Csapzottan
ébredt, fekete bőrén gyöngyözött az izzadtság, szeme virított a
sötétben, melyen hamarosan apró vérerecskék képződtek...
Már
három éjszaka álmodtam egy fekete férfiról, s nem tudom mi az üzenete.
Lehet, hogy valamelyik előző életemben az voltam, ez rendben is van,
elfogadom, de miért ismétlődik és miért botlok lépten-nyomon beléjük?
Ma is
lementem úszni. Kivételesen nagyon tiszta volt ma a víz, s a halak ott
úszkáltak a lábam között, eddig még nem láttam egyet sem. Ma már ötször
sikerült átúsznom az öblöt, igaz, néha meg kellett állni, mert néhány
gumimatracost, vagy csak beszélgetőket kellett kikerülni, de ez már
haladás, ahhoz képest, hogy 6 hete még csak 10-15 métert úsztam, igaz,
azt a távot kb. 7-8 szor. Az öböl kb. háromszor annyi lehet, bár lehet,
hogy több, mert nehéz megsaccolni.
Szóval nem
volt elég, hogy három egymást követő éjszaka bukkant fel egy sötétbőrű
idegen az álmaimban, hamarosan a strandon is láttam néhányat. Szinten
mindenhol megfordulnak napszemüveget áruló feketék, gondolom mást is
árulnak. Utána jött egy másik, és azt kérdezte, hogy akarok-e masszázst.
Mikor hazaindultam, a lábmosónál is két fekete férfi állt. Mikor az
utcán jártam már, szembe jött egy és angolul kért útbaigazítást, hogyan
jut a Playa Figueretesre. No én spanyolul válaszoltam neki, hogy a
harmadik utca jobbra és már ott is van, megértette, épp onnan jöttem. A
zebránál is fekete férfival várakoztunk. Kék farmer volt rajta, kék
vászoncíipő és rózsaszín rövidujjú ing, melynek a hátán himzés volt, egy
hatalmas szívből indultak a virágformák. Nem lepődök meg én már semmin,
hiszen megfigyeltem, hogy a szigeten sok férfi szeret rózsaszínben
járni, még akkor is, ha a legtöbb férfi fel nem venne olyant.
Szóval ha
az álmokra hallgatok és a jelekre figyelek, akkor ennek is oka van. Még
nem tudom, hogy mi, lehet, hogy csak annyi, hogy írnom kell egy
történetet egy fekete férfiról, aki talán valamikor én lehettem, talán
bele kell bújnom egynek a bőrébe, mégha azt irodalmi úton teszem is meg.
Már vannak a fejemben epizódok, de még nem állt össze, hogy novella
vagy több legyen, meglátjuk...
Mostanában
nincs kedvem írni, szünetet tartok, de ahogy ezt a blogot most leírtam,
kezdem érezni a kihívást, hogy egy fekete férfi bőrébe bújjak egy
történet kedvéért... Csak ne lenne ilyen meleg, mert míg itt ülök is,
dől rólam a víz. :)
Az éjjel
azt is álmodtam, hogy szédülök, s a legrosszabb az volt, hogy mikor
reggel felébredtem, valóban szédültem. Kemények ezek a hangolási
napok...
Itt még
dúl a hőség egy jó ideig, jövő hónapban talán beindul az önkéntes munka
is, addig minden áll a szigeten... Sokan el is mennek innen, az
idegenforgalom meg tarol... Ma a strandon kevés spanyol szót hallottam,
ami meglepő, hogy milyen sok a román. Többségük turista, mert még elég
fehérek. Az öböltől nem messze van egy román étterem. Persze
Transilvániának van feltüntetve, de biztos nem beszél senki sem
magyarul. A román boltokra is ezt írják ki, mert ha Rumanat írnának ki,
nem igen mennének be... A baj az, hogy mi tudjuk, hogy Erdély magyar
volt és magyar most is, de mindenhol románnak tüntetik fel. Milyen jó
lenne, ha lenne egy magyar étterem is a szigeten. Az ötlet már régóta
megvan, csakhát pénz nincs hozzá...
Amikor a
meleg a sötét szobába száműz bennünket, és filmeket nézünk, a hőség
ellenére többet nevettem egy hét alatt, mint előtte hosszú hónapok
alatt. Meg is jegyeztem, hogy Zolinak humoristának kellett volna mennie.
Most döbbentem rá, hogy valójában hiányzott a humor az életemből.
Legtöbbször nem értettem a viccet sem, nem mintha most humorosabb
lennék, de az sokat jelent, hogy jókat tudtam nevetni....
Szeret asszociálni, és néha olyan dolgokat mond, hogy már csak ránézek és nevetek...
Általában egy filmben, vagy helyzettel kapcsolatosan hangzik el egy szó és ő már is kiforgatja. Erre most néhány példa:
Krisztofer - korrekt Jézus
"Egy férfit úgy hivtak, hogy Krisztofer, erre mondta Zoli, hogy biztos ő a Kriszto Fer (fair), a korrekt Jézus.
ecset - explorer csevegő program
"Vettek
egy új fajta ecsetet, és P. azt mondta, hogy jó ez az ecset. Erre Zoli
azt mondta neki, hogy számítógépfüggő vagy. Ő kérdezte, hogy miért? Mert
festés közben is az explorer csevegő programot használod. E-CSET.
