Ismét új évet kezdtünk, 2013, amit a 6 ereje is jellemez. Nem számmisztikázni fogok, csak leírom néhány gondolatomat.


Szilveszter éjjelén ismét bébiszitterek voltunk, és úgy mentünk át az új évbe, hogy nem történt semmi. Nem buliztunk, nem balhéztunk, volt hol aludni, volt mit enni, ami talán sok embernek nem adatott meg. 

A két ünnep között ismét számos álláspályázatot néztem át, írtam meg. Szilveszter napján képes voltam bemenni Egerbe, hogy postára adjam, mert december 31. volt a határidő, de a vidéki posták karácsony körül 5 napig, most meg 4 napig voltak zárva. Holnap is postára adok kettőt, kettő meg e-mailben is elment.Tudom, hogy a legtöbb állás már eleve be van töltve, de biztos, hogy van valahol egy, ami épp rám vár. 

Szóval új év van, és új szelek fújnak, képletesen, s talán fizikailag is, mert ennek az évnek már más az energiája, mint az előzőnek volt. 

Nincsenek fogadalmaim, viszont még ma írok egy új listát arról, mit szeretnék ebben az évben elérni. Valamikor ez olyan jól működött, talán, hogy most Magyarországra jöttem, újra fog. 

Egy új világ kezdetén vagyunk, bár ezt sokan nem érzik még, meg nem is akarják, de én belül nagyon érzem, hogy ez így van. Ez egy olyan folyamat, amikor megnyitjuk magunkat a fénynek. A szívünkre kell hallgatni, és olyan szinten lenni, hogy nem érdekel bennünket, hogy mit gondolnak mások, nem félünk, nem akarunk másoknak megfelelni, csak a szívünk útját kell követni. Ez azonban nem is olyan könnyű. Az elmúlt években a spirituális tanítók azt tanították, hogy el kell engedni sok mindent, a félelmeinket is, ez nem sikerült mindenkinek, s főleg nem azonos szinten. Sok ember fél valamitől, s ezekben az új energiákban ezt még jobban meg is valósulnak. 

Most már abban a korban élünk, amikor nem mondja meg senki,hogy mit csináljunk, magunknak kell megtenni dolgokat, és magunknak kell vállalni a felelősséget is. Nem lehet okolni senkit sem, ám a tapasztalatom az, hogy ezt még sok ember nem érzi át, mert még mindig könnyebb mást okolni a helyzetért, amiben vagyunk, vagy ha történik velünk valami. Ezekről már többször is írtam. 

Én most azt érzem, hogy nem találom a helyem, de valahol egy úton vagyok, amit valamikor magam választottam.