Mint
már jeleztem, tanulom az írást, mint mesterséget egy ideje, és érzem
is, hogy sokat fejlődtem, de mindig találok valamit, ami új dolog és sok
mindent újra gondoltat velem.
Most azt
olvastam, hogy kétféle irodalom létezik, a lírikus és a vizuális. Ennek
jegyében vettem górcső alá az írásaimat. Tudjuk, hogy nagyon szép a
magyar nyelv és milyen sokat lehet kifejezni vele.
Mégis,
mikor az első könyvemet írtam, egyik ismerősöm, aki elsőnek olvasta,
lektorálta, szóvá tette, hogy miért nem használok idegen szavakat. Egyik
helyen, ahová javasolta, be is építettem egyet, és azt a mondatot ma
sem érzem sajátomnak. Nem tartottam már akkor sem jó ötletnek és nem
tartom ma sem, hogy teletűzdeljek egy írást idegen szavakkal. Szerintem
attól nem több egy író, ha nyakra főre olyan kifejezésekkel rakja tele a
művét, amihez szótár kell. Ugyanakkor arra is felfigyeltem, hogy már
nem használok olyan kifejező leírásokat, hogy több mondatban fejtem ki,
hogy mi hogyan néz ki, stb.
Az
irodalom megítélésénél tesznek egy nagy különbséget, hogy valami
szépridalom vagy ponyva. Azt is tudom, hogy egyre kevesebben olvasnak
tényleges szépirodalmat, ahol több magyar szót használnak. Azt olvastam,
hogy egy átlag magyar mindössze 3200 szót használ, a költők, írók,
valamivel többet.
Igazából
olyan műfajok kerültek manapság előtérbe, amik régen még nem voltak
igazán. Mivel én scifin, krimin, kalandregényeken nőttem fel, ezért azt
hiszem, hogy kicsit meghatározó lett, amikor kerestem a saját
stílusomat. Az első könyvem szociográfia volt, ami nagyon feküdt, mert
imádok kutatni, elemezni, megfigyelni, megtapasztalni dolgokat. CSakhogy
ez csak egy szegmenst érdekelt. A második könyvem egy blogregény volt
útleírásokkal, másfél évem története, amikor nagy döntéseket hoztam, s
kitárult előttem a viág, és a saját tapasztalataimon keresztül üzenek
benne másoknak, hogy minden rajtunk múlik, s mivel párkeresésem,
párratalálásom története, ez is egy szegmensnek szólt. Mind a kettő
önéletrajzi ihletésű volt, s keményen meg kellett tapasztalni, hogy ez
némelyeknek tetszett, némelyeket pedig taszított, irigylésre késztetett.
A harmadik könyvemben álmokból írt novellák, szösszenetek és a verseim
kaptak helyet. Valójában mindegyik kísérlet volt, hogy el kezdtem az
írással foglalkozni, s kerestem a helyemet, gyakoroltam, tanultam. S azt
mondtam, hogy ezektől a könyvektől még nem lettem író. A kötetkező két
könyvem regény lett, és igazán nagyon hálás vagyok érte, hogy képes
voltam ilyent is írni, és mintha valami, vagy valaki vezette volna a
kezem, mind a két könyv hasonló stílusú lett, írás közben éreztem,
ahogyan alakul nálam a stílus és formálódik a könyv. Nem igazán ragadtam
bele egy skatulyába sem, ha mégis tennem kellene valahová, akkor azt
mondanám, hogy misztikus kalandregények lettek. Biztos vagyok benne,
hogy sokban az álmaim vezettek ebbe az irányba. A héten néztem meg az
Indiána Jones 4-et, és megállapítottam, hogy az én regényeim is
hasonlók... Valószínűleg olyan filmen megállnák a helyüket.
S az van, hogy képekben látom a könyvet, tehát magam is a vizuális irodalom irányába mentem el.
A lírában
olyan stílus, kifejezések vannak, amiket a ma embere nem nagyon ért meg,
mert számára ismeretlen szavak vannak benne, pedig azok bizony igazi
magyar szavak, s az az anyag, amit olvastam, azt javasolja, hogy minek
is használnának az írók sokkal több szót, mint amiket az olvasók
megértenek.
Nos ez
elgondolkodtatott. A párom nagy könyvolvasó, de nála is megfigyeltem,
hogy a sima leírásokat, amiben nincs akció, nincs cselekmény, ami viszi a
könyvet, azokat egyszerűen átlapozza. Mind a két könyvemet rekord idő
alatt elolvasta, s magam is. Először el sem akartam hinni, hogy azt
tényleg én írtam, és hiába a gépben olvastam, nem tudtam megúnni, míg a
végére nem értem, hiába tudtam, mi lesz a vége...
Nagyon jó
lenne, ha végre az utamba jönne az a kiadó, aki felkarolja ezt a két
regényt, és valóban eljutna a könyvesboltokba és az emberekhez... mert
attól, hogy misztikus regény, sok üzenete van, amiket szereplők szájába
adtam, ahogyan láttam Coelhonál vagy Wass Albertnál...Mind a kettőt úgy
zártam, hogy akár folytatást is lehet írni hozzá...
Úgy
gondolom, ha nem magunknak írunk, akkor az írásainknak üzenete van, még
ezeknek a blogoknak is. Többször is kiveséztem azt, hogy egy írásból
mindenki mást és mást tud kiolvasni, jó lenne tudni, hogy ha könyv lesz
belőle, mit olvasnak majd ki belőle mások...
Úgy
döntöttem, hogy ezeket nem teszem fel a netre, bár voltak belőle részek
az elején, de töröltem őket, mert akkoriban még azt hittem, hogy csak
novella lesz belőle, de több lett szerencsére... Most könyvként
vizualizálom őket. Az első három könyvnél minden úgy volt, a borító is,
ah ogyan én elképzeltem, most a borítót még nem látom... ezt talán most
nem nekem kell majd kitalálni. :)
0 Hozzászólás
Belépve: lenabelicosa (Kijelentkezés)Líra vagy vizuális irodalom? - "Semmi sem történik véletlenül!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése