Napok óta nem tudok aludni, folyton rágódom a dolgokon és keresem a megoldásokat...
Bármennyire
is akarom, nem tudom leállítani ezeket a gondolatokat, próbálom szűrni,
mert talán közötte van a megoldás is, nem lehet tudni.
Ma
hajnaltól például folyamatosan egy dolog körül forogtak a gondolatok,
míg úgy döntöttem, hogy írok valakinek egy levelet a házam, a hitel, a
szolgáltatók szorongatásai dolgában. Nagyon szeretnék megszabadulni a
házamtól, a terhektől, a hiteltől, az adósságtól, amit folyamatosan
termel, de nem akarja megvenni senki, az állaga romlik, hogy nincs
lakva, és üresen is adósságot gyárt.
Ugyanakkor
keresem a munkát és el sem tudom képzelni, hogy ha összejön valahol az
országban, hol fogok majd lakni, miből előlegezek meg egy szobát, vagy
albérletet, mikor nincs pénzem. Belül pedig bizonytalanság van, hogy
képes leszek-e azokra a munkákra, amiket megpályázok, még akkor is, ha
pl. 20 évig csináltam hasonlót.
Nagyon próbálok bízni magamban, mégis olyan érzés az, amit most megélek, hogy minden talaj ki van húzva a lábam alól.
S
most magas gáz és áramszámla jött ki anyunak, ami bizony főként miattam
van, hiszen most már a kis szoba is fűtve van, mióta Mo-n vagyok.
Lassan kezd felemészteni, hogy most még őt is magammal rántom, pedig nem
akarom. Igaz, hogy szüksége volt/van rám, de most már majd elboldogul,
de hová menjek?
2012.
december 21. kapcsán nem vártam világvégét, de egy kicsit mégis
csalódott vagyok, mert az életem nem alakult azóta sem. Most biztosan
sokan csalódottak, főleg, akik még nálam is mélyebben spirituálisak, és
ez a hit bizony most nagyon keményen próbára van téve. Érzem az új
energiát, és hogy ha nem is látványosan, de valami bizony véget ért. S
hiába mondják sokan a spirituálisan gondolkodókon gúnyolódva, hogy az
előre jelzésekből nem lett semmi, attól a változások beindultak.
A
csalódottság nálam abban áll, hogy a saját életem nem indult még mindig
semerre. Tisztában vagyok vele, hogy cselekednem kell, a baj az, hogy
nem látom mit. Nem elég, ha keresem a munkát, pályázok, keresem a már
semmit nem érő ismerősökkel a kapcsolatot. Ez már nem működik. Sosem
vártam igazán kívülről a segítséget, de azt azért elképzeltem, hogy a
bankokra rosszabb sors jön majd. Erre most azzal szembesültem, hogy az
én valamikor 200.000 -res hitelkeretem, amit nem engedtek visszafizetni,
mert egyből leemelték volna hiteltörlesztésre, most másfél év alatt már
500.000 Ft-ra duzzadt, úgy, hogy nem használom a bankszámlámat, s ez a
hiteltartozáson túl. Felvettem 4 milliót, visszafizettem másfelet és még
mindig tartozok 7millió körül. Nem tudom, hogy mit tehetnek meg, hogy
szabályos-e ez.
Elkeseredettségemben
úgy döntöttem, hogy könyvelést is vállalok újra, ha semmi nem lesz,
pedig ebbe már nagyon belefáradtam anno. Telefonáltam, írtam könyvelő
ismerősöknek, hogy szivesen segítenék ingyen is néhány napot nekik a
zárások idejében, ha közben bevezetnének a jogszabályok változásába. A
válasz az volt, hogy nekik nincs idejük erre. Annyira nem vagyok azért
kezdő, hogy semmit sem tudnék önállóan csinálni, az van, hogy még az
ingyen munka sem kell. Az azonban igaz, hogy az elmúlt négy évben
kiestem ezekből a munkákból, s hogy újra belerázódjak, ahhoz sok
mindent kell áttanulmányozni és azt is érzem, hogy nem ez az utam, de ha
nem adódik semmi, akkor merre menjek?
Korábban
sem mondta meg senki, hogy mit csináljak, mindig önállóan hoztam a
döntéseimet, volt amelyek jónak bizonyultak, voltak, amelyek rossznak,
de az út, amin mentem a saját döntéseim miatt alakult úgy, ahogy.
Akkoriban,
hogy megszabaduljak az ex zsarolásától, zaklatásaitól, éjjali
telefonjaitól, attól, hogy vissza akar költözni, nem láttam más
megoldást, mint beleugrani egy hitelbe, aminek az lett a vége, hogy nem
tudom fizetni, rámegy a házam, de viszi magával az örömömet,
optimizmusomat is, mert még így is, hogy lemondtam róla, mint egy ostor,
pattog rajtam a háznak nyűge. Érzem, hogy ez miatt nem tudok tovább
lépni. Hiába hirdetem, áron alul is, nem kell senkinek, ugyanakkor, ha
Pesten, vagy városon lenne, most aranytojó tyúk lenne, és lenne hol
laknom is. de egy zsákfaluban van, ahová nem akar költözni senki sem.
Nem értem, hogy ez a kérésem miért nem teljesül. Egy vevő kellene, aki
szeretne és tudna egy csendes, nyugodt helyen élni, de már kezdem
elveszteni a reményt, hogy van ilyen. Pang az ingatlan piac? Lehet. Sok
ház van vidéken eladó? Ez biztos. Azonban az is biztos, hogy már nem
akarok ott élni, lakni. Vidéken igen, de ott nem. Sokáig úgy gondoltam,
hogy azért nem kel el, mert én vagy valamelyik gyerekem nem engedte el.
Közben az ex is meghalt 1,5 hónapja. Már nem akarom, hogy bármi közöm is
legyen hozzá.
Istenem, küldj egy vevőt!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése