A szegénység karmája avagy a spirituális emelkedés 1.

Ezt a címet is álmodtam. S ismét többrészes blogba fogtam.

S bármilyen nehéz helyzetben is vagyok, megértettem, hogy ha a sok tapasztalat nem is a legjobb, amiket most élek meg, ez is okkal történik, s azt is, hogy ha leírom, másoknak talán hasznos lehet.

Mindenki kapott valamilyen karmikus feladatot a sorstól. Én is, egész életem során a szegénység karmája kísértett. S a példám segíthet másoknak, hogy sosem adtam fel, s nem is fogom. Tudom, hogy már közel van az az idő, amikor megváltozik majd az életem.

Napok óta egy U2 dallam villog az agyamban, szerdán és csütörtökön meghallgattam kb. 50x egymásután, és megállapítottam, hogy ezt a dalt bizony nekem írták, mert most Bon Jovi sem segített felhozni egy állapotból, de a U2-nak sikerült. 

Amíg írok, U2 megy, és lelkileg és fizikailag is érzem, ahogy szakadnak ki belőlem a dolgok, szinte percről percre emelkedik a lelkem, és nem érdekelnek azok a problémák, amelyek annyi szorongást okoztak, és hogy a kedvem is jobb lesz, és engedem el azokat a gondolatokat, terheket, szorongásokat, aggodalmakat, amelyek napról napra próbatétel elé állítanak. S ülés közben minden porcikám mozog a zenére, néha fel is állok, és kitombolom magam…. Jó, hogy nem lát senki. A zene mindig is jó terápia volt nekem, akárcsak az írás, és ha a kettőt együtt alkalmazom, ez néha olyan, mint egy katarzis…  

https://www.youtube.com/watch?v=RFjcd_d2PhY&list=RDiYVEik7Lvc4&index=16

Volt egy többrészes blogsorozatom, melyben leírtam az összerakott mozaikokat eddig életem tapasztalatai alapján. (Az elveszett lélek magára talál 1-4.) 

Ott is foglalkoztam már azzal, hogy a szegénység karmája ebben a földi életemben milyen erős. Nagyon sok mindent csináltam életemben, párhuzamosan többféle munkát is vittem, a zömét önkéntesen, mindenféle díjazás nélkül, mert késztetés volt, és életfeladat is. A közért dolgozás, a szervezés mindig életem része volt. Aztán egy angyaltanfolyamon azt is közölték velem úgy 1995 körül, hogy feladatom az információ átadás is, és ehhez folyamatosan meg is kaptam a kommunikációs fejlődést is mind írásban, mind szóban. Szóval tettem a dolgom ezen a téren is.

•           Pályázatírás, újságírás, blogolás, könyvírás
•           Rendezvények, közösségek szervezése, túra-, tárlat- és idegenvezetések, utazás- és                      programszervezések
•           Civil tanácsadás, aktivitás

Minden területen tettem le az asztalra, a mérlegen látszik, mégis amikor egy kicsit összeszedtem magam, a sors padlóra küldött, és mindent kellett kezdeni a nulláról.

Sokszor megkérdeztem magamtól, mit csinálok rosszul? Mennyi karmát kell ledolgoznom? Mit nem tanultam meg?

Ez egy kicsit összetett. Most már értem, hogy ahhoz, hogy spirituálisan magasabb szintre emelkedjek, a szegénység karmáját kell letudnom, s ehhez olyan mélységeket is meg kell élnem, még hozzá úgy, hogy ne adjam fel, megmaradjon a hitem, kiálljam a próbákat. Ez nagyon nehéz, leírni sem tudom, hogy vannak napok, mennyire nehéz.

Épp a napokban fogalmaztam meg, lehet, hogy mindent el kell engedni ahhoz, ami az anyagi világ szimbóluma? Vagy fogjam fel úgy, hogy bizonyos tárgyak csak addig szolgáltak, ameddig kellett, s ha veszteséggel is, de meg kell válni tőlük?

Ez a folyamat 2012 decemberétől indult el, és azt hiszem, hogy ezzel nem vagyok egyedül.

•         Amikor hazajöttem Ibizáról 2012 októberében, 2 bőrönd ruhát hoztam. Ott maradt minden személyes holmim, autóm, lakásberendezés, könyvek, stb. Ezt kellett elsőre elengednem. Az első Fityóm, ami át vitt 9 országon. S az első autó, amely az én nevemen volt. Ha visszagondolok, azok az autók is elvesztek, amelyek az ex nevén voltak… De egy sem fájt annyira, mint a kis UNO elvesztése. Ez a fotó Ibizán készült a hegyek között, amikor kerestük az Atlantiszhoz való lejáratot 2012-ben. 

•           2012 októberétől ápolási díj és számos új tevékenység(közmunka, tárlat- és idegenvezetés, táborvezetés, túravezetés, programok szervezése, lebonyolítása, ásványismeret, recepció, ajándékbolti eladás, vendéglátás reggeliztetés és vacsoráztatás, takarítás, bolti eladás, szerencsejáték terminál kezelés, művház és könyvtárigazgatói pozíció, könyvtáros, vállalkozásban írás, újságírás, könyvkiadás, könyvterjesztés, közösségszervezés, turistatájékoztatás, túravezetés, program és utazásszervezés) megismerése, megtapasztalása váltotta egymást, s hiába bizonyítottam, tettem jól a dolgom, valamiért mindegyik helyről el kellett menni. Sokat tanultam mindenhol, de menni kellett tovább. Ha még maradtam volna, a sors rákényszerített, hogy váltsak.
•           2018 szeptemberétől, anyum halála után pedig minden felgyorsult, és annyi minden ér szinte naponta,  ha nem lennék elég erős, valószínűleg már én is megtértem volna egy másik dimenzióba. Valójában most is odakészülök, de nem a halál által. Ezeket nem sorolom fel, csak két dolgot. Az egyik a családi házam, amit elveszítettem 2020 februárjában végrehajtói árverésen, jóval áron alul.

           

• Valamint a második Fityóm. Melyet most veszítek el májusban szintén végrehajtás által egy igazságtalan svájci frankos hitel végeredményeként.

           

Ez a három dolog volt, ami a nevemen volt, ezek után semmi sem lesz a nevemen, még ha lesz is másik házam, vagy autóm, s nemcsak a végrehajtás miatt.

Megkérdeztem a Numerot kártyát is. S megerősítést kaptam, mind az elengedés szükségessége, mind pedig az információátadás dolgában.

•           „Tudásom és tapasztalataim továbbadása Isteni adottságom, hiszen a kommunikációs képességeket kifejlesztettem ezekhez írásban és szóban is. Amikor ezt teszem, angyali énem mellettem van, erőt és támogatást ad. A jelenlegi életem tapasztalatai mellett előző életemből is jönnek olyan tudások, bölcsességek, és ezek esszenciáját adom tovább azoknak, akik figyelnek és követnek.”  - 2006-2012 között népszerű blogger voltam, ami azt jelentette, hogy ezrek olvasták az írásaimat. Ezt mikor visszajöttem Magyarországra elhanyagoltam. Elmaradtak az olvasók, mert a nulláról indulás időszakában az anyagi megélhetésre koncentráltam, hiába, mert úgy is elveszítettem. Most megint ez az időszak van, most viszont írni fogok, ha nem is lesznek annyian az olvasóim, mint régen, ha csak néhány emberhez eljut, akinek segít bármiben is, már megérte. Aki szeretne olvasni tőlem, az jobb, ha a blogspot oldalán felvesz követésre, és látja, amikor megosztok dolgokat. A facebookon megosztásnál csak néhány embernél jelenik meg. Ott az írói oldalamon osztom meg először, ha ott vesznek fel követésre, akkor is jobban látható lesz, mint a személyes oldalamon megosztásnál. Ott van lehetőség lájkolásra, hozzászólásra is.
•           „Minden tapasztalatra csak addig van szükségem, ameddig tanulok belőle. Ha elsajátítottam a leckét, magam mögött hagyom az összes nehézséggel együtt. Ez az élmény felszabadít, utána magasabb fejlődési szinten folytathatom az életutamat. Más lehetőségek jönnek a megtisztulásra, feltöltekezésre. Le kell tenni a terheket, elengedni a fájdalmakat, sérelmeket.”

Mi is az, ami nagyon nehéz? Néhány példa, amit biztosan mások is átélnek, csak nekem több is van naponta.

•         az ügyintézés lassúsága, mások figyelmetlensége, nemtörődömsége, túlzott szabályozottság, bürokrácia (pl. a lakcím ügyintézés 4x-i nekifutás, a kocsi átírás is 3x, egy banki ügyintézés 4x-i nekifutás ebben a sorban állós karanténos helyzetben.) Néha már nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Persze, hogy bosszant, dühít, stresszel, hogy nem lehet semmivel haladni úgy, mint régen. Na ezt kell elengedni, amikor dühösen jövök haza, és egy kis módosított meghatalmazással ismét végig állom a sort. Ezt egy nap 2x éltem át. Azt kezdtem el magamnak programozni, hogy azért van ez, mert másoknak meg kell maradnia a munkahelyének.
•          Nem szándékos elírások, figyelmetlenségből adódó késedelmek, fennakadások. Ismerőseim körében is gyakori. Pl. Kétszer is elküld valaki egy levelet, és mind a kétszer elírja a címet. Vagy elír egy bankszámlaszámot. Vagy épp egy fontos levelet vártam. Az illető nem írta rá a házszámot. Visszamegy a levél, elküldi újra, és akkor meg 10 napig kering a postán. Velem is történt ilyen. Precíz vagyok, mégis én is elgépeltem egy számot, ami nagyon fontos lett volna és észre sem vettem, csak, amikor már sorban állás után szembesítenek vele.
•           Vagy az interneten történő ügyintézés. Még hogy 72 óra, 2 hét után sem sikerül választ kapni.
•          Ez csak néhány kiragadott példa, ami általános, biztos, hogy más is megéli. Lehet, pl. egy bankautomatánál lévő malőr. Épp ma a sorban álláskor mesélte egy illető, hogy vette ki a pénzét, amit az automata nem adott ki, aztán többkörös ügyintézéssel sikerült visszakapni a pénzt, mert persze az sms ment, hogy felvették. Nekem napi szinten 5-6 van ilyen, ami lehet közlekedés, otthoni tevékenység, az autómmal, végrehajtással, állatokkal kapcsolatos az ügyintézéseken kívül.
•          Ez a vírus lepelbe csomagolt élethelyzet, karantén, kommunikáció hiány, ami sok mindenre jó volt, pihent Földanya, fontossági sorrendek alakultak át, emberi kapcsolatok alakultak szorosabbra vagy épp felbomlottak, stb. Megláthattuk, hogy milyen bábok vagyunk egyesek kezében, és ezt ezek után látva, hogy jól működött, bármikor megcsinálják újra. 
• -          Ezekkel együtt kell most élni, és másképp viszonyulni hozzájuk.

Folyt. köv.