Sokáig
nem voltam kész a nagymamiságra, mostanában viszont teljesen másként
érzek. A képen Luca unokám a lányom ölében, amikor a skypon néztük
egymást, a webkamerával készítettem a képet. :)
A gyerekek nagyon nehezen döntötték el, mi legyen a baba neve, számos nevet néztem meg számmisztikával, végül is a születés előtti napokban jutottak egyezségre, és így lett Luca. A héten a lányom küldött néhány anyagot, amit a neten talált ezzel a névvel kapcsolatban. A Lúcia régi magyar formája, és azt is jelenti, hogy virradatkor, hajnalhasadáskor született. Valóban akkor született. Ehhez a névhez azonban sok babona, legenda is köthető. Ezt most nem idézem be, de itt elolvasható.
Én
a spanyolból indultam ki, a Lucía a fény szóból ered, és valóban a
fényhozót is jelent. Itt elég gyakori név. A teljes neve névszáma a 8.
azonos a felvett nevemmel a Lena Belicosával. De most nem is erről
akarok igazán írni, hanem arról, milyen jó érzés, amikor képen látom,
vagy a laptop képernyőjén, akár videón, akár a skypon. Még nagyon pici,
hogy ez a kevés alkalom nyomot hagyjon benne, de remélem, hogy ha élőben
is láthatom, meg fog majd ismerni. Naptár szerint szeptember 7-én lesz
féléves, de ha a napokat, heteket nézem, akkor tegnap volt, azaz szerdán
volt 24 hetes.
Elővettem két régi képet, amin az én gyerekeim vannak ilyen idősen.
Ez a lányom, Luca anyja. Sajnos a kép minősége nem az igazi, de azért kivehető a hasonlóság is.
Itt pedig Luca nevet... Ez is skypos kép...
Olyan
érzések járnak át, mikor látom, hallom, hogy azt nem is tudom leírni.
Már nem írok verseket, de remélem hogy még az unokáimról fogok
valamikor...
S
a fiamról is egy kép, amikor szintén féléves volt, ugyanabban a
tipegőben, szándékosan tettem el és fotóztam le ugyanannyi idősen és
ugyanabban a ruhában.
S
nem rég tudtam meg a hírt, hogy ismét nagymami leszek, mert náluk is
baba lesz, várhatóan 2013. február végén. Könny szökik a szemembe, ha
elgondolom hogy a kis-nagy fiam is apuka lesz. Ő sajnos nem ismerte meg,
milyen egy jó apa mellett felnőni, nem volt, aki mellett megtanulhatott
volna sok mindent, de abban maximális biztos vagyok, hogy csodálatos
apa lesz majd. Csak meg kell nézni itt, ahogyan szeretettel néz a kis
unokahugára.
Véget ér egy korszak, sőt már véget is ért, nem csak az aranykornak lesz vége, hanem nálam is egy új korszak jön, azon kívül, hogy spirituális korszakba lépek, az unokák azok, amelyek majd nagyon fontosak lesznek a számomra.
Sajnos a blog nekem sem működik tökéletesen, nem bírom az összes szöveget azonosra kijelölni, vagy hogy mindegyik színes legyen. A statisztika sem indul el, stb. Viszont örülök, hogy itt kezdtem blogot még is, mert tetszik ez az oldal, amit itt ki tudtam alakítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése