Ismét új évet kezdtünk, 2013, amit a 6 ereje is jellemez. Nem számmisztikázni fogok, csak leírom néhány gondolatomat.
Szilveszter
éjjelén ismét bébiszitterek voltunk, és úgy mentünk át az új évbe, hogy
nem történt semmi. Nem buliztunk, nem balhéztunk, volt hol aludni, volt
mit enni, ami talán sok embernek nem adatott meg.
A
két ünnep között ismét számos álláspályázatot néztem át, írtam meg.
Szilveszter napján képes voltam bemenni Egerbe, hogy postára adjam, mert
december 31. volt a határidő, de a vidéki posták karácsony körül 5
napig, most meg 4 napig voltak zárva. Holnap is postára adok kettőt,
kettő meg e-mailben is elment.Tudom, hogy a legtöbb állás már eleve be
van töltve, de biztos, hogy van valahol egy, ami épp rám vár.
Szóval
új év van, és új szelek fújnak, képletesen, s talán fizikailag is, mert
ennek az évnek már más az energiája, mint az előzőnek volt.
Nincsenek
fogadalmaim, viszont még ma írok egy új listát arról, mit szeretnék
ebben az évben elérni. Valamikor ez olyan jól működött, talán, hogy most
Magyarországra jöttem, újra fog.
Egy
új világ kezdetén vagyunk, bár ezt sokan nem érzik még, meg nem is
akarják, de én belül nagyon érzem, hogy ez így van. Ez egy olyan
folyamat, amikor megnyitjuk magunkat a fénynek. A szívünkre kell
hallgatni, és olyan szinten lenni, hogy nem érdekel bennünket, hogy mit
gondolnak mások, nem félünk, nem akarunk másoknak megfelelni, csak a
szívünk útját kell követni. Ez azonban nem is olyan könnyű. Az elmúlt
években a spirituális tanítók azt tanították, hogy el kell engedni sok
mindent, a félelmeinket is, ez nem sikerült mindenkinek, s főleg nem
azonos szinten. Sok ember fél valamitől, s ezekben az új energiákban ezt
még jobban meg is valósulnak.
Most
már abban a korban élünk, amikor nem mondja meg senki,hogy mit
csináljunk, magunknak kell megtenni dolgokat, és magunknak kell vállalni
a felelősséget is. Nem lehet okolni senkit sem, ám a tapasztalatom az,
hogy ezt még sok ember nem érzi át, mert még mindig könnyebb mást okolni
a helyzetért, amiben vagyunk, vagy ha történik velünk valami. Ezekről
már többször is írtam.
Én most azt érzem, hogy nem találom a helyem, de valahol egy úton vagyok, amit valamikor magam választottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése