Az út folytatódik

 

Mit is lehetne írni január elsején? Az utunk megy tovább azon az úton, amelyen épp tartunk valahol.

Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, ha elhatározok valamit, akkor azt igyekszem megvalósítani.

2022-ben is számos dolgot elhagytam az életemből úgy is, hogy nem volt fogadalmam.

 

Milyen is az az út, amin haladunk?

Ez személyenként változó. S ezt még nehezítik a világban zajló dolgok is. Én már edzett vagyok, hiszen sokszor voltam padlón, és mindig felálltam. Amikor életem eseményeit megosztom, vagy egy-egy könyvet feldolgozok a posztjaimban, úgy gondoltam, másnak is hasznos lehet. Volt is, amikor még nem írtunk ilyen sokan, és nem változott meg az információs világ. Amikor még elolvastak egy hosszabb lélegzetű írást is, több ezer olvasóm volt. Ma már rövid videók, fotók, amikre időt szánnak az emberek. Talán ez is közrejátszott abban, hogy 2015-től felhagytam az írással, vagyis teljesen sosem hagytam abba, de az intenzitása csökkent, s a lelkesedés eltűnt belőlem.

Ma is úgy ültem le írni, hogy nem tudom, mit írok, de már érzem, hogy az írás az igazi téma.

2022 év elején még sokat írtam, azt hittem, hogy végre visszajön az életembe, hogy újra intenzíven írok blogot. Aztán abbamaradt márciusban. Eltűnt a késztetés, nem volt ihlet, nem volt igényem sem rá. Mi történt? Ezt ma sem tudom. Az biztos, hogy fél évig egy újabb leendő könyvemet szerkesztettem, majd megjelent egy 10 éve íródott regényem. S olyan blokk jött, hogy nem csak írni nem voltam képes, de még olvasni sem.

Beregisztráltam új írócsoportokba, bízva abban, hogy majd visszalendülök a megszokott grafomános énembe. Ha lassan is, de repedezik az a burok, ami elszigetelt valamiért.

Hálás vagyok az írótesók csoportnak, a megismert írótesóknak. Mert az ő könyveiket elolvastam, és hazait, kortárs magyar íróktól olvastam több műfajban is. A program továbbfolytatódik. Egymást marketingeljük. Igaz, nekem még nem volt rendelésem ezekből. de tanulok. és csodás magyar embereket ismerek meg. Többségük a gyerekem lehetne, de mégis tanulunk egymástól.

Az utolsó munkanapomon nagyot gondoltam és kivettem 8 könyvet a könyvtárból s azt mondtam, hogy ameddig nem dolgozom, kiolvasom. Ma végeztem az ötödik könyvvel. Igaz, ezek most nem kemény spirituális könyvek. Egy kis romantika, egy kis thiller, egy kis fantasy, egy kis mágikus realizmus. A szemem és a két karom, kezem már érzi, de megérte, mert most üvölt a zene, táncolok és írok. Végre. Sikerült az év első napján egy kis szintet emelnem. S nagy szükségem volt az egyedüllétre is. Amikor elment a családom, 3 nap sokat olvastam.

Közben nyomdakész állapotba került az az antológia is, amit szerkesztettem. 23-án éjjel végig mentünk a kiadóval az egész könyvön. Javítás a tördelésnél, aztán újabb korrektúra 29-én éjjel. De két ünnep között nyomdakész lett. Ez is sokat dobott a hangulatomon. Ez már a második antológia, amit szerkesztek. az első 2012-ben jelent meg.  Jó érzés, amikor összeáll a forma, a benne lévő szerzők művei, önéletrajzai, a sok grafika, és igaz, sokszor kellett újra átnézni, de élveztem!

Most nem fogadalom, de igyekszem havonta legalább 1-2 blogot írni, s így visszatérni az íráshoz. Megyek az utamon. Nem nézek vissza.

Kívánom minden olvasómnak, hogy menjen azon az úton, amin jár, és ne nézzen vissza!

Egészségben, szeretetben, bőségben, örömökben gazdag boldog új esztendőt kívánok mindenkinek!