Elkerülni a kelepcéket...

A spirituális úton lévők, keresők is tévedhetnek tévútra, eshetnek kelepcébe.

27 éve járok ezen az úton és magam is megtapasztaltam ezeket.

Mostanában nagyon sok információ, tapasztalat birtokába jutottam. Azt érzem, hogy le kell állnom az olvasásukkal, mert zsong a fejem, vagy valami könnyebbet kell olvasnom, vagy megnézni filmeket.

 

Azt gondolom, hogy feldolgozok néhány felismerést, bölcsességet, amiket a könyvek hoztak elő belőlem, és ezt a saját tapasztalataimmal egészítem ki, ez már valahol a blogom védjegye is. Több könyvre is utaltam, hiszen azok voltak a források. A most olvasott Deepak Copra: Titkok könyve c. kötete is írásra inspirált.

Elég nehéz elfogadni, hogy hiába tanultam annyit, voltak, s még vannak rossz beidegződéseim. És hiába tettem a dolgomat azok alapján, amiket jónak hittem, ma már ezt másképp látom, másképp értékelem.

 Mik ezek a kelepcék?

1 Tudni, hová tartasz
2. Küszködni, hogy eljuss oda
3. Másvalaki térképét használni
4. Önmagad fejlesztésén munkálkodni
5. Időbeosztást készíteni
6. Várni a csodát

 Hogyan tudjuk ezeket elkerülni, és hogyan váljunk valódi keresővé?

 -          Nem kell tudni, hogy hová tartunk! A spirituális fejlődés spontán dolog. A kicsi és nagy események is váratlanul köszöntenek be. Nem lehet rá felkészülni. Az ébredés nem terv szerint történik. Sokszor írtam azt, hogy helyére került egy-egy mozaikdarab. A teljes képet még most sem látom, de ha helyére kerül egy-egy darabka, előrébb jutottam a spirituális fejlődés, megértések terén.

-          Nem kell küszködni, hogy eljussunk oda, ahová szeretnénk! Nem fizetésért tesszük a dolgunkat, hanem új emberré alakulunk. A spirituális fejlődés is olyan, mint egy gyermek fejlődése, azonban ezt nem élettanilag kell nézni, hanem a tudatosság szintjén. 

-          Ne másvalaki térképét használjuk! A spirituális fejlődésnek több útja is van, mindenkinek másik jön be. Ha elhatározzuk, hogy mi egy más által alkalmazott térképet fogunk követni, pl. amit évezredekkel ezelőtt Indiában rajzoltak meg a legnagyobb spirituális hagyományokhoz tartozó tiszteletre méltó bölcsek, amit jónak ítélünk meg, ám nem biztos, hogy mégis ezt kell követni. Rögzültté válhat a látásmódunk. Össze lehet szedni a tanításokat, de nyitottnak kell maradni a bensőnkben lejátszódó változásokra is. Mondok egy példát: mivel még mindig nem megy igazán a meditálás, különböző gyakorlatokat kezdtem végezni. Vannak, amikre elég nehezen veszem rá magam. Azt gondoltam, hogy lustaság ez a részemről. S csinálom is napi szinten, de hogy órákon át, vagy néha csak fél órán át csináljam, az ellen a belsőm is tiltakozik. Pedig biztos, hogy nagyon sok embernél ez működik, ezáltal tudtak fejlődni. Nekem is meg kell találni a saját gyakorlatomat.

-          Ne változtassuk mindezt önfejlesztő tervezetté! Az önfejlesztés létező dolog. Az emberek nagy része leragad egy rossz helyzetben, és onnan meg lehet tanulni kijönni. Pl. a bizonytalanságból, magányból. Ha azonban el akarjuk érni a megvilágosodást, akkor a keresés nem ér véget. Ha sikerül a tudatosságunkat kiterjeszteni, azt érezhetjük, hogy fejlődtünk, ám szembe kell nézni az utunkon szembejövő számos akadállyal, kihívással. Le kell dönteni a korlátokat. Azok azonban, akik áldozatnak érzik magukat, ezek a korlátok nagyon merevek, s ezáltal a spirituális fejlődés is nagyon lelassul.

-          Ne készítsünk magunknak időbeosztást! Ne tervezzük el, pl. hogy adunk 5-10 évet annak, hogy eredményt érjünk el a spirituális fejlődésünk terén. Nagyon sokan hagyják abba, térnek le a spirituális fejlődés útjáról, mert azt érzik, hogy nem értek el eredményeket. Ebbe a hibába én is beleestem. Teljesen letértem erről az útról, pedig voltak eredményeim, s az utóbbi években tértem vissza. A csalódást úgy lehet legjobban elkerülni, ha nem tűzünk ki semmilyen határidőt. Sajnos a motiváció csökkenhet. A motivációhoz kell a fegyelem is, hogy ne hagyjuk abba, amit épp csinálunk, legyen az valamilyen tanfolyam, vagy ösztönző szövegek olvasása, stb. Ha nem látjuk a jövőképünket minden nap, könnyen lehet mellékvágányra menni. Sajnos én is mentem mellékvágányra többször is. Hogyan lehet elkerülni, hogy mellékvágányra menjünk: lehet egy személyes tanítóval, társsal, vitacsoporttal, rendszeres önvizsgálattal, naplóírással.

-          Ne várjunk a csodára! A csodát lehet többféleképpen deffiniálni. Én személy szerint hiszek benne, hiszen már számos „csodát” megéltem. Istenre kell hagyni minden tennivalót. A csoda elkülöníti a természetfeletti világot a miénktől. Gondoltam valamire, éreztem, hogy milyen lenne, és hittem, elvártam, hogy teljesül. Minden ellenére, főleg mások véleménye, hogy ez nem sikerülhet, stb. S mégis véghezvittem. A csodák maguktól nem teljesülnek, nekünk is tenni kell érte, és ezeket már többször is leírtam.

Teremtőerővel bírnak a gondolatok, az érzések, a cselekedetek, vágyak, a hit, a várakozás, hogy meg is kapjuk, a létezésünk során lévő ráébredések, érzékelések.

Például: érzés = érzem, hogy valami van az égbolton túl, vagy a tükör mögött, gondolat = rá kell jönnöm, ki is vagyok valójában, cselekedet = felhagytam az irányítással, s amire vágytam, egyszerűen jönnek az életembe, létezés = ráébredek, hogy életemnek célja van, hogy számítok; érzékelem, hogy nincsenek véletlenek, az események finom mintázatokat alkotnak.

https://www.youtube.com/watch?v=rWFygRQM140