(E-CHAT)"
"Zoli
kérdezte tőlem, hogy kérek-e boros kólát. Azt mondtam neki, hogy csak
magában kérem. Erre mikor kérdeztem, hogy nem hoztál nekem Sangriát, azt
mondta, hogy én azt mondtam, hogy 'magába', s ezért ő megitta maga,
vagyis a hasára ütött, és azt mondta, hogy már itt van bent." :)
3 megjegyzés:
Nagyon összetetten érzékletes az írási tehetséged, ez a második bejegyzésed amit elovastam a profilodra azért ránézek, hogy van-e után.. . A könyvtárosság magyarázat lehet, de a tömegmegvezetés eszköze kitűnőbb ebből az írásból, hogy van tehetséged hozzá, bár ezek grotex dolgok. Én is villantottam már, hogy érzékletesen is tudok írni és nem csak a matematikailag visszaellenőrzött precizitás jellemez mindösszesen, így ennyit még nem tudok be rossznak, hogy ebben is van tehetséged, de őszintén ha csak manipulátor vagy amit még elhiszek mâsodik olvasatra, hogy NEM, akkor inkább kerülném a ''csevegést''.
Megértném, hogy szakmaiságból tolod az életedet, de úgy már hidegebb lenne az, hogy embernek lássalak, aki végül is sodrodva az árban úszik és blogol, mert úszni akar, mert érzi, hogy ennek van valami haszna is, ennyit tud tenni magáért az árban.
Én hasolóan megfogalmazhatót élek meg és kicsi hibaszázalékot mutat a rádvetíthetősége, de ez is hasonlatosnak látszik veled kapcsolatban, amit meredek, hogy így rád találtam.
Én amúgy ember vagyok, nem mâjszterintelligens robot, már vádoltak meg ezzel az iwiw korâban, de azóta is jellemez egyfajta mechanisztikus szigor, de nem, én sem vagyok robot, szerintem, egy cseppnyi humorral spékelve ezt, hogy az ilyen jellegű filozófiát ennyire ki lehet feszíteni, szerencsére nem sokan értik; meg a humandroid szóvicccemet, ami nem is annyira vicces, most posztban sincs, és én inkább új blogokat írtam és töröltem az elavultakat, túl általánosítva.
Most ilyen lazább kényszerű állapot jellemez, hogy könnyebben befogadjak extrémebb magyarâzatokat, amúgy a társalkodó partnerhez szoktam igazodni, hogy mennyire merjek lazán vakerolni, mennyire ért meg, de most egy leheletnyi kuszaságig mérséklem azt, hogy azt sem tudom, hogy ember vagy-e és komolyabban kellene-e írnom hozzád a szavaimat, de azt tudom, hogy ha jól érzem akkor ez a stílus jelzi, hogy miképp tekints rám úgy, hogy én most épp nem a magam által kedvelt önazonosságot élem meg, de ez sem annyira idegen, csak épp túl baráti hangvêtel. De úgy is nyomod az ezót, ezek abban a gondolatmenetekben nem igazán baj, de ez sok rétű dolog.
Elnézést, hogy nem a kellemesebb helyzetből tehetek blogolâsos ismerkedéses firkálós megjegyzést, de annyira mindegy szokott lenni, hogy mit írok, amikor a szakmaiságot tolják és érdektelen a velem, a kommentelővel való kommunkiáció, hogy nehéz komolyan vennem most, hogy mennyire ciki ez, ha csodaszámba menően vég7l is csak egy emberre leltem, akivel lehet kommunikálni, mert úgy azért elég izê, hogy lazân is tudom írni a szöveget.
Igazából, szerintem most alig akad frapáns lezárás és a tények közlése elég. Majd kiderül, hogy fogunk-e társalogni. Kicsit izgatott vagyok, de nem érdekel különösebben, de azért jó lenne, ha tökre szót értenénk. Minden mas mellékesebb, szót értünk-e és mindketten társalogni akarunk-e egymâssal, most erre várok, hogy ez kiderüljön, hogy te egy válaszképes ember vagy-e.
Tehát, bocs, ha ember vagy és nem kellően jól megy az ilyen idegenszerű ismerkedés az éjszaka elmúltából várva, hogy ha gondolom, hogy alszol még én meg közben unatkozva râjövök, hogy meg se néztem, hogy van-e profilod a komon, és kiválasztva egy második bejegyzést, hogy elolvassak a 'megtapasztalásodért' ilyen fura bejegyzést kell olvasnod, de most épp így alakult a fent is ismertetett helyzetek miatt, egyebek mellett.
Lényegében: Jó reggelt asszony(om)! Az ügyben szeretnék írni önnek, hogy miképp alkalmas a megkeresésem az ön irányába a társalkodási szandék felderitésének az értelmének a meglátásához kérem önt, hogy válaszolási hajlandóságáról tegyen tanubizonyságot.
Üdvözlettel, egy ember.
Kedves Jani,
számomra nem ismeretlen és nem is idegen az írásban való kommunikáció ezen fajtája.
Csak elszoktam tőle, talán tényleg jó lenne ismét jókat beszélgetni valakivel.
Megválaszolnád mit jelent az, hogy a "komon" nézed meg a profilomat, és jobban szereted a komos blogokat?
Én csak 4 éve kapcsolódtam a könyvtári munkához. Az írás nekem nem innen ered. Egy belső késztetés, vagy mi.
Válaszolok, mert élő ember vagyok, még a társkeresőkben sem hagytam soha senkit sem válasz nélkül.
Üdv.
Léna
Most ébredtem, még ébredezem.
Komos: blogger.com, a .com-os verzióján kezdtem blogolni, ami a blogspot.com, a blogger.hu-n is blogoltam és megmaradtam a .com-nál, valahogy így alakult.
Akkor, olvasok tőled, rólad és megjegyzek, észrevételeket írok. Bátran törölheted a megjegyzéseimet, ha úgy gondolod, engem nem zavar, de maradhat is, csak jelzem, hogy nem vagyok különösebben érzékeny erre.
Addig is szép napot!
Megjegyzés küldése