De ki ám... ezt tapasztalom az álláskereséseknél, és az országban is sok helyen...
Mit
is jelent, hogy kilóg a lóláb? Nekem azt, hogy valami nagyon nem
tiszta. Most például azt tapasztalom, hogy az összes közigállást, amiket
megpályáztam, vagy meg akartam pályázni, újra és újra kiírják. Három
értesített, hogy érvénytelennek nyilvánították az álláspályázatot.
Másodszor már meg sem pályázom, mert már olyant is láttam, hogy
harmadszor is kiírták, mióta figyelem a hirdetéseket. Magyarul vagy nem
is akarnak oda senkit, húzzák az időt, vagy pedig már megvan a munkahely
várományosa.
Pl.
egy iskolába keresnek szabadidő szervezőt. Igaz egy évre, de most már
tisztában vagyok vele, hogy nem is fogják azt az állást betölteni, csak
újra és újra hirdetik. A képviselő testületek, ha ők döntenek, pedig
zsinórban eredménytelennek nyilvánítják a pályázatot. Már annyi időt,
energiát, posta és egyéb költséget öltem ezekbe, hogy most azt látom,
mind csak kidobott pénz volt az ablakon, amikor úgy sincs.
Olyan
sok állást találtam, mi felvillanyozott, láttam ott magam, de most már
kezdek letörni. Már ötven pályázaton is túlvagyok, és még semmi
érdemleges nem történt. Most már az önbizalmam is kezd elillanni, és azt
kezdem érezni, hogy ennyi minden tanulása, tapasztalása után nem vagyok
jó semmire. Nagyon nehéz ezt pozitívba fordítani, de igyekszem, nem
fogom feladni.
Zolinak
még csak 5 álláspályázatot küldtem el és már két helyről keresték, ma
már túl volt egy állásinterjún is. Neki könnyebb lesz, mint nekem. Mivel
Svájc sem jött össze, így ő is Magyarországon keres munkát. Majd lesz
valahogy...
A
másik, hogy a könyvem még ingyen sem kell. Köszönöm annak a néhány
embernek, akik megvették egy másik könyvemet, hogy ingyen hozzájussanak a
regényemhez, s azért jó érzés volt olvasni azt, amikor azt írta valaki,
hogy együltében kiolvasta, mert nem tudta letenni, vagyis a
számítógépnél ült, mert csak ott tudta olvasni.
Az
érdeklődés hiánya végett megjelentettem e-könyvben, s hamarosan kapható
lesz nyomtatott változatban is, de még most készül a borítója.
Itt
is kilóg a lóláb. Két könyv vásárlást láttam egyetlen napon, utána
pedig eltűnt az oldalamról, a kiadó szerint csak tesztelték az oldalt.
Hiszem is meg nem is. Bizonyítani sem tudom, hogy tényleg megvette
valaki.
Na mindegy.
Most négy napig unokáztunk és Zolit is elfogadta Luca, már nagyon kíváncsi volt rá. Nagyon jó volt vele lenni egy kicsit.
Holnap
megyek varratszedésre, mert két fogam húzása után a szájsebészetre
kerültem. Elvesztettem két fogat, amit jól meg is szenvedtem az elmúlt
két hétben. Az arcom kékben, zöldben, lilában, sárgában játszott, két
hétig még az orromat sem volt szabad kifújni. De ez is eltelt. A
szájsebész szerint még jó, hogy nem Spanyolországban húzták ki.
Már csak három nap 21-éig, most túl kell élni, bízom benne, hogy sikerül.
Borzasztó
látni, érezni, megélni, hogy mennyi gyűlölet, harag, egoizmus,
hatalomvágy, keserűség, irigység tombol az emberekben. Nem tudom, hogy
sikerül-e a bolygónélőknek olyan szintre emelkedni, amilyen szükséges a
szebb jövő érdekében.
Ma,
mikor a ködös Mátrán ment át a busz - nem sütött most a hegyekben sem a
nap - láttam a buszt, ahogy vezető nélkül megy. Ez megint valami
bevillanás volt, behúnytam a szemem is, s nem értettem, miért jött ez a
kép. Mikor Mátraházán álltunk 10 percet, hallottam olyan hangot, mint
mikor a fék kienged, szinte már éreztem, hogy a busz elindul úgy, hogy a
sofőr leszállt. S valóban el is indult. Szerintem jeges részre állt,
mert mikor a sofőr végül is felugrott, előbbre vitte a buszt. Nem
mondom, hogy pánikoltam egy pillanatra, mégis már indulni akartam előre,
hogy valamit csináljak. Nem biztos, hogy tudtam volna bármit is, de
bennem volt, hogy segítenem kell. Talán azért is, mert előre láttam a
helyzetet. Ez az a bizonyos távérzékelés, amiről nem tudok még mindig
sokat, de spontán néhányszor már működött, de mindig tárgyakkal
kapcsolatban láttam dolgokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése