacsinálni. S vagyunk így ezzel sokan. Mindenkinek megvan a személyes története, így nekem is, s általában minden sors egyedi, de biztos, hogy amiket én megéltem, azok egy része másoknál is előfordult.

      9. ÖSSZEGZŐ GONDOLATOK, AMIK MÁS ÍRÁSOKAT OLVASVA, ILLETVE BELÜLRŐL JÖVŐ INFORMÁCIÓK SEGÍTSÉGÉVEL ÁLLTAK BENNEM ÖSSZE. 

Nem jártam pszichológusnál, de az, hogy ilyen szintre sikerült leásnom életeimbe, illetve az előző generációs örökölt sorsmintáimba, az az önismeretnek köszönhető, melynek 1994-ben léptem az útjára.

Akkor a 34. évemet tapostam. 1960-ban születtem. Most a 60. évemet taposom. Közben eltelt 26 év. Anyun 26 éves volt, amikor megszülettem. 60 éves volt, amikor én 34. A halálával sok minden beindult körülöttem. Részben egy negatív energia is elhagyott, s bár nagyon hiányzik még mindig, annak ellenére, hogy a külvilág felé mindig kedves és segítőkész volt, de engem nem tudott elfogadni, szeretni.

2020 egy olyan év, amikor tudom, hogy sok minden megváltozik az életemben.
2020 januárjában ismét számos döntést hoztam már meg, ahogy korábban is januárban. Néhány nagyobb horderejű döntésem függetlenül attól, hogy jó volt, vagy rossz, én mindig úgy éltem meg, hogy az adott helyzetben a legjobbat döntöttem
1981. január – akkor volt az esküvőm.

1999. január – döntés, hogy főiskolára megyek-
2001. január – újra megpróbáltam a főiskolát és sikerült.

2003. január – akkor váltam el
2008. január – ekkor vettem fel a svájci frankos hitelt, s ekkor készült el a Menni vagy Maradni c. könyvem teljes kézirata, s döntöttem úgy, kiadom életem első könyvét.
2009. január – ekkor költöztem Ibiza szigetére

2015. január – hagytam, hogy kihúzzák az összes felső fogam, és felül protézisem legyen

2016 január – munkanélküli lettem, és elfogadtam, hogy sok olyan munkát kell még megismernem, végeznem, amit korábban nem

2018. január – még pályáztam egy ügy érdekében, amit meg is nyertem

2019. január – ismét munkanélküliként elfogadtam sok mindent, és megcsináltam a jobb agyféltekés tanfolyamot.

2020. január – döntés arról, hogy elköltözöm Parádról, Heves megyéből. Munkát kerestem Pest megyében, s találtam, s ott lakok albérletben együtt majd a lányommal és a két unokámmal februártól, Részben segítek nekik, de magamat is megvalósítom, s meg kell tanulnom, tapasztalnom a városi életet is. (ezt a döntést talán már 2019 januárjában kellett volna meghozni, de most sem késő.) Február 1-től már egy városban dolgozom és egy másik városban lakom albérletben.
Felmondtam egy biztos munkahelyen, mert felismertem azt, hogy nem ott van a helyem. Licitálás alatt van a bodonyi házam, amit már mindenképp elveszítek. Most vitettem el onnan a bútorokat, s láttam, hogy előttem aprítottak fel néhányat, hogy felférjen a kocsira. Ez olyan érzés volt, mint mikor valamihez nagyon ragaszkodik az ember, s nehéz elengedni, fájt a szívem, rossz volt látni, megélni, de így tudtam elengedni a múltat. Ugyanígy szabadultam anyum házából is néhány bútordarabtól. S elhatároztam, hogy ha a bodonyi ház elveszik, a most már fiam nevén lévő parádi házat felújítom, még ha kis lépésekben is, hogy legyen mindenkinek egy biztos pontja. Egy helyiségben már végzett a kőműves, s kész a külső szigetelés is. Anno azért kötöttem a Fundamentát, hogy abból fizetem ki a svájci frankos hitelt. Csak közben bárlistás lettem, így nem adták hozzá a hitelt. Az új törvények szerint pedig megszűnt az állami támogatás rajta, így hosszabbítani sem tudtam. Októberben lejárt, és azt a kevés megtakarítást csak ingatlanra költhettem. Így ez a munka is januárban zajlik, mivel február közepéig el kell számolnom.  Nekem már nem lesz a nevemen sosem ingatlan, nem is vágyom rá. Most megtapasztalom milyen albérletben és városban élni, ráadásul három generáció együtt. Ez is az életfeladatom része. Mivel könnyen találtam munkát, ez is jel, s az is, hogy már albérlet is van. El kell innen mennem. Ahogyan kijutottam az USA-ba, ahogyan éltem Spanyolországban, akkor is támogattak felülről. Igaz, mindig szegény voltam, mégis sok olyan dolgot megéltem, amit az emberek nagy többsége sosem fog. S ehhez az önismerettanulásom folytán lett bátorságom, kitartásom, kíváncsiságom, megtapasztalni vágyásom is.

Mióta az internet lehetőséget adott arra, hogy megosszuk életünk eseményeit, azóta magaménak vallom Karinthy híres mondását.

„Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.”

S ezzel éltem is mind a blogjaimban, mind a könyveimben, mind fórumokban, mind a közösségi oldalakon. S azt is tudom, hogy ha nem írtam volna ki magamból sok mindent, pszichésen bizony sokkal rosszabb állapotban lennék

Bizony fel kell vállalni életünk eseményeit, hogy ne okozzunk magunknak és másoknak még több lelki problémát.

Biztos vagyok benne, hogy amiket én leírtam, másokkal is előfordulhatott valamelyik része.

3         10.  Az Én születése

 Az, hogy milyen családból jövünk, mindenkinek meghatározó. Hiszen ott a MI a fontos. A családban éljük, látjuk a viselkedési formákat, tehát igaz az, hogy aki nem szerető családban cseperedik fel, az sajnos nem ismeri a szeretet kapását, s adását sem.

Ha kérdéses az elfogadás, feltétele van a szeretetnek, az önbecsülésünk is sérül.

Akik ilyen környezetből jönnek önbizalomhiánnyal, állandó szeretetéhséggel küzdenek. S az életük más és más irányt is vehet. Van, aki rossz útra téved, van, aki megalkuszik, és szenved, s úgy érzi, hogy az ő élete nem sokat ér. S vannak, akik próbálnak ezen változtatni.

Az ÉN megjelenik életünkben, mai világunkban pedig még inkább. A családok zöme felbomlik, még ha jól is indul. A gyerekek sérülnek.

Az ÉN fontossági sorrendje a saját szükségleteivel, vágyaival kezdődik, s ez egyre erősödhet. Sokan élünk egyszemélyes csoportban, és magunk keressük a megoldásokat sokszor azokra a problémákra is, amelyekre csak emberi kapcsolatokban találhatunk megoldást, család és párkapcsolat.

Sokszor feszegettem azt a témát, hogy mennyire határozza meg a környezet, ahová születünk az életünket. Bizony nagyon. Azt is tudom, és én hiszek abban, hogy mi magunk választjuk azt a környezetet, ahol fejlődnünk kell.

A mostani önismeretem szintjén, s ahogyan kezdem helyre rakni életem mozaik darabkáit, nem könnyű a helyzetem még most sem. Az biztos, hogy sokat fejlődtem, sok karmát és örökölt sorsot letudtam, az élet azonban mégis minden nap hoz valami olyant, amire nem számítok, vagy szeretném elkerülni.

Sokat kísérleteztem a meditációval. Még most sem megy, pedig már 18 éve gyakorlom. Az erős Ego, az állandó gondolatok cikázása nem enged abba az állapotba kerülni, hogy mélyebben kapcsolatba tudjak kerülni a tudattalannal, a bennem élő lélekkel. 1994-től az álmaimon keresztül zajlott ez a kommunikáció, de az utóbbi években már ez nem működik. Voltak, vannak látomások, megérzések, s néha határozottan érzem és tudom egy jelnek, információnak a fontosságát, még is nehéz az élet, ezt érzem.

Igaz, hogy tényleg ÉN vagyok mindenre, hiszen egész életemben azt tapasztaltam, hogy csak magamra számíthatok.

   

11. 2020 lehetőségei

2020 van, amit a Felemelkedés évének tituláltak, de ez volt 2012 is. Olvasható az egyik blogomban róla.

http://lenabelicosa.blogger.hu/2012/01/02/2012-a-felemelkedes-eve

2020. január 25-én kezdődött a Patkány éve. Én is Patkány vagyok a kínai asztrológia szerint.

https://filantropikum.com/kinai-horoszkop-2020-a-fem-patkany-eve-az-ujrakezdesek-ideje/ Ez most jót ígér.

2020-ból 11 hónap a 7-es személyes évemre esik, ami 2019. november 29-én indult. 9 éve volt hasonló. Egy blogbejegyzésem 2011-ből, amikor a 7-es év vége felé írtam.

http://lenabelicosa.blogger.hu/2011/11/14/2011-szamomra-a-probatetelek-kihivasok-kisertesek-eve,

meglátjuk, hogy ezt a személyes évet a Patkány éve mennyiben fogja korrigálni.

Azt érzem, hogy sok minden fog történni 2020-ban az életemben, már most annyi változást generáltam januárban, ami átlagon felüli. Felmondás a munkahelyen, új munkahely, új lakóhely, költözés, házfelújítás és a saját házam elveszítése…

Az biztos, hogy számos lehetőség adódik, amivel majd élni kell, de próbatételeket sem úszom meg.

A hullámvasút, amin ülünk, a hol lent és a hol fent azt üzeni, hogy a nehézségek leküzdhetők, remény mindig van, a padlóról fel lehet állni, amit már sokszor bizonyítottam. Kell, hogy ez az év jót hozzon végre.

Minden ember életében eljön az a pillanat, hogy meg akarjuk tudni, miért alakult a sorsunk úgy, ahogy, miért hoztunk olyan döntéseket, amilyeneket. Mennyiben volt előre megírva a történetünk, s volt-e lehetőség arra a bizonyos szabad akaratra.

Lehet, hogy még folytatom majd... 

Bon Joviról most váltok a U2-ra és Bonóra...