Nem vagyok egyedül ezzel a karmával, az emberek többsége
tartozik abba a körbe, aki ugyan megél valahogy, de nem tud feljebb jutni, nem
tud kitörni a helyzetéből. Főleg azóta, mióta szétverték az un. középosztályt.
A változás hatása
- Az, hogy egy szegény családba születünk, abból ki lehet törni. Attól függ milyen feladattal születtünk le a Földre. Vannak feladatok, amiket az adott közegben lehet csak megtanulni. S van, aki hamar megtanulja, tovább tud lépni. Van, aki egész életében nem tud róla, miért is van abban a helyzetben, amiben épp van. S van, aki ezeken felül még több karmát próbál ledolgozni.
- A lényeg az, hogy vállalni kell azt az utat, amire születtünk! Lehet kitérni előle, de akkor a következő életünk további karmával lesz terhelt, mert nem tettük meg azt, ami az életfeladatunk.
- Megváltozott körülöttünk minden változik, s megváltoztak az energiák is. S szembesülünk azzal, hogy amit eddig igaznak, helyesnek gondoltunk, nélkülözhetetlennek tartottunk, ma már más helyre került az értékrendünkben.
- A változás nem mindenkinek jön könnyen, s ha megszenvedjük is, ma már tudjuk, hogy ezek az időszakok nem tartanak túl sokáig. A lényeg, hogy mindig legyen célunk, motivációnk, ami miatt a legmélyebb gödörből is képesek vagyunk felállni.
- Az előző bejegyzésben írt néhány példa és még száz másik arra tanít, hogy türelmesek legyünk, ne kapkodjunk, ne akarjunk azonnal kikerülni a helyzetből. (Ez nagyon nehéz, hiszen az életben korábban az volt lényeg, mindent gyorsan meg tudtuk oldani.) Időt kell adni nemcsak magunknak, hanem az energiának is, hogy éretté váljanak, és ha ez megvan, akkor magától megtörténik az áttörés.
- Bármilyen célt tűzünk ki, összhangban kell lennie az életfeladatunkkal.
- Legyünk tudatában annak, hogy miben hiszünk, mert addig van remény minden helyzetből kijönni. Ha eltávolodtunk az életutunktól, van lehetőség visszatalálni, bármilyen messze is távolodtunk tőle.
- Minden megpróbáltatásból, próbatételből van kiút, hogy ha a vezércsillagunkat követjük. Vezércsillag = mindaz, amiben hiszünk, amit az életünkkel képviselünk.
- A nehézségeket azért kapjuk, hogy fejlődjünk. Azért kell átküzdeni magunkat az akadályokon, mert a „Vezércsillagunk” hív magához, és nem nyugszunk, ameddig el nem érjük.
- A változás, ha kellemetlen is, hosszútávon pozitív hatással lesz az életünkre, egy olyan helyzetből vezet ki, ahol már nincs lehetőség a tovább fejlődésre.
- Mindenkinek hatalmában áll megváltoztatnia a sorsát az új spirituális energiákkal. Ha változni, változtatni akarunk valamin, akkor ezt kell gondolni, érezni, hinni, és tetteket tenni az érdekében.
- Ha valami nem megfelelően alakul, senkire sem lehet a felelősséget hárítani, minden felelősség a miénk.
- Ha elindult a változás az életünkben, az átformálhatja a magánéletünket, munkánkat, anyagi körülményeinket, és soha nem jár önmagában. Akik velünk kapcsolatban állnak, ők is tanulnak, fejlődnek, ahogy az ő változásuk is hatással van az életünkre.
- A segítséget ne kívülről várjuk, magunktól, belülről. Ilyenkor olyan felismerésekkel szembesülünk, amelyek rávilágítanak 1-1 probléma gyökerére, és megmutatják a megoldást számunkra.
Ha a körülményeink nem is a legjobbak, az élet mindig kínál
olyan lehetőségeket, amelyekből tanulhatunk, fejlődhetünk és olyan
élethelyzeteket tapasztalhatunk meg, amit a szegénység karmája miatt anyagilag
nem engedhetnénk meg magunknak. A kérdés az, hogy észrevesszük-e ezeket.
Most ismét a saját életemből veszek néhány példát ehhez.
Sosem volt elég pénzem semmire, mondhatom azt, hogy mindig csak megéltem
valahogy, ennek ellenére számos helyre eljutottam, s olyan dolgokat vittem véghez,
amit mások lehetetlennek tartottak. A lényeg az volt, hogy észrevettem a
kínálkozó lehetőségeket, és nagy bátorsággal éltem velük. Igaz, mindenhol
szűkösen éltem, de számos álmom teljesült a bátorságomnak hála, hogy mertem
lépni, s a legtöbbet pénz nélkül, vagy minimális befektetéssel értem el.
Sokszor úgy fogtam fel, hogy a sors így adta vissza a sok ingyen munkát, amiket
végeztem.
- eljutottam Amerikába
- eljutottam Svájcba
- 3x eljutottam Erdélybe
- 4 évig éltem egy csodás spanyol szigeten
- átvezettem 9 országon
- megírtam 7 könyvet, melyből 5-öt sikerült ki is adni nyomtatásban és e-könyvként is
- éltem minden tanulási lehetőséggel, ami az utamba jött. Lehetett iskolarendszerű vagy bármilyen felnőttképzés
- bármilyen munka, feladat jött az utamba, mindbe beleástam magam, és szívvel-lélekkel csináltam
- bakancslistát pipáltam nagy külföldi zenészek koncertjein való részvétellel.
Törekvés az egyensúlyra
Ahhoz, hogy életünk során ne éljünk meg nagyon magas vagy
mély helyzeteket, közelíteni kell egymáshoz a két végletet minden téren.
A dualitás világában mindennek megvan az ellentét párja, és
ezeket kell közelíteni egymáshoz, míg meg nem találjuk a középutat.
Az azonban nagy igazság, hogy meg kell tapasztalni mind a
két oldalt, hogy megtaláljuk a középutat, az egyensúlyt. Most az jutott
eszembe, hogy sosem voltam gazdag ebben az életemben, ám nem is vágyom rá. Csak
egy kicsit jobb életre, magasabb életszínvonalra. Az is lehet, hogy előző
életemben nagyon gazdag voltam, és azért kellett most ezt a szegénységet is
megélni. Viszont azt is tudom, hogy sokan nálam is nehezebb helyzetben vannak.
A félelem a legnagyobb
veszély
Az egyik legnagyobb veszély a félelem, a belső
bizonytalanság. A kétségek, rossz tapasztalatok félelmet ébresztenek, amik
gátat szabhatnak akár a változásnak, ami szükséges ahhoz, hogy az energiák ki
tudjanak teljesedni.
Én is és szerintem mindenki került már olyan helyzetbe, hogy
valami nagyon jól indult, alakult, és mikor már minden egyenesbe jött volna,
egyszer csak átsuhant rajtunk valami, ami félelmet ébresztett bennünk. S
ilyenkor hoztunk egy döntést, ami ugye lehet jó bizonyos szempontból nézve és
lehet rossz egy másik szempontból nézve.
Az egyik legnagyobb életfeladatunk, hogy a félelmet tanuljuk
meg elengedni.
S mi van azzal a mondással, hogy „Jobb félni, mint
megijedni.”?
Egy kis pszichológiai megközelítés:
„Az, hogy a félelem szintén nagyon alapvető emberi jelenség,
látszik abból, hogy több pszichológus is az alapérzelmek közé sorolja. Paul
Ekman szerint például hat olyan érzelem van, amelyet a világ minden
kultúrájában megfigyelhetünk: boldogság, szomorúság, meglepettség, harag,
undor, és félelem.
Azonban a félelem valódi jelentésének megértése, illetve a
kifejezés elkülönítése más fogalmaktól nem olyan egyszerű. Ha azt mondtuk, hogy
ijedtséget egy hirtelen észlelt, azonnali veszélyként értékelt esemény vált ki,
akkor annyit azért leszögezhetünk, hogy a félelem ennél tartósabb állapot,
amely inkább megelőzi a konkrét veszélyhelyzetet. Hiszen legtöbbször attól
félünk, hogy valami majd meg fog történni. Emellett mindig valamitől félünk,
és ez az élmény motivál minket arra, hogy elkerüljük azt a valamit.
Pontosan ez a konkrét vonatkozás az, ami megkülönbözteti a
félelmet a szorongástól, amivel össze szokták keverni. A szorongásnak ugyanis
nincs konkrét és tudatos tárgya. Aki szorong, általában nem tudja megmondani,
hogy miért szorong, és így nem is képes csökkenteni ezt a kellemetlen élményt.
Lényegében Freud is ezt a fajta feloldhatatlan feszültséget, és az általa
okozott neurotikus tüneteket igyekezett megérteni, illetve felfejteni a
mögöttük álló tudattalan konfliktusokat.
És ahogy Freud is megfigyelte, a megfoghatatlan szorongás
sokszor szimbolikus tárgyat keres magának, és ilyen értelemben konkrét
félelemmé válik, pontosan azért, mert elviselhetőbb az, ha tudjuk, mitől
félünk. Így például a fóbiák vagy a kényszercselekvések azt a célt szolgálják,
hogy aktívan tehessünk valamit általános szorongásunk ellen, és legalább
átmenetileg megnyugodhassunk, ha éppen mondjuk sikerült elkerülnünk, hogy
lifteznünk kelljen, vagy ha többszörösen meggyőződhettünk róla, hogy tényleg
bezártuk az ajtót.
Hasonló célt szolgálnak a mesék is. Amikor a gyermekek például
kezdik megérteni, hogy mit jelent a halál, és amikor a gondtalan létezés
hirtelen szorongatóvá válik, fokozott lehet az igényük az olyan mesékre, ahol a
félelemnek van valamilyen konkrét tárgya, mondjuk egy szörny, akit aztán a
főhős legyőz. A mese cselekménye, a küzdelem és a megnyugtató befejezés keretet
biztosít az egyébként szabadon lebegő és kiszámíthatatlan veszélynek, és azt az
érzést kelti, hogy a kontroll a kezünkben van.
Úgy tűnik tehát, hogy azért lehet jobb félni, mint megijedni, mert
a félelemben legalább van valami kiszámíthatóság, és megvan az aktív cselekvés
lehetősége, ami a szorongás vagy a hirtelen rémület esetében hiányzik. Azt is el lehet fogadni, hogy a félelem sok esetben hasznos
lehet, és megóvhat olyan helyzetektől, amiket valóban jobb elkerülni.
De ha félelem általánossá válik, és korlátozza egy ember
hétköznapi tevékenységeit, az semmilyen értelemben nem lehet jó vagy hasznos.
A fóbiák lényege pont ez az eltúlzott reakció, ahol a félelem elveszti
funkcióját. Ezt a fajta tanult, túláltalánosító félelmet egyébként szintén
tárgyalja több közmondás (pl.: Kinek egyszer megégette száját a kása, az
aludttejet is megfújja; Kit a kígyó megcsíp, a gyíktól is fél; Leforrázott
kutya az esőtől is fél).
Összegezve tehát alapvetően elfogadhatjuk a népi hagyomány
érvelését, de azért tegyük hozzá: a legjobb az, ha okosan elkerüljük azt,
amitől valóban érdemes félni, és ha egyébként pedig felszámoljuk felesleges félelmeinket,
és utánajárunk, mitől tartunk valójában.”
Ha a félelem jobb, mint az ijedtség és a szorongás, akkor
azt jónak is lehetne gondolni. Viszont az én életemben és mindenki máséban
jelen van, és a félelem sok változásnak volt már akadályozója.
Mit is tesz velünk a félelem?
- egy nagyon rossz érzést okoz
- elveszi az energiánkat
- meggátol sok dolog megvalósításában
- rossz döntésekre sarkal
- hamis, téves következtetésekre vihet
Többször sikerült felülemelkednem rajta, de nem mindig.
Mi kell ahhoz, hogy tudjuk kezelni.
- A bátorság. Amikor nem engedjük, hogy a félelem lebénítson bennünket.
- A cselekvőkészség, cselekvőképesség. Amikor a félelem közepette is képesek vagyunk megtenni valamit.
Ha a félelem már lebénított és állandó résztvevője a
mindennapoknak, akkor érdemes szakemberhez is fordulni.
Folyt. köv.
S egy másik U2 dal, ami segít nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése